Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

29.

Daisy

Adam odalépett Lunához és megfogva a homlokát az emlékeibe lépett. Átírta azokat, amelyikben Loki megöli. Úgy állította be, mintha Thanos hibája lett volna, mintha ő vágta volna el a torkát, csak Loki késével. Továbbá azt is, amikor rámordult, hogy ne merjen hozzáérni.
Lokinál is ugyanígy tett. Kitörölte nála még azt is, amikor sírt és magát a keserű élményt.

Ezek után heves csókokban forrtak össze. Jó volt újra megbékülten látni őket. Bár nem támogatom a kapcsolatot, hisz a nővére vagyok, ez a dolgom, de valóban szép pár voltak. Jó hatással volt Lokira a húgom, de ez visszafelé is igaz volt. Kicsit kiszakadt a komfortzónájából.

Hirtelen a Földet hatalmas rengés rázta meg. Majdnem elestünk. Kirohantunk (Strange esetében kilebegett) az ajtón, káosz uralkodott mindenhol. Emberek rohangáltak, sikítoztak és üvöltöttek. Egyik-másik, akinek nem volt szerencséje elesett és véres horzsolásai lettek. Sokak levették a magassarkú cipőiket és úgy siettek, hogy minél messzebb kerüljenek a közelgő veszély elől.

A Bleecker Street vége felől öt alak közeledett.

-Adam Warlock!!- kiáltott egy mély hang- Jöttem visszaszerezni azt, ami az enyém.

-Thanos.- sziszegte- Mondom a tervet: Phil fedezékbe viszi Daisyt. Nem élném túl, ha baja esne. Deadpool, foglald le Cull Obsidiant, Hild, a tiéd Proxima, Loki, végezz Ebonyval!

-És Corvus?- vetette fel Daisy- Te Thanossal fogsz viaskodni Adam, nem lesz időd és erőd vele is foglalkozni. Majd mi kinyírjuk a mocsadékot!- éltem bele magamat. Még mindig rajtam volt a pír, az előző megjegyzése miatt.

-Nem.

-De. Nem vitatkozok.

Adamtől csak egy mosolyra futotta, majd nekifutottunk a csatának.
Corvust hátralöktem, majd Phil beleeresztett egy tárnyi golyót. Erősen a földbe nyomtam, berepedt a beton körülötte, hallani lehetett ahogy néhány csontja megreped.
Proximával is csúnyán elbánt Luna. A híres kardjával, Glamdringgal vágta ott a nőt ahol csak tudta. Az csak hadonászott a lándzsájával. A húgom túl gyors volt neki.
Cull Obsidiannal könnyebb ellenfelet nem is kívánhatott volna Wade. Lomha, buta, lassú... egyszóval ő remekül boldogult.
Ebony Maw viszont kemény diónak ígérkezett. Lokinál sokkal jobb és ügyesebb volt, de az isten sem adta fel egykönnyen. Nagyon kitrtónak ígérkezett.
Adam pedig... hát igen. Ő kapta a legcombosabb ellemfelet. Thanos hatalmasabbnak tűnt a páncéljától, és remek taktikát alkalmazott: nem hagyott időt Warlocknak, hogy bevesse a kesztyűt ellene. Hibátlan taktika.

Nem álltunk nyerésre, de Strange épp időben érkezett. Lunával remek párost alkottak: épp elugrott egy csapás elől, bele egy kapuba, ami a nő fölött tette ki. A nyakába ugrott és olyan Fekete Özvegyesen a födre rántotta.
Mi nem szorultunk erősítésre, hiszen Corvus már a tengerszint alatt volt egy méterrel.
Loki épp késeket dobált az ellenfele felé, mikor egy kapu nyílt kettejük között. Ebony hátrafordult, onnan várva a támadást, de meglepetésére a feje fölül zúgott rá az összes. Teljesen legyengült.
Wade sem kifejezetten szorult segítségre. Már négykézláb állt csak a talpán az óriás, Poolnak meg egy keze volt csak eltörve. Pár perc és úgyis meggyógyul.
Adamnek pedig pont meg tudta adni azt a pár másodpercet, amire szüksége volt. A kesztyűn lévő összes követ aktiválta. A kiáramló energianyaláb annyira mellbe vágta Thanost, hogy öt métert csúszott hátra.

A Rend parancsnokai nagyon megijedtek, mert felsugároztatták magukat és a titánt az űrhajóikra, majd eltűntek.
Sikerült.

-Vége. Ennek is vége.- szólt Luna.

-És még élünk.- fűzte tovább Loki a gondolatot.

-A köveket elviszem.- jelentette ki Adam- Szerveztem egy csapatot a védelmükre. A Végtelenség Őrzőit.- megjelent öt másik alak Warlock mögött és köztük volt Thanos is!

-Thanos?!- adtam hangot a kiborulásomnak.

-Igen. Ő az egyetlen aki már használta és van annyi esze, hogy ne használja újra. Ő fel tudja becsülni óriási hatalmát.- közelebb hajolt a fülem mellé- Legalábbis ő most ezt hiszi.

-Okos.- mosolygott.

-Holdsárkány, neked adom az Elme követ. Felerősíti majd a telepatikus képességeidet.- odaadta egy nőnek, aki kopasz volt, de csinos és zöld ruhát viselt- Pip, troll barátom, a tiéd lesz a Tér kő. Védd meg az életed árán is.

-Ne aggódj Adam!- válaszolt recsegő hangon.

-Gamora, rád hagyom az Idő követ, tudom, hogy nálad jó helyen lesz.- Strange egy aggódó köhintést hallatott, mire a kőből átirányított egy kevés energiát Agamotto szemébe. Ezt Stephen időhurokba rakta, nehogy elfogyjon.

-Köszönöm.- jelentette ki elégedetten, majd visszavonult a szentélybe. Vendégül láttak engem és Poolt, miután elbúcsúztam Lunától. A felsorolást még azért végig hallgattuk.

-Drax, a tiéd lesz a Hatalom kő. Jól vésd az eszedbe, használata után mindig csak pusztítás és halál jár. Ne használd, csak végszükség esetében.- tanácsolta- Végül pedig a Lélek kő marad nálam. Úgyis már egészen összenőttünk.- visszanyomta a homlokába, majd odalépett mellém.

-Csak ígérd meg, hogy visszajössz.- előztem meg a beszéddel.

-Úgy lesz.

Felém hajolt, hogy egy puszit nyomjon az arcomra, de véletlenül szándékosan szembe fordultam vele. Finoman megcsókoltam, bár ő még nem tudta mi ez, de visszacsókolt amint rájött, hogyan kell csinálni. Végülis, ez volt az első komolyabb csókja.

-Várni foglak.- suttogtam. Hirtelen elfordult, majd kiadta Pipnek a parancsot és eltűntek.

-A kesztyűt rátok bízom- nyújtotta át Lokinak- zárjátok el Asgardban!

Elköszöntünk az asgardiaktól, Lunát is a valkűr nevén szólítottam. Erre csak ennyit válaszolt:

-Valkűr voltam. Meghaltam, majd feltámadtam. Már nem vagyok valkűr. A nevem Luna Dale. Ez egy másik életem.

Loki sugárzott a boldogságtól hátul. Biztos ez jelentett valamit, amiről nem tudtam. Bementünk Poolal a szentélybe, Luna és Loki pedig kettesben maradtak.