Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

"Esti suli"

Loki

A nekem kijelölt kanapén fetrengtem háttal. Baromira unatkoztam, a kis szipirtyó meg nem jött. Úgy döntöttem, hogy körülnézek a táskájában, mivel ha eddig se jött, most se fog betoppanni. Felálltam és odamentem hát. Bevallom, a zip zárral tököltem a legtöbbet, mire rájöttem a nyitjára. Beletúrtam. Felül ruhák voltak, a kardja markolata picit kilógott, ki is vettem. Egykezes fegyver volt, de rövidebb, mint a karom. Megfogtam és elkezdtem vele "vívni". Én csak késekkel tudok harcolni, de azokkal nagyon jól. Amikor ezt meguntam (kb 7 perc múlva), akkor visszaraktam a táskájába. Kis koppanást hallottam. Két üveg volt a táskában, az egyik átlátszó, és valami sárgás cucc volt benne, a másik fekete.

Nem tudtam mik ezek, ezért letekertem a kupakokat és beleszagoltam. Semmi gyanús, tehát méreg biztos nem.
Benyitott Hild.
-Teszed le a piámat!- mondta mérgesen- Mit nyúlkálsz a cuccaimba?!
-Unatkoztam- tártam szét a karomat- amúgy ezek mik?
A sárgából töltött egy keveset egy pohárba, majd odaadta.
-Pohárból tudsz inni, nem? Egy jó tanács, gyorsan nyeld le! Édes lesz, ne ijedj meg!
-Inni csak tudok...- morogtam. Ő belekortyolt az üvegbe, majd letette. Én megfogtam és felhajtottam a pohár tartalmát. Ízlett. Édes volt mégis csípett, a szám bizsergett utána.
-Most már elég, jó? Nesze, itt ez a gyűrű. Így húzd fel!- mutatta. Azt tettem amit mondott, nem volt más választásom. Sok mindent mondott, amit nem is értettem, de a dimenziókapu (ahogy ő hívta) már pislákolt. Erre kirakott a Himalájára, mondva, hogy legyen mi ösztönözzön. Én nem pánikoltam, hisz a hideg sose zavart mivel jégóriás vagyok. De nem akartam csalódást okozni neki, ezért visszamentem a gyűrű segítségével. Nem okozott nehézséget használni. Nem értem miért ezt tanítja, ha teleportálni amúgyis képes vagyok. A bőröm kék volt, a szemem vörös.
-Vissza kree!- kiáltott rám.
-A jó édes...! Én vagyok az, Loki!
-Mivan?!- esett kétségbe.
-És jégóriás, nem kree.- visszasátáltam a szobába. Nem akartam neki magyarázkodni, de a szemén láttam, hogy az esemény felzaklatta, tehát meg kéne nyugtatnom. Miért vagyok vele ennyire más? Fogalmam sincs. Talán mert sze... nem. Talán...
-Tudod, én nem vagyok asgardi- kezdtem bele- Odin hozott el Jötünheimből, a jégóriások jeges világából, még mikor újszülött voltam. Asgardban nevelt fel. Aztán el akartam foglalni (Asgardot), de nem sikerült. Aztán le akartam igázni Midgardot, nem sikerült az sem. Aztán száműztem Odint, mialatt mindenki halottnak hitt, így én kerültem a trónra. Aztán rájöttek a csalásra és bezártak. Ennyi, röviden.
-Apám... te rohadt szerencsétlen vagy!
-Kössz!- erőltettem egy félmosolyt az arcomra.

Az elkövetkező hét így telt. Nappal tanult Hild, én pedig aludtam, olvastam, gyakoroltam. Este engem tanított. Pontosan minden második este. Valamikor neki is kellett aludni. Egyik este felvetette, hogy miért nem mozdulunk ki valahova. Én nem ellenkeztem, habár Midgard nem volt a kedvenc helyem.
-Menjünk el moziba!
-Hova?- értetlenkedtem.
-Az egy olyan hely, ahol egy nagy vászonra történeteket vetítenek és ezt egy csomó ember nézi.
-Aha... jó.- bólintottam rá a dologra. Valami utolsó dzsedikről hadobált össze-vissza. Én nem értettem, csak mosolyogva bólogattam. Adott "rendes" ruhát. Egy farmert és egy fekete pulcsit. Ő is átöltözött majd elindultunk. Nem messze a new yorki szentélytől volt egy úgynevezett mozi. Végignéztük a filmet, majd visszafelé vettük az irányt.
-Szóval ez az a Star Wars amiért úgy odavagy?
-Oda meg vissza!- jól érezte magát, ahogy én is. A filmet ugyan nem értettem, de nem is érdekelt. Jó volt vele lenni. És mivel megnyertem a fogadást, mostmár beismerhetem. Nem gyűlölöm, mint mindenki mást.
Visszaérve a szentélybe a szobánkban megkérdeztem tőle valamit.
-Te félsz tőlem? Őszintén, oké?
-Nem- vágta rá szinte azonnal- sőt, egész megszoktalak.- mondta elpirulva.
-Még jó- mosolyogtam rá- különben tuti felképelnél ezért!
Közelebb hajoltam, ő mégis hátrált. A fal állította meg. Én a füle mögé tűztem egy hajtincsét, ami az arcába lógott. A kezem ott pihent az arcán, őt nem zavarta, de reszketett. Mélyen a szemébe néztem, alig pislogtunk. Fél centi még, odahajoltam és megcsókoltam. Láthatólag nem értette, zavarodott volt, de aztán belemosolygott a csókba. Én is mosolyogtam. Megint megcsókoltam, majd ő vissza.
Imádom őt, de magát az érzést is. Azt, hogy valakinek számítok, hogy valaki szeret, hogy nem vagyok egyedül...

Lassan kifutunk az időből. A kreek bármikor megindulhatnak Midgard felé. Aggódok. Nem a bolygóért, félre ne értsen senki. Tudom, hogy Hild velem tudna jönni bárhova, ezért miatta sem. Kár lenne azért a sok moziért és whiskyért. Sajnálnám. Beszélnem kéne Stephennel, hogy mikor indulhatnánk vissza...