Sugoi

Egy-két hatalmas titok

Pár nap kellett ugyan hozzá, de sikerült rendbe jönnöm annyira, hogy elhagyhassam a 4.osztagot. Első utam a 11.osztaghoz vezetett, ahol miután jól megölelgettek, és kicsodálkozták magukat a karomon, Zaraki kapitányhoz küldtek. A kapitány a szobában üldögélt, és Yachiruval beszélgetett.
- Jó reggelt! - köszöntem, mikor beléptem az ajtón.
- Noroi - vigyorgott a kapitány.
- Szia Yukkichan! - mondta jókedvűen Yachiru.
- Pont jókor jöttél. A főkapitány küldte ezt neked - bökött az asztalon lévő papírra Zaraki. Odamentem, és kíváncsian vettem a kezembe a lapot.
Miután elolvastam, egy pillanatig nem jutottam szóhoz, majd magamban elkezdtem szép szavakkal illetni Yamamoto főkapitányt.
- Na, mit írnak? - kérdezte Yachiru kíváncsian.
- Lefoglalták a Noroi birtokot - sóhajtottam - Tulajdonképpen ez várható volt, nem is tudom miért lepődtem meg.
- És most hol fogsz lakni? - ugrott mellém a kis hadnagy.
Megvontam a vállam.
- Utcák, hidak, vagy csatornák. Van bőven választék.
- Aludj itt, az osztagnál! - mondta lelkesen a kislány. Megráztam a fejem.
- Ne aggódj, tudom ki fog befogadni. Már előjegyeztem egy helyet ilyen esetekre - igazítottam meg büszkén a hajam. Yachiru kíváncsian nézett, de nem firtatta tovább az ügyet.
- Ja, majdnem elfelejtettem mondani! - nézett rám Zaraki - Tegnap keresett valami kiscsaj.
- Heh? Kicsoda? - lepődtem meg.
- Nem tudom, valami kicsi, szőke, meg olyan fekete ruhát hord. És mindig olyan érzéstelen fejét vág - próbálta összerakni a képet a kapitány. Egyből tudtam ki lehetett a látogatóm, ezért az ajtó felé vettem az irányt.
- Akkor megyek, és megkeresem! - intettem, majd elhagytam a helyiséget. Az 5.osztag felé sétálva elgondolkoztam, hogy vajon mit akart tőlem Marry. Vajon a nyomozó-detektorai ismét jeleztek neki? Áh, fogalmam sincs mik a céljai annak a lánynak.
Az osztag kapitányi szobája felé vettem az irányt, és kopogás nélkül mentem be a résnyire nyitott ajtón keresztül a szobába. Úgy tűnt, hiba volt, mert Hirako kapitány és Marry éppen egy csók közepén tartottak. Te jó ég, ezeknek totál nincs veszélyérzete... Hol lehet ilyenkor Hinamori hadnagy?
Bár bent voltam, mégis kopogtam kettőt az ajtón, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Marry azonnal elhúzódott pasijától, akinek viszont nem állt szándékában elengedni a lányt.
- Istenem, hát ti nagyon ráértek - ráztam meg a fejem hitetlenkedve.
- Noroi Hiroyuki? - lepődött meg Marry felém nézve - Te meg mégis mikor jöttél be...?
- Pont az előbb - feleltem. Hirako kapitány elengedte hadnagyát, aki gyorsan megigazította ruháját, ami egy kicsit félrecsúszott. Tényleg nem voltam kíváncsi arra, hogy mikor és miként.
- Noroi-chan, üdv újra Soul Societyben - a kapitányt láthatólag nem zavarta, hogy épp most kapták rajta egy illegális viszonyon, ugyanolyan keserédes mosolya volt, mint mindig.
- Ja, örülök, hogy itt vagyok. Viszont maguk ketten lehetnének óvatosabbak is. Nyitva volt az ajtó - mondtam. Marry kicsit elpirulva nézett félre.
- Én mindig elővigyázatos vagyok, de az idióta kapitányom mindig lekap, ha olyan kedve van. Én pedig nem állíthatom meg, hiszen csak a hadnagya vagyok! - magyarázta.
- Nem mintha le akarnál állítani - vigyorgott Shinji. Marry megvonta a vállát.
- Ez részletkérdés - mondta.
Megrökönyödve néztem őket. Ezek aztán tényleg lazán veszik a szabályokat...
- Amúgy azért jöttem ide, mert hallottam, hogy keresett, Kyoraku hadnagy - mondtam gúnyosan.
- Szerintem a Hirako Marry hadnagy jobban hangzana - nézett hadnagyára a kapitány.
- Ne is álmodjon róla! - fordította el a fejét a lány - És igen, valóban kerestelek téged, Noroi Hiroyuki. Ugyanis előrelépés van a nyomozásomban.
- Nyomozásában? - kérdeztem kíváncsian. Marry bólintott.
- Igen. A szekta épülete bár elégett, mégis találtak ott valami érdekeset - kis szünetet tartott, és komolyan nézett a szemembe - Lent, az épület alatt gyakorlatilag egy temető volt.
- Hogy mi? - kérdeztem meglepetten.
- Egy igazi kis temető. És ezzel kapcsolatban van egy jó és rossz hírem számodra - nézett rám.
- Kezdje a jóval! - vágtam rá.
- Nem mondtam, hogy van választási lehetőséged - mondta érzelemmentes arccal - Szóval, már tudjuk hol vannak a szüleid, és hogy mik a céljaik.
- Végül csak a jó hírrel kezdte - mosolyodtam el. A lány sóhajtott.
- Gondolkodj el egy kicsit azon, ami elhangzott, és utána mondom a jó hírt! - óvatosan megfogta kapitánya kezét, aki sajnálkozva nézett engem.
Elgondolkoztam a szavain, és egy iszonyatosan rossz következtetésre jutottam.
- Ühm... Csak nem halottak? - kérdeztem.
- Talált - bólintott a lány - És a céljuk végig az volt, hogy megszűntessenek egy emberkereskedelmi rendszert, ami behálózta Soul Societyt. Ne egy sima kis üzletre gondolj, ami Seireitei-en kívül van. Ez bizony sokkal, de sokkal nagyobb annál. Rengeteg rabszolga van szerte a városban, tudtad?
Elképedve néztem Marryt. Ez a hír túl sok volt nekem egyszerre.
- És ami a legviccesebb, hogy a főkapitány engedélyével történik a dolog - folytatta - Mindenről tud, de ha megállítaná ezt az egészet, megkockáztatná, hogy a rendszer tagjai megtámadják őt. Ez pedig semmiképpen sem lenne kedvező.
- Ha ez volt a rossz hír, akkor igazán elmodhatná a jót is... - mondtam idegesen.
- Rendben - bólintott - Rájöttem, kik állnak emögött. Eddig csak találgatni tudtam, de mostmár teljesen biztos vagyok a dologban.
- És kik lennének azok? - kérdeztem kíváncsian.
Az a két név, ami elhangzott, részben meglepett, de egyben aggodalommal töltött el.