Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

19.

E/3

A Földön, egy Isten háta mögötti, eldugott laborban néhány tudós és kutató összedugta a fejét és alkottak egy mesterséges, de tökéletes embert. Ez a valaki összetűzésbe került a teremtőivel és egy távoli bolygóra menekült.

Az ott élők vezetősége elnevezi Warlocknak és megkérik, hogy pusztítson el egy szörnyet, a mesterségesen megalkotott Földön. Átadják neki a Lélek követ, hogy a segítségére legyen.
A mesterséges Földön össze barátkozik négy fiatallal, akik az Adam nevet adják neki. A szörnyet sikeresen legyőzte, ezután pedig elhagyta a bolygót és új életcélt keresett magának.

Utazása közben összeakad az Igazság Univerzális Temploma névre hallgató vallásos társasággal. A vezetőjük egy bizonyos Mágus volt. Szövetkezik hát egy trollal, Pippel, egy orgyilkossal, Gamorával és apjával, Thanosszal, hogy legyőzze. A későbbiekben rájön, hogy a Mágus az ő jövőbeli énje, akit megőrjített a Lélek kő használata. Megváltoztatja saját idővonalát, úgy hogy előre utazik pár hónapot az időben, ellopja a saját lelkét, így megakadályozva magát, hogy létre jöjjön a Mágus.
Látta a saját halálát, ám nem tudta mikor fog bekövetkezni.

Mikor az Idegen ellopja Adam Lélek kövét, rájön, hogy van még 5 hasonló kő. Thanos mindet megszerzi kivéve a Lélek követ és fájdalmas kínoknak teszi ki Gamorát és Pipet. Adam elragadja a lelkeiket, hogy véget vessen a szenvedésüknek. A Bosszúállók, Marvel kapitány és Holdsárkány segítségével legyőzi a titánt, majd ekkor megjelenik a fiatalabbik énje és elragadja az ő lelkét is. A Lélek világban újra találkozik két bajtársával.*

Nem pihenhet sokáig, mert megneszeli, hogy a titán újra megpróbálja összegyűjteni a Végtelen köveket. Feltámasztja Gamorát, Pipet és önmagát, hogy újra szembenézhessenek a veszedelemmel, ám ezúttal kettejüket nem a harcba küldte. A saját hazájuk védelmezését adta parancsba nekik, mert ha Thanosnak sikerül megkaparintania az összes követ, akkor senki se lesz biztonságban.

Ehhez persze le kellett győznie Adamet.

Warlock a Földre utazott, hogy felkeressen egy nőt, aki tudhat valamit az egyik kő hollétéről, legalábbis az előbb lehallgatott telefon beszélgetésből neki ez jött le. A halandzsa nagyját értelmetlennek találta és a sorok közt sem sikerült olvasnia, de a címzett biztos érthette. Daisy... nem csúnya név. A beszélgetésből azt is leszűrte, hogy a S.H.I.E.L.D.-nél kell keresnie, legyen az bármi is. Némi nyomozás után sikerült rátalálnia egy titkos bázisukra.

Leszállt a mellette lévő erdőben és hajója álcázó rendszerét is bekapcsolta. Az üvegablakos épülethez sétált, majd szörnyen zavartan ácsorgott a fotocellás ajtó előtt. Nem akart kinyílni neki. Bent felállt egy férfi és az ajtó elé lépve kinyílt neki, így Adam be tudott menni.

-Köszönöm, földlakó.- köszönte meg neki- Ismer itt bárki is egy olyan nőt, akinek a neve Daisy, itt dolgozik és van egy testvére, Luna?- kérdezte fennhangon.

Az emeletről egy nő lépcsőzött le éppen, lemaradt a kérdésről, pedig azonnal felkapta volna a fejét. Félhosszú barna haja a nap sugarai hatására picit élénkebben fénylett a szokásosnál. Megbámulta az aranybőrű, szőke hajú férfit, aki nyaktól a talpáig vörös köpenyébe burkolózott. A homlokán egy narancssárga kő világított. Ahogy előre lépett párat, a köpenyét maga után húzta.

