Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Egy új élet

Luna

Phil amilyen jól repült a géppel, olyan tehetséges lövész is volt. Megmutattam neki, hol mennyi őrt kell lelőni ahhoz, hogy biztonságosan betörhessünk, majd ő szó nélkül két kis pisztolyával kiállt a tisztás peremére és sorban lelőtte őket. Előbb a közelebbi fegyveresek kerültek sorra, aztán a többi. Jegelőt használt, azaz a pisztolyban speciális kábító lövedék volt.

Utána mi jöttünk Lokival. Nekifutottunk és hála a gyenge falnak, vállal áttörtük. Coulson adott nekünk is egy-egy pisztolyt, ez is szigorúan kábító volt.
Bentről a bázis nem tűnt modernnek. Hosszú folyosók, parketta, vörös szőnyeg, kőfalak, fali szőnyegek, régi festmények a H.Y.D.R.A. legnagyobb alakjairól, mint a Vörös Koponya, elvétve bőrfotelek, kanapék és régi diófa komódok gyertyatartókkal, amik megvilágították a sötét folyosót.

-Mintha egy régi horror filmbe kerültünk volna.- fogtam a fejemet.

-Mi az a horror film? Valami hátborzongató?- kérdezett vissza Loki.

-A fején találtad a szöget.- nem értette ezt a szólást, tehát hozzátettem- Igen.

Belépve előre Coulson ment, mi mögötte úgy, hogy a hátát biztosítottuk, de az oldalról nyíló folyosókra is ráláttunk. Egyik kezünkben zseblámpa, amivel alátámasztjuk a másikat, amiben a fegyver van. Így haladtunk, csendben és én egyedül maradtam a gondolataimmal. Azt súgták, hogy felejtsem el Daisyt, úgysem tudjuk megmenteni, mert kevesen vagyunk, gyengék vagyunk és nincs egy biztos tervünk sem.
Természetesen nem akartam rájuk hallgatni.

Csak egy-egy őr jött velünk szembe, és mentünk vagy 6-7 kört az épületben, mire megtaláltuk a börtönöket egy magas toronyban Daisyvel együtt. Rácsaptam a rozsdás lakatra, ami kisebb csörömpöléssel a földre hullt, ezzel felkeltve a bezárt figyelmét. Lassan odalépett a rácshoz a nővérem (csak mostoha, de ez nem érdekel) és finoman kinyitotta a nyikorgó ajtót.

-Lelepleztek.- nyögte, majd Phil nyakába borult. Engem is meglepett, nem csak őt, de aztán én következtem. Oly rég nem láttam, szorosan megöleltem. Ez után még jobban meglepett az előzőnél, mert Lokit is magához húzta. Az arcán órákat tudtam volna nevetni. Az az őszinte meglepettség...

-Most húzzunk innen.- szakította meg a csendet az eddig igen türelmesen várakozó S.H.I.E.L.D. ügynök.

Felmentünk a torony legtetejére, majd körülnézve láttuk, hogy az őrök még mindig kábák, a társaik körülöttük legyeskedtek. Idejük sem volt, hogy észre vegyenek. Coulson, szörnyen kreatívan, egy szigonypuskát kapott elő, és lőtt egy fa törzse felé egy strapabíró kötelet. A pisztolyt beakasztotta a falon tátongó lyukba.
Én Daisyt kézen ragadtam és szárnyamiat kiengedve lesiklottunk a kötél mellett. Puhán értünk földet. Coulson egy másik pisztolya segítségével végigcsúszott a kötélen, Loki pedig az alkarvédő páncélját fogta meg.
Mind épségben elértük a repülőt és biztonságban elhagytuk az ellenséges légteret.

-Hogyhogy leleplezték, Daisy?- kérdezte Phil tőle, miután beállította a gépet robot pilótára.

-Nem tudom. Egyik reggel jött két őr, akik a beosztottjaim voltak amúgy és se szó, se beszéd bedugtak egy cellába. Nem mondtak semmit, hogy mit miért tették. Nem kérdeztek semmit. Nem kínoztak meg.- a padlót bámulva elbambult.

-Akkor hatalmas szerencséd volt! De miért voltál olyan sokkos állapotban?- kérdeztem.

-Azzal a kastéllyal nem stimmelt valami én mondom. És a H.Y.D.R.A. is kész téboly!- fogta a fejét.

-A robot pilóta Párizs felé repül. Kap egy szabad hónapot, hogy megeméssze a történteket. Ennyi igazán jár.- mondta Coulson, majd hozzátette pár másodperc hallgatás után- Aztán New Yorkban titeket is kiteszlek, ha Loki nem akarja lerohanni... újfent.

-Ezúttal nem azért jöttem. De kössz, hogy emlékeztetett. A bakancs listámon rajta van!- kacsintott- Amúgy ezt meg akartam kérdezni. Hogyan élte túl azt, hogy átszúrtam a mellkasát?

-Köszönöm, hogy emlékeztetett. A vérembe kevertek némi kree vért, amitől regenerálódtak a sejtjeim. Az emlékeimet meg csupán átírták.- mosolygott- Tahiti egy varázslatos hely.

-Majd talán egyszer.- húzta el a száját.

Leszálltunk Párizsban, Daisyt hazakísértem. Felmentem a házban a mostoha szüleimhez, köszöntem nekik, beszélgettünk egy kicsit, de el is jöttem, mert vártak rám a repülőnél. Újra a levegőbe emelkedtünk és legközelebb csak New Yorkban álltunk meg.
Másnap Loki újra Annként állt elém egy fantasztikus ötlettel.

-Mit szólnál, ha Ann felmondana és jönne egy lelkes és tehetséges újonc?- kérdezte már nőként.

-Meg kell jegyeznem, nagyon csinos vagy ma reggel.- nevettem egy jóízűt- Nem rossz ötlet amúgy.

-Már ezért megérte átváltoznom. Hogy halljalak őszintén nevetni.

-Na de felség! Kérem ne mondjon ilyeneket. Még a végén elpirulok.- próbáltam viccelődni.

-Ahogy óhajtja, úrnőm.- majd meghajolt és kilépett az ajtón.

Ann még aznap délelőtt felmondott, a főnökömnek fájt is miatta a feje. Én délután bementem dolgozni és vittem is magammal a lelkes újoncot, Thomas Shore-t, aki nem sokat gondolkodott az új álnevén. Lokiként mégsem mutatkozhat be...
Miután megmutatta Joshnak, hogy mit tud, rögtön fel is vette. Együtt dolgozhattunk tovább az Into Asgard's heart nevű játékom új DLC-jén.
Ebben éppen egy H.Y.D.R.A. telepre kellett betörni és megszerezni egy asgardi fegyvert.

Végül egész jól be sikerült illeszkednie, bár a hajától el kellett búcsúznia megint. Majd visszanő neki...
A S.H.I.E.L.D. nem zaklatott minket, minden rendben ment egy jó darabig.