Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

20.

Daisy

Már van két emberem. Még kéne egy valaki. Egy profi gyilkos, akarom gondolni, harcos, aki jól alkalmazkodik és szinte sebezhetetlen. Jól jönnének a gyors reflexek is...

-Már csak egy emberre lenne szükségem. Profi harcos, gyors reflexekkel, sok fegyverrel. Tippek?- kérdeztem tanácstalanul. Körbe nézve a velem szembenállókon csak erőltetett gondolkodást véltem felfedezni. Szinte hallottam, ahogyan kattognak a fogaskerekek a fejeikben. Végül Coulson törte meg a csendet.

-Lenne valaki...- miután e szavak elhagyták a száját, el is ment az önbizalma és a kedve az egésztől- Olvastam egy hapsi aktáját. Gyakorlott és precíz gyilkos. Négyféle rákot diagnosztizáltak nála, és csodák-csodájára túlélte. Valami féle titkos laborban kísérleteztek rajta.

-Rá gondolsz?- érdeklődtem finoman.

-Wade...

-Wilson.- fejeztem be az elkezdett nevet.

Összeszorul a gyomrom, ha csak arra gondolok, hogy mit tettek ezzel az emberrel. Annyi kínt átélni, csak hogy élhessen... hatalmas ár. Persze nem mintha mindig jóra használta az adottságait. Rengeteg embert ölt meg, hat életre is leültthették volna, viszont ahhoz el kellene kapniuk. Szinte lehetetlen volt megtalálni, de nem nekem.

A S.H.I.E.L.D. legmodernebb felszerelései és saját hacker tudásomnak köszönhetően sikerült bemérnem, hogy hol lakik a pasas. Autóba szálltunk hárman és elindultunk. Hosszú út állt előttünk.
Már javában este volt, mikor a beszélgetést abbahagytuk. Adam a hátsó ülésen aludt, Phil pedig mellettem olvasott. Mikor megunta ő is elaludt, én viszont továbbra is vezettem. Nem akartam megállni, mert minél előbb érünk ida és szervezzük be Wade Wilsont, annál hamarabb tudjuk kiszabadítani Lunát. Sietnem kellett.

Arra ébredtem, hogy rázkódik a kocsi. Elaludtam vezetés közben! Még éppen időben kaptam el a kormányt, hogy ki tudjak kerülni egy fát. Nem sokkal utána megint rántottam egyet az autón, mert egy bokor jött szembe. Hiába égtek a lámpák, alig láttam valamit.
Szerencsére nem voltunk messze az autópályától, könnyen visszataláltam. Felmentünk rá és zökkenőmentesen folytattuk tovább az utat.

Másnap reggelre értünk oda. Megálltunk az udvar előtt. Beléptünk a kertkapun és végigsétáltunk a kitaposott úton egy rozoga házig. A kerten belül volt néhány autó roncs: egyiknek hiányzott a kereke, a másiknak nem volt spoilere és a rozsda ette, a harmadiknak be volt törve a szélvédője és laposak voltak a gumijai, és így tovább. Nem szívesen éltem volna egy ilyen környéken.

-Wade Wilson, itthon van?- kopogtam be erősen és határozottan.

-Attól függ hogy ki keresi!- jött a mogorva válasz.

-Daisy Johnson vagyok a S.H.I.E.L.D.-től.- kiáltottam be.

-Akkor nincs itthon!

-Kérem uram engedjen be!- kérte szépen Adam.

-Na és te ki a...

-Mondtam már, hogy ne káromkodj!- szólalt meg egy idős és mély női hang.

-Ez az anyjával lakik?- suttogtam Coulsonnak, de Wade-nek is jó a füle, úgyhogy még a válasz előtt heves tiltakozásba kezdett.

-Dehogyis! Ő csak Al, a vak házinénim. Még az kéne, hogy az anyám legyen!

-Bemennénk!- dörmögött Phil.

-Mit akarnak ennyire?!- kérdezte heves indulatok keretében.

-Nézze, nem fogok hazudni. Hatalmas veszélyben van az univerzum és segítségre van szükségünk, higy megmentsük.- vallotta be Adam.

-És az engem miért érdekelne?- kérdezte epésen.

-Talán azért, mert maga is benne lakik!- Coulsonnak elfogyott a türelme. Éreztem rajta, ha még egyet kérdeznek, akkor betöri az ajtót és mindenkit lelő odabent.

-Maguk nem is olyan agyszakadékok, mint amilyennek kinéznek!- nyitotta résnyire az ajtót- Kerüljenek beljebb!

Egy csomó zár kattant és az ajtó kitárult. Nehéz feladat volt, de ezzel is megbirkóztunk. Nem voltam felkészülve az elém táruló látványra. Wade éppen egy fehér pólóban, szürke melegítőnadrágban, fehér zokniban és kék klumpa papucsban ácsorgott előttünk. A bőre egy pirosas avokádóhoz hasonlított... de mint tudjuk, nem a külső számít.
A ház belülről is szűkösnek tűnt, nem csak kívülről. Leültetett minket egy nappali szerűségben, egy ütött-kopott kanapéra. Ő velünk szemben foglalt helyet és kíváncsian vizslatott minket.

-Szóval, mi a sztori?- kérdezte kíváncsian, mire mi mindent előadtunk neki elejétől a végéig.