Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Szövetség

Luna

-Hivattál, kapuőr?- kérdeztem ijedten. Féltem, mi lesz akkor, ha rájön hogy direkt hagytam ott Thort. Börtönbe vet, megöl, vagy ami még rosszabb, nem tesz semmit csak elmondja neki, hogy amíg távol volt, miket tettem. Őszintén szólva nem túl sokat, csak kirobbantottam egy háborút Asgard és Jotunheim között...

-Úgy van. Surturról van szó. Elfoglalta Vanaheimet és Nidavellirt. Midgard nem érdekli, ahogy Jotunheim és Alfheim sem. Helheimmel nem menne sokra, így szerintem azt is elkerüli.- tartott egy nagyobb szünetet, amit én kihasználtam.

-És Svartalfheim?

-Nos igen. Azon a bolygón ritka érceket lehet bányászni, ha elfoglalják megbénítják Asgard fegyverkovácsait, akkor abba marad az utánpótlásunk és sebezhetőbbé válunk. Valószínű, hogy oda fog menni.

-Ebben az esetben mit tanácsolsz? Szerintem oda kéne mennünk, de semmi esélyünk egyedül. Midgardra nem számíthatunk.- mondtam el a véleményemet nagy vonalakban.

-Igaz, ami igaz. És, ne sértődjön meg, de magának hála Jotunheimre sem.- volt őszinte. Az egészben az fájt a legjobban, hogy igaza volt.

-Tehát egyedül vagyunk.- bólogattam lassan.

-Hacsak nem be tudjuk szervezni Alfheim békepárti tündéit, vagy a holtakat. Vagy bocsánatot kéne kérni Jotunheim királyától.- nézett mélyen a szemembe.

-Arra ne is számíts!

-Akkor tényleg egyedül vagyunk...

Loki

-... és még azt is hozzá tette- folytatta a követ, akit Asgardba kültem- hogy azt kívánja, bár megnyílna alatta a föld és nyelné el mindörökké. Felteszem sértő szándékkal mondta.

-Nem tévedsz.- húztam a számat. Gondolkodtam- Úgy fest nincs más választásom. Magam megyek oda. Te mit tanácsolnál?- fordultam Lyera felé.

-Én semmi esetben nem mennék oda, uram. Én megmutatnám neki, hogy rossz jotunnel kezdett ki.- húzta egy gonosz félmosolyra a száját. Azt hitte, nem látom. Pedig láttam. Valamit akar, csak azt tudnám mit.

-Félig jogos. De nem akarom az én személyes problémáim miatt a népem vérét ontani.

-Uram, aki téged megsért, az a népedet is.- a mosoly még mindig nem tűnt el arról a csinos arcáról.

-Uram, újabb követ érkezett! Asgardból.- jelentette be egy jégóriás, aki szemmel láthatóan kísért valakit.

-Hozd elém!- parancsoltam.

Belépett a terembe (igen, terembe. Odaadtam a szelencét a jégóriásoknak, ők pedig restaurálták Jotunheimet. Egész csinos lett), de egyenlőre nem ismertem meg. Ezekkel a szemeimmel nem látok annyira jól. Majd megszólalt és nem maradt kétségem afelől, hogy ki is ő.

-Jotunheim királya, Loki, híreket hoztam és egy alkut ajánlok.- kezdte lassan, ráérősen Heimdall.

-Figyelek.- mondtam.

-Surtur elfoglalta Vanaheimet és Nidavellirt. Tudomásunk szerint most Svartalfheim a célja. A segítségedet kérem Asgard nevében.

-Én én mit nyerek ezen?- húztam a számat. Manapság mindent elvárnak az embertől, de nem kap semmit sem cserébe.

-Nem öljük meg Lunát. Elhallgatott információkat a muspelheimi csatáról, semmit sem tett Thor megmentése érdekében.. én csak tudom. Az első sorból néztem végig!- mondta Heimdall fapofával.

-Ő tudja már?

-Nem. Ebben a hitben tartom. Most ő Asgard úrnője. Hadd örüljön egy darabig.

