Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Szökés

Loki

A csata hamarosan befelyeződött. Thort, ahogy ígérte, bezáratta Surtur. A többi katonát vagy kivégezte, vagy bezárta egy sötét cellába. A halottakat elégették. Nem tudom ezek után mi vett rá, de lementem a börtönblokkba. Ott sétálgattam a rácsok előtt egyvalakit keresve.

-Hát itt vagy! Ide dugtak el...- húztam a számat- Már válaszra sem méltatsz? Örülnél, hogy nem öltek meg!- vágtam a fejéhez.

-Örülnöm kéne? Valóban? Mindezek után?- tárta szét a karjait a bátyám és mutatott körbe.

-Mire célzol?

-Mi voltunk az utolsó védvonal! Surtur le fogja rohanni Asgardot! Az a hely nem csak az én otthonom.

-De. Csak a tiéd. Mint tudod, én jégóriás vagyok. Közel sem asgardi. Apáink háborúban álltak. Bár honnan tudnád mindezt... te folyton harcolni akartál a tanulás helyett.

-Ugyan mivel vett rá Surtur az árulásra? Nem hihetsz neki!- próbálkozott hatni rám. Talán ha Luna mondta volna, akkor elgondolkozok rajta...

-Nem is tudod, hogy mennyit jelent nekem az alku tárgya.- válaszoltam, megkerülve a kérdést.

-Neked ígérte Asgard trónját? Vagy Midgardét?- nevetett gúnyosan.

-Jotunheim trónját adná a kezemre. Neked talán csak egy kupac jég és hó, ahol apád egyszer, régen dicső csatát vívott, de nekem az az otthonom. Az igazi.- itt fordultam el. Nem bírtam belenézni még abba az egy szemébe sem.

-Miért jöttél hát? Hogy kárörvendj, gúnyolódj?

Erre már nem kapott választ, mert sarkon fordulva elvonultam. A zöld köpenyem alja meg volt perzselődve ugyan, de még így is tökéletesen szállt utánam séta közben.

Luna

Thor hangját hallva felizzott bennem a remény. Még nincs minden veszve! Itt van a környéken valahol. Már csak arra kéne rájöjjek, hogy merre.

-Thor, hallod a hangom?- suttogtam.

-Merre vagy Luna?- jött a válasz pár másodperc után.

-Egy sötét cellában. Nem messze tőled, felteszem...- jött a szarkasztikus válaszom.

Pár perc múlva felfedeztük, hogy szomszédos cellákban rohadunk. Hátamat a falnak vetve imádkoztam, hogy senki se halljon meg minket. Igyekeztünk megtervezni a szökésünket, de nem juttottunk megállapodásra. Mindaddig veszekedtünk, amíg én dühösen felálltam.

-Akkor rögtönzök, a k**va életbe már!- fakadtam ki a kelleténél hangosabban.

-Ó valóban?! És velem mi lesz?- kiabált velem ő is.

-Minek is vagy az istene?! Szökj meg egyedül!- vágtam vissza.

Elkezdtem zörgetni a rácsot, hangosan, hogy hallják az őrök. Odajött egyetlen egy, majd jó közel hajolt a rácshoz. Beordított hozzám. A mondat végén elkaptam a fejét és a vashoz vertem.
Betört a feje.
Meghalt.

Lehámoztam az övéről a kupcscsomót, majd a lehető leghalkabban próbálgattam a zárba a kulcsokat. Aztán sikerrel jártam. A rácsot csendesen félrehúztam, miközben Thor buzgón mutogatott, hogy szabadítsam ki ő is. Elegem van, ő most itt fog maradni!

Ki kell jussak a felszínre, hát halk léptekkel az általunk használt lejárat felé indultam. Zökkenőmentesen sikerült kijussak.

-Heimdall, szerintem épp itt az ideje, hogy újra találkozzunk!- kiáltottam az ég felé fordulva. Egy szempillantás alatt máris Asgardban voltam. A kapuőr borús tekintete fogadt. Én jól hoztam a figurát, összeestem, rosszullétet és zaklatottságot színleltem.

-Jól érzi magát? Hol vannak a többiek?- bombázott kérdésekkel, a szokásos lassú hangon.

-Meg-megleszek- dadogtam- A többiek... hát igen. Loki elárult, az összes emberünk vagy halott, vagy fogoly.

-És a királyunk?

-Thor? Ő... ő nem jutott ki.- suttogtam. Lefelé a padlót néztem.

Őszinte voltam. Bár bűntudatom volt, mert segíthettem volna neki. Kihozhattam volna, ha nem haragít magára. Megsértett, most bosszút álltam. Persze neki szinte semmibe sem kerülne kijutni, hiszen ő a mennydörgés istene, hát most itt az ideje, hogy mutasson is valamit. Persze amint végiggondoltam ezt az egészet, elpárolgott a méreg és csak a bűntudat maradt.

-Ezt hogy érted?- tette fel az első keresztkérdést, miközben felsegített.

-Csak én tudtam megszökni. Segített, feltartotta az őröket, amíg elmenekültem. Nem tudom, hogy él-e még, de aggódok érte. Látod esetleg?- kérdeztem, a kis mesém után.

-Sajnálom, de nem látom.- horgasztotta le a fejét egy percnyi nézelődés után ki az űrbe.

-Nagy kár. Kérlek értesíts, amint megtudsz valamit! Addig viszont vezetnie kell valakinek a birodalmat. Talán együtt megbirkóznank a feladattal. Te bölcs vagy és előrelátó, én pedig ellestem pár trükköt tőlük, Asgard kormányzását illetően.

-Ahogy akarod.- egyezett bele hosszas gondolkodas után.

-Az első dolgunk az lesz, hogy felállítsunk egy védelmi vonalat Surtur seregei ellen.

-Védvonalat?- csodálkozott.

-A tűzóriások bármikor támadhatnak! Attól, hogy Thor fogságba került mindenki fel fog batorodni! Meg kell védenünk Asgardot...