Sugoi

Áthelyezés

Az életem során sok mindent megtanultam: nem szabad belenyúlni a tűzbe, megütni valakit csak úgy és hazudni se szerencsés dolog. A mai napon ismét egy új tapasztalattal gazdagodtam, amit felírtam a "soha ne csináld"-listámra:
Nem szabad kopogás nélkül benyitni a 6.osztag kapitányi szobájába.
De ha esetleg mégis megteszi valaki, akkor azt fogja látni, hogy Byakkun a hadnagyával smárol, és épp a világukról nem tudnak, annyira benne vannak.
Az volt a szerencse, hogy nem tettek semmi olyat, amihez vetkőzni kell, mert akkor kaptam volna totál hülyét, és csaptam volna agyon mindkettőt.
Szóval, miután berúgtam az ajtót és kiabáltam egy kicsit, azzal kellett szembesülnöm, hogy Byakkun és Fuyu épp egy csókcsata közepén járnak, és a kipirult arcuk alapján már levegőt se vették egy ideje. Fuyu a kapitánya ölében ült, és szorosan simult hozzá. Byakkunt láthatólag ez nem zavarta, és egyik kezével Fuyu haját kócolta össze, másikkal pedig a lányt tartotta, hogy le ne essen.
Érkezésemre nem kapták fel azonnal a fejüket. Egy pillanatig megszakították a csókot, de miután rájöttek, hogy én vagyok az, folytatták tovább.
- Hé, ne ignoráljatok! - rohantam oda, majd az asztalra csaptam. Két bosszankodó tekintettel kellett szembesülnöm, de az én dühöm nagyobb volt. A papírt az asztalra tettem, és vártam, hogy elolvassák. Fuyu a földre lépett, és odajött hozzám.
- Áthelyeznek téged? - kérdezte meglepetten.
- Nem! Nem akarom! - vágtam rá, majd megigazítottam a ruháját, ami eléggé félrecsúszott. Nem akarom tudni hogyan hozták össze.
- Nem akarsz az osztagomban lenni? - nézett rám Byakkun.
- Nem az... Én szeretem azt az osztagot, ahol most vagyok - feleltem csendesen.
- Ennyire szeretsz harcolni? - tette a vállamra a kezét Fuyu.
- Nem csak az... Szeretem ott a hangulatot. Képzeljétek, néha tartunk harc-esteket, ahol mérkőzések vannak! Aki győz, arra mindenki egyszerre támad a végén! - mondtam lelkesen. A lány azonnal visszamenekült kapitánya ölelésébe, és szerintem azt is megbánta, hogy hozzámért.
- A főkapitánynak oka van áthelyezni téged - jelentette ki Byakkun.
- De mégis mi? - kérdeztem vissza.
- Még nem néztem át, milyen iratokat adott nekem, úgyhogy nem tudom - vonta meg a vállát. Az asztalon heverő érintetlen papírokra néztem, és sóhajtottam.
- Már délután van, miért nem dolgoztál eddig semmit? - kérdeztem, bár tudtam a választ.
- Másféle munka kötött le - mondta Byakkun, majd Fuyura nézett - Egy nagyon aranyos munka.
- Maga is aranyos - mosolygott rá Fuyu elpirulva.
- Már értem miért tiltottak a munka kapcsolatok... - sóhajtottam.
- Na, ne izélj már! - pillantott rám a hadnagy - Megmondod a főkapitánynak, hogy nem, és kész. Megkérheted Marry-sant is, hogy elkísérjen, az biztosan beválik.
- Ő engem is leordítana, és ahhoz most nincs kedvem - ráztam meg a fejem - Ezt most egyedül intézem el!
- Ügyes vagy, Yu - sétált oda hozzám Byakkun. Megsimogatta a hajamat, és kezével kivédte az ütésem, amit e miatt kapott.
- Ne nyúlj a hajamhoz! - néztem fel rá.
- Ahogy akarod - bólintott jókedvűen - Fuyu úgyis itt van, és megengedi, hogy a haját simogassam.
- Maga volt a fodrászom, úgyhogy mi mást tehetnék? - sóhajtott a lány, mire kapitánya átölelte, és elkomorodott.
- Annyira kis édes pár vagytok, hogy az ember cukormérgezést kap tőletek - forgattam a szemem - És én elmondhatom magamról, hogy mindkettőtökkel fürödtem már egy vízben.
