Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

27.

Adam

Daisy és Phil elmentek, mi pedig az ellenkező irányba indultunk, arra amerről hoztak minket. A trónterem felé belebotlottunk egy-két őrbe, de halkan kitekertük a nyakukat, tehát nem árulkodhattak rólunk. Ezért is lepett meg, mikor szemben találtuk magunkat a halál istennőjével, Helával.

-Nyakis szarban vagyunk!- jelentettem ki, majd mögénk lépett Loki is.

-Nemcsak benne vagyunk, még hullámzik is!- tette hozzá Pool.

A kardjai után nyúlt, én pedig levettem az övéről a kését. Hátat hátnak vetve fedeztük egymást. Loki kezében is megjelent két kékes markolatú tőr, de Hela semmit sem tett. Csak állt és figyelte, hogy ki mozdul meg először. Síri csend telepedett a folyosóra.

-Loki, fegyvert le!- törte meg a csendet a nő. Az isten lassan és vonakodva, de engedelmeskedett.

-Mit akartok tőlünk?- kérdeztem büszkeséget színlelve. Igazából nagyon izgulok és kicsit félek is.

-Ti mit akartok?- Loki elképedt a nő feltett kérdésén.

-Ez árulás Hela.- jelentette ki.

-Tudom, drágám, ezért csinálom. Thanos nagyon csúnyán bánt velem- játszotta a kislányt- ezért úgy döntöttem, oda szúrok, ahol a legjobban fáj. Egyszer felpofozott, megzsarolt, kihasznált, összetörte a szívemet, aztán most újra szövetkeztem vele semmit sem tanulva az előzőkből. Mocskos lotyónak hívott. Elárulom.

-Nem hagyhatom!- jelentette ki Loki. A szeme még mindig kékes volt. A tudatát még mindig befolyásolták.

-Drágám, tudod, hogy a titán mit tesz veled? New Yorkra emlékszel nem?- most egy anya hangján szólt hozzá. Friggát juttatta az eszébe- Persze, hogy emlékszel. Barton, Selvig? Manipuláltad őket az Elme kővel úgy, ahogy most Thanos a te elméd felett is uralkodik. Állj neki ellen!

-Hazudsz! A hatalmas titán ezt is előre megjósolta!- ellen állt, csak nem annak, aminek kellett volna.

-Gondoltam, hogy ezt fogod mondani.- mellé lépve leütötte- Ha kell a kesztyű, segíthetek. Jöjjenek!

Elindultunk a nő nyomában. Zöld köpenye messze mögötte lobogott. Fekete, egyenes haja csak úgy szállt utána a menetszélben. Poolt teljesen elvarázsolta a nő, még a saját, aszott bőréről is megfeledkezett és a maszkját is levette. Hela a trónterem hátsó bejáratához vezetett minket. Mondta, hogy várjunk itt, majd akkor menjünk ha a kesztyű a földön lesz. A kulcslyukon leskelődtünk.

Hela bemenetelt és a titán őlébe ült. Forró csókok közepett levette róla a kesztyűt és a padlóra hajította. Thanos, mintha egy percre leállt volna, de olyan hirtelen is húzta magához közelebb a nőt. Pool berohant érte, végig Hela takarásában maradva, nehogy elvonja a titán figyelmét a nőről. Felkapta a kesztyűt és máris sprintelt vissza, mellém. Valóban rajta volt minden kő, az időt leszámítva.

Hela lemászott Thanosról és kiballagott a terem ajtaján, nem arra amerre mi voltunk. A sarkon befordulva azt láttuk, hogy a nőt megbilincselik és elvezetik. Még négy őr csatlakozott.

-Ki kell hozzuk!- erősködött Wade.

-Nem kockáztathatjuk a kesztyű biztonságát, még az érzéseid miatt sem.- utálok jó emberekkel rossz hírt közölni.

-Eresszétek el!- hallatszott egy ismerős hang a másik sarokból.

Egy zöld és egy arany villanás múlva egy katonának elvágták a nyakát. Egy ütés elől elhajolt, majd levágta a kézfejét a második támadójának, aztán hátulról kigáncsolta, leszúrta a földön heverő ellenfelét. A harmadikat egy lábsöpréssel kényszerítette a földre, rálépve a nyakára, megfulladt. A negyedik-ötödik együtt támadt. Loki nekifutott majd térden csúszva belvágott a lábaikba, mire összeestek és rángatózni kezdtek.
Odalépett Helához és a bilincset megérintve porrá változtatta.

-Nem hittem volna, hogy ez a méreg a chetauri katonák ellen is hatásos!- szólalt meg egy csibészes félmosoly mellett. Megfogta a nő kezeit- Köszönöm. Tőletek pedig bocsánatot kérek.- fordult felénk- Tudom, hogy Daisy látni sem akar, de azért remélem egyszer képes lesz nekem megbocsájtani. Én sosem fogok magamnak.- hajtotta le a fejét- De mindent megteszek, hogy ne legyen hiábavaló a halála.

-Szép bocsánatkérés, de ez nem tesz semmissé egy gyilkosságot.- mondtam, majd Helára pillantottam- Nincs rá mód?

-Attól tartok nincs.- horgasztotta le a fejét- De most menjetek! Nyerek időt.- hallottam és éreztem a padló dübörgését. Már jött az erősítés.

-Duplázzuk meg azt az időt!- emelte a magasba az öklét Loki.

Megérkeztek. Megtámadták a kés asgardit akik remekül állták a sarat. Odanyomta a kezembe Wade a kesztyűt és Hela mellé lépett. Finoman egy csókot nyomott az ajkaira. Ez más volt, mint előbb Thanossal. Ebbe a nő is beleadott apait-anyait.
Felhúztam a kesztyűt és erős szédülés kerített hatalmába, majd utána szörnyen erősnek éreztem magamat.
Hatalom...

Ökölbe zártam a kezemet és a Tér kő világítani kezdett. Elteleportáltam kettőnket a New yorki szentélybe, Dr. Strange házába. De a segítőinket sem hagytam cserben. Tudjátok, jó tett helyében jót várj!

Lokit New York mellé raktam ki, Helát pedig a Valhallába, a saját birodalmába küldtem.

Strange berohant abba a terembe, ahol landoltunk. Épp azelőtt tanácsolta Pool, hogy ezt még gyakoroljam. Ebben igazat is adtam neki. Ekkor lépett be a Doki és Daisy a háta mögött.

Innen meg már tudjátok...