Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Ez-az megváltozik

Hild

Reggel olyan 9 óra felé térhettem magamhoz. Olyan jót aludtam, meg a hátam sem fájt már, ezért úgy döntöttem, hogy lustálkodok egy picit. Befordultam, de csak nagy koppanásokat hallottam. Mindent lesodortam a kis szekrénykémről az ágy mellé. Szerencsére, csak egy pohár tört el. Nem tudom hogy csináltam, hisz a kezem a szekrény közelében sem volt. Kikászálódtam az ágyamból, és a tükröm elé kullogtam. Egy bágyadt én nézett vissza rám, szárnyakkal. Mentem is volna tovább, de aztán tovább néztem magam. Szárnyak... nem rémlik. Itt esett le a dolog. Szárnyaim vannak! Akkor ezért fájt úgy a hátam. Tök állat, de miért és hogyan és mikor?! Teljesen bepánikoltam.



Nagyjából ez a pánik 23 percig tartott, találjátok ki, ki vetett véget neki? Wendy.
-Jó újra látni!- mondtam magamnak- Jól áll az új cosplay!
-Ez nem ilyen vicces!- rivalltam rám- Ez igenis komoly.
-Tudom, tudom, de kutatások bizonyították, hogy ilyen szorult helyzetekben belefér egy poén- monda Wendy
-Valaki nagyon vicces- motyogtam- Akkor van ötleted?
-Nincs. Illetve van. Add át az irányítást és megoldom jó?
-Azt lesheted!
-Tik-tak, tik-tak- idegesítettem magam.
-Legyen. A fenébe is!- kiáltottam.
-Remek, remek.

Wendy

Most azt kéne kitalálni, hogy hogyan szüntessük meg. Levágni nem jó ötlet és fájdalmas is (az x-menben sem jött be), hátha visszahúzhatós...
Erőlködtem egy rakást, de csak annyira jutottam, hogy picire összehúztam, ami már félsiker volt. A pólóm hátát kivágtam, rávettem egy bőrdzsekit, így alig látszott. Probléma elintézve!
-Megoldottad bravó, de add vissza a kormányt.
-Egye fene! De ugye tudod, hogy Loki engem jobban bírna- kezdtem sértegetni magam. Itt nem bírtam tovább, felképeltem magam, mire eltűnt. Végre nálam a kormány.

Hild

Egy kisebb hátizsákba pakoltam bele pár ruhát, egy üveg whiskyt és baileyst (nem hagyhatom ezeket otthon), a kardot meg a derekamra csatoltam. Cipőt húztam és irány az egyenes.
Szóval 177A Bleecker street, említettem meg a taxisnak, aki úgy 32 perc után ki is tett ott. Egy hatalmas faajtóval találtam szemben magam. Bíztató...
Kopogtam volna, de ahogy hozzáértem, már bent is voltam.
Egy viszonylag magas alak lebegett elém. Kék ruha, piros köpeny...
-Maga csakis Hild lehet.- mondta egyhangúan.
-Maga pedig csakis az a midgardi mágus...- mondtam azt várva, hogy bemutatkozzon.
-Ahhoz képest, hogy csak pár hónapot töltött ott, úgy beszél mint ők.
-Ahhoz képest, hogy vendége van be sem mutatkozott- kezdtem dobolni a lábammal. Leereszkedett elém.
-A nevem Dr Stephen Strange. Ha gondolja leveheti a dzsekit.- vigyorgott. A szemétláda. Hát ennyire feltűnő?
-Esetleg láthatnám azt, aki ideráncigált?- úgy láttam értette a célzást.
-Asgardban van. És válaszolván a következő kérdésére, nem, nem tudom, hogy miért él.
-De honnan tudta...
-Spóroltam önnek egy kérdést. Megmutatom a szobáját, holnap visszatérünk rá. Van egy tanácskozás amire hivatalos vagyok, ha kérhetem, ne nyúljon semmihez.
-Ez csak természetes!- vigyorodtam el én is.

Este volt már mikor Strange visszatért. Bekopogott.
-Szabad!- kiáltottam. Éppen a kardomat egyensúlyoztam a mutatóujjamon (igen, unatkoztam) olvasás közben.
-Hoztam vacsorát, remélem szereti a kínait. Wong csinálta. Mit olvas?
-Köszönöm, igen szeretem és ez egy random könyv amit levettem a polcról. Tök érdekes! Ilyen speckó gyűrűkről meg dimenziókapukról ír...
-Ha  gondolod, holnap taníthatok neked ilyesmi egyszerűbb dolgokat. Amúgy ilyen jól megy a szanszkrit?
-Google fordítóval igen!- nevettem. Ő is.
-Tegeződhetnénk?
-Persze, Stephen.- mondtam nyúgodtan.
-Holnap egész nap itt leszek, akkor tanulunk majd egy keveset jó? Jól fog jönni Asgard visszafoglalásánál.
-Hogy mikor? Ki fogja visszafoglani?
-Úgyfest, hogy mi hárman!- mosolygott, majd kiment. Sajnos egy perc múlva megint bejött.
-Ezt elfelejtettem odaadni- átnyújtott egy papírkát.
-Shamballa? Az meg mi a szösz?
-A wifi jelszó!- mosolygott- Jó éjt!