- Komolyan? Fuyuval is? - kérdezte Byakkun.
- Igen, nem meséltem volna? - gondolkozott el a hadnagy - Na mindegy.
- Tudjátok mit jelent ez? - kérdeztem, mire megrázták a fejüket - Azt, hogy ebben a szobában rajtatok kívül mind láttuk egymást ruha nélkül - vigyorogtam gúnyosan. Fuyu elpirult, és ha Byakkun nem fogja, nagy valószínűséggel leüt engem.
- Majd idővel ilyen problémáink se lesznek - mondta teljes nyugodtsággal a férfi. Ekkor a hadnagy szerintem már őt akarta leütni.
Jókedvűen elnevettem magam, és megfordultam. Imádom, amikor mondok valami zavarba ejtő dolgot, majd magukra hagyom őket, hogy gondolkozzanak. Biztos örülnek nekem érte.
Gyorsan elhagytam a szobát, és továbbra is az áthelyezéses lapot szorongatva mentem az 1.osztag felé. Kigondoltam egy nagyon határozott monológot, amitől a főkapitány biztosan meggondolja magát. Ez a terv egészen addig működött, amíg ténylegesen Yamamoto szeme elé nem kerültem. Akkor aztán az idegességen kívül nem sok mindenre tudtam gondolni.
- Noroi Hiroyuki, mi okból jöttél ide? - kérdezte. Összeszedtem minden bátorságom, és ránéztem.
- Egy áthelyezési parancsot adott ki, nem? Nos, nekem megfelel az osztag, amiben most vagyok, nem kell másik - mondtam komolyan.
- Mivel te vagy a Noroi család következő vezetője, és egyben utolsó tisztavérű tagja, nem maradhatsz egy olyan osztagban, ahol a harc mindenek előtt áll - felelte.
- A 11.osztag tökéletes számomra - jelentettem ki - Nem fogok elmenni onnan.
- Belegondoltál már, hogy mi lesz, ha te meghalsz? - kérdezte - A családod mellékágai azért fognak harcolni, hogy ki léphessen a helyedbe.
- Nem fogok meghalni idő előtt - ígértem meg.
- Ebbe sosem lehetünk biztosak - válaszolta. Ökölbe szorítottam a kezem, de nem adtam fel.
- Mindenesetre én a 11.osztagnál maradok, és kész! Nem számít maga mit gondol, jelenleg még mindig én támogatom Soul Society fejlesztését! - vetettem be a kijátszhatatlan lapomat.
A főkapitány felelt volna, de kopogtak az ajtaján. A 12.osztag kapitánya, Kurotsuchi Mayuri lépett be rajta.
- Yamamoto főkapitány - nézett rá - És Noroi Hiroyuki is itt van, remek!
- Mit keres itt, Kurotsuchi kapitány? - kérdezte Yamamoto.
- Egy érdekes felfedezést tettem - mondta, majd közelebb jött. Elégedett arca miatt félelem töltött el. Olyan fura ez az alak, még akkor is, ha neki köszönhetem a jobb kezem.
- Mi lenne az? - a főkapitány végre vette a fáradtságot, és az ablak üvege helyett felénk fordult.
Kurotsuchi egy lapot tartott fel, amin mindenféle írás volt, de olyan csúnya, hogy alig bírtam elolvasni.
- Az kutatásaim alapján Watanabe Taisei valójában ennek a nőnek - mutatott rám - a vérszerinti testvére.

Elkerekedtek a szemeim. Rájött, és elmondta a főkapitánynak... Ráadásul menekülni sem tudok. Nekem végem, akár meg is áshatnám a síromat, csak ásó meg föld kellene hozzá.
Nem tudom pontosan, milyen következményekkel jár egy testvérgyilkosság, de gondolom a Noroi család vezetője címemet már elbuktam. Ég veled, 11.osztag! Hiányozni fog minden egyes idióta, akit megütöttem, vagy meg akartam ütni. Ég veled Byakkun! Remélem jó pasija leszel Fuyu-nak, és néha meglátogattok majd a cellámban! És persze ég veled, Renji. Reméltem, hogy végre együtt lehetek azzal, akit szeretek, de ezt most én szúrtam el.
Vajon személyesen is meg tudom majd mondani neki, hogy sajnálom?