-Ha az érzéseimre akarsz hatni, nem fog menni. Neki sem ment. Jotunheim trónjáért elárultam. Őt is, Asgardot is. Mindent. Ha így akarod, öld csak meg.- mondtam. Nem fűz már hozzá semmi. Legalábbis ezzel nyugtattam magamat.

Szerettem, elárultam. Ez így megy. Valamit valamiért. Ez vagyok én. Mert próbáltam változni és meg is változtam. A nemtörődöm hozzáállásom is megváltozott. Szerelmes lettem. De történt valami. Megkértem, nemet mondott. Ez nem zavart, sőt meg is értettem és megkönnyebbültem. Nem haragudtam rá. Talán én is ezt tettem volna a helyében. Szerettem.
Szeretem.
Szeretni fogom.
Ezt mondogattam magamban végig, majd megtettem.
Elárultam.
Ok-okozat, akció-reakció.
És most itt vagyunk. Legalábbis ezzel nyugtattam magamat.

-Ahogy akarod. Viszont egy valamit elfelejtettél.- halvány mosolyta húzta a száját.

-Ugyan mit?- dőltem előre a trónomon.

-Azt, hogy én is tudok trükközni.

Hirtelen megjelent Luna mellette. Heimdall a vállát lefele nyomta, amíg térdre nem ereszkedett. Kivonta a kardját és a nő nyakához szegezte. Megnézte, hogy hol tudja egy mozdulattal lecsapni a fejét, aztán meglendítette a kardját.
Majd Luna rám nézett. Nem láttam rajta sem megvetést, sem dühöt. Csupán csalódást és a roncsot, amivé az árulásom tette. Lassan egy könnycsepp folyt végig az arcán, ami lecsöppent a friss hóra. Egyből lehűlt és megfagyott.

-Mire vársz, kapuőr? A királyom megmondta, hogy megölheted.- szólt közbe Lyera indulatosan, a diadal édes ízével a szájában. Hát ezt akarta. Én kellettem neki és Luna az útjában állt.

Én csak lefagyva bámultam magam elé. Ez itt igazi. Valódi. És meg fog halni, ha nem vigyázok. Erre Lyera közbeszól. Hallgass! mordultam volna rá, de nem jött ki hang a torkomon. Heimdall meglendíti a kardját.
Még egy méter.
90 centi.
70 centi.
40 centi.
20 centi.
Ma még nem!

-Állj!- kiáltok. Végre visszajött a hangom- Tedd azt le!

Még épp időben. Heimdall könnyen elkapta a kardját a valkűröm nyaka mellől. Felsegítette, leporolta a ruháját.

-Bocsáss meg Heimdall. Nem is tudom, mi üthetett belém akkor. Nem akarnék ártani sem Thornak, sem Asgardnak.  Egyszerűen csak...- hazudik. Megint. Heimdall talán elhiszi, én viszont tudom, hogy nem igaz.

-Dühös voltál és ez elhomályosította a látásodat.- felyezte be Luna mondatát- Nem történt semmi.

-Köszönöm.- bólintott a nő.

Leléptem a trónomról és odamentem az asgardiakhoz. Luna a szokásos, nem látsz a fejembe, arcát öltötte magára. Odaléptem mellé, nem tettem semmit.

-Azért nem ölettelek meg, mert ha ráfagy a véred a padlóra, nem lehet majd feltakarítani.- mondtam neki, lefelé nézve.

-Nem is számítottam volna másra, őfelsége.- válaszolt pimaszul. Ebből a mondatból tudta, hogy szeretem. Sose fogok róla lemondani, még Jotunheim trónjáért sem. Megtanultam a leckét. De ezt majd később.

-Svartalfheim nekünk is szállít fémet, abból készülnek a páncéljaink.- kezdtem- Vétek lenne hagyni elveszni azt a bolygót. Ha továbbra is fog nekünk szállítani, örömmel ugyan nem, de segítek megvédeni. A népem velem van, én pedig Asgarddal...