Luna
Egész pontosan egy hét telt el mióta Strangenél jártunk. Minden hibát kijavítottunk, a játék remekül szuperált. A DLC-vel egy rakás pénzt kerestünk.
Úgy volt, hogy Ann segít megrajzolni pár új skint, ő a papírra, majd én virtuálisan. Lapozgattam a karakterek között, majd a társam szeme megakadt az egyiken.
-Ez úgy néz ki, mint te.- nevetett, majd a nevét is elolvasta- Hild. Jó kis név. Te találtad ki?
-Nem. Őt is ismertem.- mosolyodtam el.
-Vagy úgy. Nem lényeg. Mit szólnál, ha a 15-ös szinttől szárnya is lenne?- ezen viszont hangosan nevettem- Mi az?
-Neki is volt szárnya.- hagytam abba.
-Rajzoljunk akkor neki! Megcsinálod? Addig raknék be zenét a háttérbe.- kérdezte. Persze hogy megint én dolgozok...
-Persze! Csak ne klasszikusat, kérlek.- válaszoltam egy alig hallható sóhaj kíséretében.
Mire vége lett a számnak, már végeztem a szárny vázlatával. Este lettem csak kész vele, mikor Ann már aludt. Én is lefeküdtem volna, de lépéseket hallottam, már megint. Az erkély felől jött a hang. Magamhoz vettem a kardomat, és megközelítettem a feltételezett betörőt.
Egy hirtelen, kiszámíthatatlan ütés a padlóra küldött, de még magamnál voltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy Ann ott alszik védtelenül a szomszéd szobában. Nekem kéne vigyáznom rá, nem pedig fordítva. Megpróbáltam felállni, de ő fölém magasodott a fejem felől.
Egy hirtelen rúgás vette le a lábáról, oldalra nekiesett a szekrényemnek. Ann villantott rám egy félmosolyt, majd a kezébe vette a tőlem tegnap kapott tőrét. Egy ügyes mozdulattal megvágta a vállát és a lábát is.
És én ezt a padlón elterülve néztem végig!
Egy erős mozdulattal kitekerte a kezéből a kést a támadó, majd rácsapott a hátára, ettől ő is összeesett.A támadó megint felém tartott, már vártam, hogy lesújt és elviszi a Tér-követ, de meglepetésemre nem csapott arcon semmi. Kinyitva a szememet egy öklöt láttam 7 centire az arcomtól, amit egy zöld energiamező vett körül. Ez akadályozta meg a becsapódást.
-Gurulj oldalra!- mondta Ann.
Én cselekedtem. Még éppen láttam, ahogy elengedi a kezet és az szétzúzza a padlómat. Mázli, hogy nem panelben élek, ott tuti kinyírnának ezért. A társam felállt és egy lábsöpréssel a földre kényszerítette az ellenfelét. Azzal viszont nem számolt, hogy még benne is maradt craft, tehát térden rúgta. Felsikított. Nekem ekkor sikerült talpra kecmeregnem. Odasiettem a barátnőmhöz.
-Nem kérdezek semmit, majd később, most viszont vissza kell rántanom a térdedet. Nem mondom, hogy nem fog fájni. Háromra. Egy...- megrántottam. Szépen visszaugrott a porc a helyére. Ann felordított.
-Hol maradt a kettő, három?- nézett rám kérdőn.
-Kettő, három.- tettem hozzá.
-Vigyázz!- szólt, majd felemelte a kezeit, és zölden kezdett el fényleni körülötte a levegő. Most éppen egy pengét állított meg, nehogy a hátamba álljon.
-Köszi!- odébb rántottam, így a kard beleállt a padlóba.
-Adj egy tőrt! Gyorsan!- kiáltott utánam.
Bebukfenceztem a szobámba, ahol felkaptam két kezembe akadó tőrt és kifelé rohantam, pont akkor hajolt el Ann egy ütés elől. A keze felé dobtam őket, szépen el is kapta. A kisebb óriással (a betörővel) hadakozott én közben mögé lopóztam és a fejéhez szegeztem a DL-44-esem.
-Ez elől hajolj el!- majd Trinitysen* a fejébe eresztettem egy energianyalábot.
-Végre. Már nem bírtam volna tovább.- mondta Ann, miután eldőlt a test- Mi volt ez?
-Egy sötét tünde lehet... egy kigyúrt, feltuningolt, elátkozott sötét tünde. Fegyverezzük le és kötözzük meg! Lehet, hogy még magához tér.- mondtam, majd elvettem a fegyvereit, kezdve a bombákkal az övén.
-Magához tér egy ilyen lövés után?!- akadékoskodott Ann, majd megkötözte és hozzábilincselte egy székhez. Nem tartott sokáig, valóban magához tért.
-Mocskos asgardiak!- hörögte még mindig vérző lyukkal a fején.
-Én nem vagyok asgardi.- tette hozzá Ann.
-Pedig úgy kűzdöttél! Mit akartok? Miért nem öltetek meg?- kérdezősködött immár a foglyunk.
-Ki bérelt fel, szörny?- kezdtem- És mit akartál tőlem.
-Azt amit mindenki. A követ! A Gyűjtő hatalmas pénzösszeget kínál annak aki leszállítja neki. De Midnight úrnő is akarja... jobbnak láttam a Gyűjtőnek vinni pénzért cserébe.- magyarázta.
-Tehát csak egy meló volt.- gondolkodtam hangosan.
-Igen. Akármit is jelent az a 'meló'.- helyeslet.
-Értem. Nem öljük meg.- válaszoltam.
-Nem?- háborodott fel Ann.
-Nem. Rád még később visszatérünk.- muttattam rá az ujjammal- Viszont előbb, kilöknéd az ablakon?
-Ezer örömmel. Hányszor?- fordult vissza felém.
-Maximum 8-szor. Világos? Én addig hívom a S.H.I.E.L.D.-et.- majd beírtam egy másik régi ismerősöm telefon számát.
-Értem!- majd Ann székestül kidobta és visszavonszolta, csakhogy mégegyszer megtehesse.
-Halló, üdv Coulson! Fogtunk egy 084-est neked. Eljöttök érte?
-Hogy sikerült?
-Betört és meg akart ölni. Veszélyes.
-Jól vagy?
-Semmi komoly. Viszont ő kiesett az ablakon. Elég béna volt... siessetek, mert a végén kereket old!- viccelődtem.
Kevesebb, mint fél óra alatt kiértek. Meglepve vették észre a mozdulatlan, megkötözött testet. Nem értették, hogyan sikerült egy 'kis kocka lánynak' elbánnia vele.
-Pontosan hányszor esett ki az ablakon?- suttogta nekem a kérdését Phil.
-Nem tudom... három után már elvesztettem a fonalat.
-Ah.- vette tudomásul- Kössz a hívást. Kellemes estét.- mosolygott, majd beült a fekete terepjárójába és elhajtott. Bementem a házba ahol Ann az egyik sarokban ült és várta az ítéletet.
-Ezt hogyan csináltad?- kérdeztem, a szemem csodálatot tükrözött.
Offtopic
Trinitysen:
A videó végén, ahogy a nő lelövi az ügynököt
(Azoknak, akik nem látták még a Mátrixot)
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]
Hayran KurguA nevem Hild, de Midgardon mindenki csak Luna Dale-ként ismert. Valkűr vagyok, azaz voltam. Már nem vagyok az, részben mert nem vagyok méltó rá, részben pedig mert már nem akarok az lenni. Ez a régi életem története... azé az életé, amit elhagytam v...