Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Jotunheim

Loki

-Surtur, hol vagy?!- kiabáltam türelmetlenül, amíg a járatokban vágtatva kerestem "őfelségét".

Sehol senki. Nem verhet át engem is! Én okosabb vagyok egy kupac lángoló kőnél. Berontottam a tróntermébe és akkor láthattam őt pöffeszkedni a trónján. Undok mosollyal válaszolt.

-Miben segíthetek?- kezdte.

-Én betartottam az ígéretemet. Most rajtad a sor!- türelmetlenül ütlegeltem a földet a talpammal.

-Ó, hát persze... Jotunheim, igaz? Ha erre vágysz!- intett egyet a kezével, majd néhány testőr kísért egy mély gödör elé.

-Ez elég mélynek tűnik...- húztam a számat- Honnan vegyem, hogy nem fogsz átverni?

-Abban te vagy jártas. Nekem nem szokásom.

-Hát legyen.- előre hajoltam, de még így is túl émelyítő volt.

Ezek után egy tapintást éreztem a hátamon, nem azt a finom fajtát, amit Lunától már megszokhattam, hanem egy erős, durva lökést. És valóban meglöktek. Fejjel előre zuhantam a mélybe, egyrecsak lejjebb és lejjebb, mígnem eltűntem a tűzóriások világából.

Hideg hóviharban ébredtem, Jotunheim fennsíkjain.
Otthon.
Bemasíroztam a palotába, addigra úgy átjárt a hideg, hogy a bőröm belekékült és a szemeim is vörösek lettek.
Benyitottam és egy pöffeszkedő alakot láttam a trónomon. A hagyományoknak hűen bárki kihívhatja az uralkodókat és aki le is győzi, elnyeri a trónt. Elé álltam hát és kihívtam.

-A nevem Loki és ezennel kihívom a jégóriások királyát egy halálig tartó párviadalra.- mondtam neki fennhangon. Addigra már kisebb közönségünk is gyűlt.

-Ki volt az apád, jégóriás?- kérdezte felszegett állal.

-Loki vagyok, Laufey fia. A trón, öröklés szempontjából is az enyém lenne, de ettől eltekintek és a hagyományok útján párbajra hívlak ki.

-A kihívást elfogadom.- kászálódott le a trónjáról.

Elém állt. Az egyik kezét jéggel borította. Erős és minden eleganciát nélkülöző csapásokkal jött felém, én viszont mind elől kitértem. Ezt sem lesz nehéz megölni! Jobbra elléptem, balra elléptem, már kezdett fáradni. Körbevettek minket a leendő alattvalóim, akiket szemlátomást jól szórakoztatta a kis csatánk.

-Támadj!!- kiáltotta.

-Zárjuk rövidre.- húztam félmosolyra a számat.

A kezembe idéztem a kedvenc tőrömet és beleállítottam a nagyságos király koponyájába. Ő hátradőlve elterült a frissen esett havon. Kihúztam a kést a fejéből és elválasztottam a testrészt a nyaktól. A levegőbe emeltem diadalittasan, majd néhány jégóriás lába elé gurítottam azt.

-Van még bárki, aki kiállna ellenem, mert nem akar engem uralkodójának?- harsogtam a kérdést.

-Én!- jött a válasz a tömegből gyorsan- Azért, mert Laufey-t is te ölted meg! Elárultad, majd el akartad pusztítani a világunkat! Te hazaáruló féreg!- kiabált velem az immár egyre közelebb jövő nő.

-Igaz. De talán az meggyőz, ha átadom a szelencét. Itt és most.- majd előhúztam a semmiből és leraktam a földre- Ezzel itt újraformálhatjuk a bolygót!

-Miért keresel kibúvókat?- röhögött a képembe.

-Engem arra neveltek, hogy a nőket ne bántsam, de ha maga ezt akarja...- húztam a számat. Valóban nem szeretek nőket bántani.

-Ezt. De nem kell megütnie. Adja fel, és megkímélheti magát a csúfos vereségtől.- vigyorgott.

-Kösz, de majd máskor.

Elővettem a másik tőrömet is, de a nőnél is voltak. Nekem rontott. Erős volt, nem tagadom, de nálam nem erősebb. Nem lehet az. Igyekeztem a háta mögé kerülni, hogy elkaphassam a torkát (író: Thor-kát 😂). Egyenlőre nem sikerült. Felém szúrt, én elkaptam a kezét és megrántottam.

-Csak nem gondoltad komolyan, hogy olyan bamba vagyok, mint ő?- böktem az állammal a volt király felé.

-Nem, de ez eltereli a figyelmed a másik kezemről!

Valóban nem figyeltem a másik kezére... a hátam felé szúrt, de mivel szólt, kitekertem a kezét és átfordítottam a vállamon. Ő persze talpon landolt. Megpróbálta ő is kicsavani a kezemet, de egy fájó rúgás kíséretében jött rá, hogy ő kevés ehhez.

-Na erre nem számítottam!- nevetett, fájó oldalát fogdosva.

-Örülök, hogy valamivel meg tudlak még lepni.- nevettem én is.

-Feladom!- mondta az égre nézve.

-Legyen úgy!- majd kis habozás múlva hozzátettem- Még valaki?!

Senki sem mozdult, de még levegőt is alig mertek venni. Egy elégedett mosollyal az arcomon sétáltam a trónomig, majd elfoglaltam méltó helyemet rajta. Életemben talán most másodszor öntötte el öröm a lelkemet. A tömeg kezdett lassan szállingózni, ki-ki a saját dolgára.
Egy valaki viszont maradt.

-Segíthetek?- néztem rá.

-Nem hiszem.- nyögött fel- Hacsak el nem tudod mulasztani ezt a pokoli fájdalmat.- panaszkodott az imént porig alázott nő.

-Gyere ide!- szóltam neki, mire elém evickélt.

Pontosan tudtam, hogy hol rúgtam meg, a kezemet a fájó pontra tettem. A bőre azon részén zöldes fény áradt szét, ahogy gyógyítottam a zúzódást. Az arcára ámulat és meglepettség ült ki. Inkább csodálta, mint félt tőle.

-És... amúgy hogy hívnak?- kérdeztem tőle, még mindig a zúzódásra koncentrálva, ami nemsokára teljesen eltűnik.

-Lyera. A nevem Lyera.

Offtopic
Szerintetek hány hős fog meghalni a Végtelen Háború alatt? Loki is annak számít a Ragnarök után, szerintem. Várom a kommenteket!

Akik pedig látták,
Azoknak legyen lakat a száján!
Mert aki spoilerezik...
Nem felyezem be a rímeket.

Én még nem láttam, vasárnap fogok menni moziba.
Írtam egy listát, hogy szerintem kik fognak meghalni, viszem magammal és majd kihúzogatom a neveket a moziban. Ha valakit pedig lehagytam, majd hozzáírom.

Ui: ez a kép baromira megtetszett, nem tudom miért... 😂😍