Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

22.

Loki

Behatolók a kilences hangárban. Behatolók a kilences hangárban.

Hallottam a nyúgodt, női hangot miközben az említett szektor felé vettem az irányt. Hatalmas volt ez a hajó, majdnem eltévedtem rajta. Szerencse, hogy Proxima és Corvus elkísért. A hangárba berontva láttunk egy addig nem ott lévő hajót. Sokban különbözött a többitől. Ebben a hangárban a vadászgépeket tartjuk, de ez egy két pilótás , álcázó berendezéssel felszerelt csapatszállítóra emlékeztetett. Piros-arany külseje Asgardot juttatta eszembe, vegyes érzelmeket a felszínre hozva bennem. Ezt a kísérőim is felfedezték.

-Meg vagy huzatva! Bukj le!- rántott le Corvus egy ládarakás mögé, mikor kiszálltak a hajó utasai, álcázva magukat.

Bekapcsolták az álcázó rendszert, majd cheaturi páncélban beszivárogtak a hajón szolgálók közé. Honnan volt nekik olyan egyáltalán?! Közelebb lopakodtunk a hajóhoz és feltörve a panelt, ami nyitja a rámpát, bementünk.

-Csak halkan!- suttogott Proxima- Lehet, hogy még vannak fent.- elfintorodott, mire mélyen a szemeibe néztem. Tudtam, hogy ettől megnyugszik.

A pilóta fülke felé vettük az irányt. A székeket alaposan szemügyre vettük. Midnight például talált pár aranyló hajszálat a pilóta ülésén. Azt sziszegte Warlock. Ez nyilván fontos lehet. A mellette lévő ülés ki volt ülve, de jelentősen kisebb helyen, mint a másik három.

-Egy nő is volt velük. Ezen a széken kisebb a fenéknyom.- állapítottam meg hangosan.

-A pilóta pedig az a senkiházi Warlock volt!- a nő szinte őrjöngött.

-Kapjuk el és adjuk át Thanosnak! Hiszen ő őrzi az egyik követ. Biztosan nagyra értékelné a titán.- vettette oda Corvus.

-Ott a pont!- mondtam- Menjünk utánuk.

Az irányító teremből nagy nehezen sikerült kiszúrnunk őket és már indultunk is utánuk. Azt nem értettük, hogy miért éppen Thanos trónterme felé rohannak olyan sebesen. Megpróbáltam belehatolni valamelyikük fejébe, de semmit sem láttam. A cheaturi páncél blokkolt. Megkerülhető lett volna az is, de az túlmutat jelenlegi tudásomon. Így hát a nyomukba eredtünk.

Benyitva a trónterembe, nagyon érdekes látvány tárult elénk. A sisakokat immár levették, de a páncél miatt még mindig nem láttam semmit. Ott volt Phil Coulson és Daisy Johnson. Őket a S.H.I.E.L.D.-es pályafutásom alatt volt időm kiismerni. Ott állt egy ránézésre retardált, piros-fekete bőrruhas hapsi és egy arany ember vörős köpenyben.

És a Végtelen kesztyű, Thanos nélkül...

Biztos hallhatták az ajtócsapódást, mert azonnal, egyszerre megfordultak. Daisy gyorsan visszanézett a kesztyűre és tett még egy utolsó elkeseredett próbát arra, hogy az Elme követ kimozdítsa a helyéről, de megintcsak nem járt sikerrel. Ezt látva a kísérőim azonnal nekik rontottak, majd mellém lépett Ebony a semmiből.

-Hű vagy Thanoshoz?- kérdezte fennhangon.

-Az vagyok.- feleltem egyszerűen.

-Akkor harcra!- kiáltott és csatlakozott a már küzdő társaihoz.

Proximát lekötötte Daisy, aki az embertelen erejével rendszeresen a falhoz szorította a kedvesemet. Elhajítottam egy kést, ami a nő lábába állt bele, így kiesett a ritmusból és Midnight könnyűszerrel elfoghatta.
Corvus Warlock fejéből próbálta kiszedni a Lélek követ, miközben az folyamatosan sugarakat lövellt rá. Az arany ember felemelkedett és onnan lődözött tovább Glaivere, de ráakaszkodtam a lábaira így a földre rántottam. Corvus így könnyen meggyengíthette, de a kővel várt, mindaddig, amíg Thanos meg nem jelenik, hogy még jobb színben tüntethesse fel magát.
Ebony a piros ruhás fickóval hadakozott, de nyerésre állt, mikor a machete kardokat az ellenfél lábára és csuklóira tekerte.
Phil ezalatt szorgalmasan tüzelt minden ellenséges mozgásra. Mögé lopóztam és nagy volt a kísértés, hogy megismételjem a New Yorban történteket, de végül ellenálltam a csábításnak. Egy ronggyal bekötöttem a száját, majd kikaptam a kezéből a gépfegyvert. Megbilincseltem és a bajtársai mellé vezettem. Mind a négyüket elkaptuk és ekkor lépett be a terembe Thanos. Ott figyelt a kezén a kesztyű, tehát amit kirakott, az csak egy hamis csali volt. Nagyon ötletes.

-Hát itt meg mi folyik, drága gyermekeim?- kérdezte, de csak engem fürkészett a szemeivel.

-Elkaptuk a betolakodókat. Szükséges megnevezzem őket?- válaszolt Proxima aki kapva kapott az alkalmon, hogy jobb színben tűnjön ki. Nélkülem úgysem élne már...

-Majd ők maguk mondják el a nevüket.- vetett felé egy lesúlytó pillantást. Odalépett a foglyok mellé.

-Daisy Johnson!- köpött egyet a titán lába elé.

-Elbűvölő.- fintorgott.

-Phil Coulson.

-Deadpool!

-Igen szokatlan név.- ráncolta a homlokát Thanos.

-Afféle szuperhős-név. Ne kérdezd...- csóválta a fejét.

-Adam Warlock.

-Tudom ki vagy! Téged még felismerlek Kőhordozó. Corvus! A követ!

-Nem tudod kiszedni.- suttogta halkan- Bűbáj védi. Én viszont odaadhatom, de cserébe kérek is valamit.

-Mit akarsz?- vicsorgott a titán könyörtelenül.

-Ha jól értesültem, van egy asgardi foglyotok. Engedd el őt, Daisyt, Philt és Poolt, hadd menjenek vissza a Földre. Engem itt tarthatsz, és a követ is megkapod. Áll az alku?