Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

After credit

Luna

Úgy határoztunk, hogy New York belvárosában veszünk egy panel lakást együtt, mert az közelebb volt a munkahelyünkhöz. Kipakoltuk, és eladtuk a régi házamat. Egy kedves, fiatal pár vette meg, nem kis összegért.

Épp egy hosszú nap után az erkélyen rendezgettem az újonnan vett muskátlikat, mikor Loki mögém lépett. Finoman kivette a kezemből a kislapátot, de a kezemet nem eresztette. Mélyen egymás szemébe néztünk.

-Látom kezded itthon érezni magad.- kaptam el a tekintetemet.

-Egész jó hely ez a Midgard, ha az ember közelebbről megnézi. Amúgy... még mindig nem értek valamit.- kezdtem sejteni, hogy mire gondol.

-Igen.- vágtam rá gyorsan.

-De honnan tudtad mit akarok kérdezni?- döbbent meg a választól.

-Ismerlek. Tudod, hogy nem akarok visszamenni Asgardba, tudod, hogy a múltat mögöttem akarom hagyni, tudod, hogy végeztem a valkűrökkel, tudod, hogy szeretlek.- megszorítottam a kezét, majd a szívemhez emeltem- A válaszom igen.

-Ezek szerint...- gondolkozott el egy darabig- hozzám jössz?

-Igen.- mosolyogtam.

***

Aznap este az erkélyen nézegettem a sápadt holdfényben a régi-új gyűrűmet. Vajon Thor mit fog szólni? Kit érdekel, amíg jól érezzük magunkat együtt. Szeretem, ő is engem. Ennyi elég.

Ahogy az eget bámultam egy percig, valami pirosas villanást láttam a csillagok között. Hátra fordultam, de nem állt ott Loki. Bementem a lakásba, ott aludt a kanapén. Megfogtam finoman a vállát és nem tűnt el, tehát ő az igazi. Felkeltettem.

-Mi az, sziv? Nagyon korán van.- hunyorgott.

-Láttam valamit. Az égen valami egy pirosat villant. A csillagok között.- ekkor felállt az ágyból ő is.

-Nem én voltam. Biztos nem csak káprázott a szemed?- egy fél perc múlva megkapta a válaszát.

Felkapcsolt a villany. Egyikőnk sem ért hozzá. Halkan kopogott a parketta egy magassarkú csízma alatt. Belépett a szobába egy nő.
Fekete volt a csizmája, ezüstös fényű leggingsének derék részét buggyos, metál vörös szoknya takrta. A szoknya azonos színű ujjatlan fölsőben folytatódott. Egy kalap alá rejtette vörös melíros fekete haját. Jobb karát valami fekete, zselé szerű páncél borította. Az arca hófehérre volt púderezve, ajkai viszont a vérvörös legélénkebb árnyalatában pompáztak. Csuklóig érő, fekete, csipkés kesztyűt viselt a bal kezén. Tekintetéből sugárzott az őrület.

-Te meg ki az ördög vagy?- kérdezte Loki, utólag felfedezvén túlzott magabiztosságát.

-Hol vagyok? Feleljetek!- nem volt kellemetlen hangja.

-A Földön. Miért, honnan jössz?- válaszoltam neki.

-Akkor kijutottam.- ördögi nevetést hallatott. A hideg futkosott a hátamon tőle.

-Honnan is?- tette fel a kezét Loki.

-A Tudástérből. Pontosabban az ottani börtön és/vagy elmegyógyintézetből. Tudjátok meddig tartott?! Most végre Pixel elkezdheti elrabolni a különböző dimenziók legnagyobb hőseit!- még egy ördögi nevetés.

-Ez egy psychopata.- súgta oda Loki nekem, mire kuncognom kellett.

-Veletek kezdek!- ránk szegezett egy olyan pisztolyt, amilyet még életemben nem láttam.

Szóhoz sem juthattunk, mert meghúzta a ravaszt. Annyi időm még volt, hogy megfogjam Loki kezét. Nagyon furcsa dolog történt. Mintha mi is képkockákból lennénk, elkezdett a testünk felbomlani. Kockáról kockára eltűntünk, míg végül csak az egymást kétségbeesetten szorító kezeink maradtak, azután persze azok sem.

Egy hatalmas fehér helyen ébredtem, Lokival karöltve. Egy hatalmas fehér semmi kellős közepén.

In loving memory of our prince Loki.

A történet folytatódik az És most? címü könyvben....