-Tehát senki sem ismeri?- tárta szét a karjait. A köpeny alatt fekete ruhája volt.

-Mégis kicsodát?- kérdezte a nő, aki immár a lépcső aljánál járt.

-Nem hallottad amit az előbb mondtam?- vonta kérdőre Adam.

-Nem...- elgondolkodott- Éppen telefonon beszéltem a húgommal.- az egyik ügynök az íróasztala homályában a homlokára csapott.

-Hogy hívnak, földlakó?- lépett hozzá közelebb.

-Daisy Johnson.

-Ezaz!- örvendezett- Végre megvagy! Tudod, hogy mióta kereslek!- ugrándozott is volna örömében, ha az nem rontott volna az imigén.

-Nem, de szerintem folytassuk ezt a beszélgetést az irodámban, nem pedig mindenki szeme láttára.- ajánlotta fel Daisy.

-Hát hogyne.- egyezett bele Warlock és követte a nőt egy kisebb irodának tűnő helyiségbe. Beérve Daisy becsukta az ajtót és kulcsra zárta. Hellyel kínálta a férfit, aki szinte azonnal le is ült.

-Miért kerestél engem?- kérdezte a nő.

-Hosszú történet. Kezdjünk egy egyszerűbb kérdéssel: tudod, hogy ez mi?- mutatott a fejében lévő kőre.

-Nem.

-Ez egy Végtelen kő. Én vagyok a Lélek kő őrzője és tudomást szereztem arról, hogy Thanos, az őrült titán össze akarja gyűjteni mind a 6-ot. Ez akarva, akaratlanul engem is érint.- magyarázta Adam.

-Hogy is hívnak?- kérdezte Daisy pimaszul.

-Adam Warlocknak neveztek el az emberek.- felet gyorsan- De most égetőbb problémáink is vannak. Azt hallottam, te tudod, hogy hol van az Elme kő. Lehallgattam a beszélgetésetek végét.

-De jó... tévedsz! Fogalmam sincs róla, hogy hol van a kő. Engem hagyj ki ebből. Per pill azt sem tudom, hogy a húgom hol van!- fakadt ki a nő.

-Csak olvasnod kéne a sorok között, de én nem tudom, hogy ez mit jelent.- bíztatta Adam.

-Itt van az egész beszélgetés.- tette le elé Daisy a lapot, amire írta az üzenetet- Minden egyes szó. Ezerszer elolvastam, és nem jöttem rá a dolog nyitjára.- fogta a fejét- Az egész monológ értelmetlen. Sosem néztük a Holdat esténként és űrhajó makettet sem építettünk!- majdnem sírva fakadt.

-Nyúgodj meg!- tette a vállára a kezét Warlock, mire a nő felnézett- Próbálkozzunk. Visszahallgathatom a beszélgetét?- kérdezte finoman. Daisy lassan bólogatott és odaadta neki a telefonját, ami mindent rögzített. Adam végighallgatta a beszélgetést, majd hangosan is lejátszotta.

-Te is hallod?- kérdezte Daisy- Néhány szót erősebben hangsúlyoz a többinél!- egy ceruza után kapott és alá kezdte húzogatni az említett szavakat- Ez az üzenete!- kiáltott fel örömében.

-Loki, Elme kő, nem bízhatsz benne.- olvasta fel a férfi- Eddig világos. A Hold mögött van egy űrhajón. Azt mondja, hogy meg kéne menteni és hogy egyedül ne menj, még 3 segítőt szervezz be. Biztos Thanos hajóján tartják fogva. A 2187-es cellában van.- fejtette meg az üzenet további részeit is.

-Fel kell mennem érte!- kiáltott Daisy.

-Akkor az első segítőd már áll is a szolgálatodra. Van egy űrhajóm.- mosolygott Adam.

-A második is!- lépett be kopogás nélkül Phil. Végig hallgatózott az ajtó előtt és a tökéletes pillanatra időzítette a drámai belépőjét.

-Dühös, uram?- kérdezte félénken a nő.

-Csak akkor, ha nem visznek magukkal.- húzta félmosolyra a száját.