Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Béke

Thor

A trónon ültem és a készültem a közelgő háborúra, Surturt ugyanis nem sikerült megfékeznünk.
Hála Lokinak.
Hála nekem...
Lunát bezárattam. Talán picit túllőttem a célon. A bárátom, sőt, az öcsém csaja, ahogy Midgardon szokás mondani.
Ki kellene engednem. Valószínűleg tanult a leckéből.

Lementem a börtönbe, hogy hivatalosan is elengedjem és megígértessem vele, hogy többet nem hazudozik. Remélem ki tudunk békülni. Nem akarok egy talán leendő családtaggal vitában állni.
De ahogy leértem, nem egészen az a látvány fogadott, amire számítottam.

Az összes fogoly dühösen döngeti az energiarácsot, ami a cellában tartja őket. Az egyik felől nem jön az a tipikus sárgás fény. "Nehéz" lenne kitalán, hogy ki van/ volt ott.
Luna.
Megszöktették. De ki a fene?!
Odaértem. A generátor teljesen szét van roncsolva, másfelől pedig úgy néz ki, mintha zárlatot kapott volna. Vagy mindkettő.
Hatalmas pocsolya volt a cella előtt.
Jégóriások.
Loki.
A kezem hirtelen ökölbe szorult.

Loki

Jó. Luna biztonságban van. Az arcán remekül látszik, hogy még mindig haragszik, vagy...
Igen, még mindig haragszik. Nem enged be az elméjébe. Nem látom a gondolatait.

Beérve a várba, a központi épületbe mentünk, ahol én laktam. Őt is itt fogjuk elszállásolni.
Kapott egy szép szobát, a közepén tűz égett. Odabent kellemes idő volt számára, 10-15 fok körül. A ruhásszekrényében voltak ruhák, bundás köpenyek, úgyhogy nem fog fázni. Az ágya szépen meg volt ágyazva, tiszta ágynemű volt rajta.
Magára hagytuk, hadd fedezze fel a szobát.

A következő utam a trónterembe vezetett, ahol fogadtam a kémeimet, a besúgóimat a Kilenc birodalom minden szegletéből. Felsorakozott elém az a nyolc jégóriás, hogy jelentést tegyen. Helheimben nincs egyetlen kismadaram sem, aki csiripelhetne, mert a holtak már nem beszélnek. Halált leszámítva.

-Alfheim?- kezdtem.

-A tündérek jól érzik magukat, semmi jele a mozgolódásnak.- jött a válasz. Bólintottam.

-Svartalfheim?

-Surtur még nem érkezett meg. Jele viszont van a támadás előkészületeinek. Láttunk egy tűzóriás kémet. Végeztünk vele.

-Helyes. Midgard?

-Semmi, uram. Minden nyúgodt. Az emberek annyira idegesítőek...- sóhajtott az egyik legfiatalabb ebben a szakmában. Be kellett épülnie emberként.

-Átérzem. Mi a helyzet Strange-el, a mágussal?- vetettem fel, nem mintha annyira érdekelne.

-Vezeti tovább a szektáját. Él és virul.- bólintottam.

-Asgard?- aggódtam amiatt a birodalom miatt.

-Thor rájött, hogy megszöktette a lányt. Elég mérges volt...

-Gondoltam. Nidavellir?

-Az óriásokkal egyszerű kardokat és bárdokat, továbbá páncélt kovácsoltat Surtur. Hatalmas mennyiségben.- félelem ült ki az arcára.

-Muspelheim?- kérdeztem végül.

-Surtur továbbra is mozgolódik. Több ezer tűzóriást képeztet ki. Érzi, vagy tudja valahonnan, hogy meg akarjuk állítani a Sötét Világban. Elsöprő támadásra készül. A sárkányait is éhezteti.- rémület ült ki minden arcra.

-Vanaheim?

-Az ottani varázslókra és mágusokra nem számíthatunk. Ők ki akarnak ebből maradni.

-Értem.- csalódtam nagyot- És mi újság a saját harátainkon?

-Uram, elfogtunk három tűzóriást határainkon belül. Veszélyesen közel voltak a várhoz.- majd a lábam elé lökött három fejet.

-És a negyedik?- olvastam a gondolotaiban.

-Nem tudjuk...- suttogta.

Kihúztam magamat és felálltam. Elindultam felé. A kedvenc késem már a hatalmas  kezemben volt. A kém összerezzent félelmében.

-Térdre, gyorsan!- kiáltottam, majd elhajítottam a késemet. Pontos találat. Néha még magam is ámulok magamon- Megvan a negyedik is. Aggasztó, hogy Surtur engem is megfigyeltet.- felsegítettem.

-Parancsol még valamit, uram?- kérdezte az alfheimi kém.

-Pihenjetek pár napot, majd irány vissza a kijelölt birodalmatok.- adtam ki a parancsot. Ha Surtur engem is figyeltet az 2 dolgot jelenthet: vagy nem bízik bennem, vagy az én népemet is le akarja igázni. De akkor miért ültetett a trónra?

Ezek utan felmentem Luna szobája elé és erőteljesen bekopogtam. Nem jött válasz bentről. Visszaváltoztattam a külsőmet, így emberibbnek tűnök. Újfent kopogtam, de most már finomabban. Kattant a zár az ajtón, majd Luna félig derűs arcát láttam. Szőke tincsei hanyagul kontyba voltak fogva a feje tetején. Új ruhája kék volt, hosszú ujjú, nem túl széles szoknyával. Egy sötétebb kék köpeny melegítette a hátát és a kettő között a most elől lévő szárnyait.

-Segíthetek, felség?- nézett rám.

-Neked nem kell így hívnod, tudod, hogy miért.- pici szünetet tartottam- Bejöhetek?

Lassan bólintott és odébb lépett az ajtóból. Némán rámutatott a kanapé egyik felére, hogy üljek le. Csendben néztük egymást és próbáltuk kifürkészni a másik gondolatait. Nem volt könnyű feladat.

-Tudod, nem egészen világos, hogy miért utálsz. Elárultalak. Igen, nem tagadom, de ezúttal nem öltelek meg, nem okoztam fizikai fájdalmat, segíteni akartam. Nem miattam hazudtál Thorról, nem tehetek róla, hogy börtönben kötöttél ki. De kihoztalak, úgyhogy homályosítsál már fel lé...

-Nem világos? Idejössz, baromságot kérdezel majd kioktató hangembem követelőzöl, mint egy gyerek. Ezzel a stílussal és az arroganciáddal van bajom. Elárultál, lelki fájdalmat okoztál, most meg itt páváskodsz azzal a...- a szeme könnybe lábadt, tehát még érez valamit irántam.

-Oh, fogd be!- forgattam a szemeimet.

Egy gyors mozdulattal odacsusszantam mellé, a gondolatnál is gyorsabban átöleltem. Még mielőtt ellenkezni tudott volna ajkaink összeértek.
Eleinte nem akrta megadni magát, de pár másodpercen belül belemerült az érzésbe, lehunyta a szemét és visszacsókolt.

-Béke?- suttogtam.

-Én akarom megölni Surturt.- jelentette ki.

Tudtam, hogy ez az ő nyelvén annyit tesz: "igen"...

Offtopic
Mindenkinek boldog Star Wars napot így utólag is.
Az Erő legyen veletek!
May the fourth be with you! Always!