Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

10.

Loki

Svartalfheim kopár pusztaságai... szörnyű hely és én mégis itt fogom leélni az életem hátralévő részét, hacsak nem ölöm meg magamat. Bár szerintem előbb talál meg a szomjhalál. Elég csúnya vég a kiszáradás.
Nem akarom azt megvárni.

Unalmamban nem tudtam mit kezdeni magammal, tehát nyakamba vettem a lankás dombokat és elindultam. Lehet, hogy az életben maradás vágya vezérelt, lehet hogy nem. Mindenesetre előfordult, hogy út közben összeestem és rángatózni kezdtem. Szerencsére, magára az érzésre nem emlékeztem, csak arra, hogy nem egyszer fordult elő. Amikor saját tudatomnál voltam, gondolkodtam, hogy mi is történhetett velem. Minden baromi jó volt, remekül megvoltunk a Földön Hilddel, amíg...
Amíg el nem küldtek azért az átkozott kőért! Lehet ez minden problémám forrása! Valaki belepiszkált az elmémbe a kövön keresztül, de én ellenkezek, ezért a rohamok! Így már mindent értek.

Kivéve persze a kit, a mit, a honnant és a miértet. De valami azt súgta, erre is hamar rá fogok jönni.
Három, hatalmas fánk alakú űrhajó szállt le az egyik domb mögött. Fellopakodtam a gerincére és amögül bámészkodtam. Kíváncsian figyeltem, ahogy a négykarú fekete szörnyek kirohannak a két szélső leszállóhajó gyomrabol. A középsőből ismerős arcok bukkantak fel. A Fekete Rend... Thanos kezét érzem a dologban. Közelebb kell lopakodnom. Elbújtam a egyik hajó árnyékában, de megéreztem újra a kő hatását az elmémen. Minden eddiginél erősebben próbáltam ellenállni neki, de ez megint csak egy rohamhoz vezetett. Összeestem, a szemem fennakadt, az izmaim megfeszültek, a szám habzott.
Ez idő alatt a Fekete Rend négy vezetője gyűlt körém. Nagy nehezen sikerült kikecmeregjek ebből a roppant kellemetlen állapotból, de annyira fájt utána mindenem, hogy nem tudtam megmozdulni, így csak a hátamon feküdtem és hangosan röhögtem a sors iróniáján.

-Thanos ki akar csinálni? Essünk túl rajta.- forgattam a szemeimet unottan.

-Sajnos nem, pedig kedvemre lenne. Beszélni akar veled. Be kell vinnünk.- válaszolt Proxima eleinte csalódott hangon.

-Jajj ne! Csak azt ne!- játszottam el a hattyú halálát- Annál még a halál is jobb! Kegyelmezzetek!- eközben a talpamra rántottak és egy gyenge bilincset kattintottak a kezemre.

-Mozgás!- lökött egyet rajtam Corvus.

Felvittek az egyik leszálló hajójukra és még láttam, ahogy a megmaradt idegenek bemasíroznak a másik kettőbe. Elhagytuk a bolygó légkörét és megközelítettük az anyahajójukat. Éreztem Thanos negatív energiáját... beleborzongtam. Utáltam azt az embert. Egyszerűen gyűlöltem. Egy gyilkost csinált belőlem.
Landoltunk az egyik hangárban, majd Thanos elé vonszoltak. Jobbján ott ült Hela, a halál istennője.

-Elhoztuk, ahogy kérted, atyám!- hajolt a földig Proxima. Tipikus nyalizás.

-Elmehettek.- parancsolt a titán halkan mégis tiszteletet parancsolóan- Ami téged illet, Hela... érdekel?

-Maradnék, drága titánom.- felelt mézes-mázos hangon.

-Nem bánom. Azért hívattalak ide Loki- közbe vágtam.

-Mindjárt hányok. Hela, drága nővérem, komolyan ezt kellett választanod? Ha csak ránézek, olyan hascsikarás jön rám...

-Elég!- förmedt rám- Ne merészelj engem becsmérelni a Halál istennője előtt!

-Ugyan, Thanos. Te is tudod, hogy csak amiatt segítek, hogy több halott legyen a birodalmamban, a Valhallában.- csitította le a titánt a nővérem- És amúgyis, mióta vallod magadat családtagnak öcsém.

-Amióta rájöttem, hogy az számít, én mit és kit tartok a családomnak. Meghát, ti még éltek.. és úgy amennyire szerettek engem. Valld csak be!- nevettem huncutul. Tudtam, hogy ezzel kihozhatom a sodrából. Hogy azt miért akartam? Tudja fene, jó móka lesz. Viszont Hela sehogy sem reagált sajnos.

-Áh.. ebből azt szűröm le, hogy jó útra tértél.- gúnyolódott Thanos.

-Nehogy azt hidd!- legyintettem hanyagul, majd úgy véltem, itt az ideje kérdezősködni- Miért vagyok itt?

-Itt nem te teszel fel kérdéseket!- szólt le Hela, majd bájosan a titánra mosolygott.

Ezt hallván úgy tettem, mintha a kő befolyásolna és nem lennék magamnál. Hanyatt feküdtem a hideg, mocskos és kényelmetlen szőnyegen és kezeimet-lábaimat széttárva úgy maradtam. Kíváncsian várom, hogy mikor dőlnek be nekem, és kezdenek a nagyszabású gonosz terveikről beszélgetni.

-Hát jó..- a titán elfordult tőlem és következő szavait Helahoz intézte- Ez teljesen megzakkant.

-Az jó. Könnyebben manipulálható. Szervezd be őt is! Lehet, hogy a hasznodra válhat majd. Sosem tudhatod!- elmélkedett a nő, ördögi vigyorral a szája sarkában. Ezek szerint Thanos Helának hozatott fel, nemis ő akart látni. Nem tudom, hogy ez most jó, vagy sem.

-Hát nem érted? Ebony babonázta meg az Elme kő segítségével, de az most távol van, ezért múlni fog a hatás. Erre nem is gondoltam. Minél előbb meg kell szerezni azt a követ!- háborgott saját meggondolatlansága miatt.
Szóval Ebony és az Elme kő! Ez is sok mindent megmagyaráz.

-Hát akkor külld el a gyermekeidet, hogy szerezzék meg!- ötletelt Hela, miközben azon rágódott, hogy ne ő maga menjen-e.

-Nem bíznék rájuk ilyet. Nem egyszer vallottak kudarcot. Most tökéletesen kell végrehajtani az akciót! Nem hibázhatok...- motyogott még valamit, de azt már senki sem hallotta.

-Hát küdj engem.- ajánlotta fel Hela.

-Nem akarnám veszélybe sodorni az életedet... de nem látok más utat én sem.- hajtotta le fejét a titán.