Sugoi

Pizsiparti

Még négy napig kellett a 4.osztagnál raboskodnom, és egészen sok látogatóm volt. Yachiru naponta bejött, és mindenféle édességet nyomott a számba, sőt, néha Zaraki kapitányt is magával hozta. Ikkaku és Yumichika is tiszteletét tette, és úgy leszidtak, mint még soha senki. Mivel tényleg kicsit túlzásba vittem a dolgokat, csak bólogattam. Egyik nap Marry is meglátogatott, ami kicsit meglepett. Nem hozta magával a kapitányát, és kicsit mintha morcos lett volna. Három perc után rájöttem, hogy azért akadt ki, mert nem tudta megfejteni Taisei tervét. Miután kibosszankodta magát, egy furcsán kedves mosollyal fordult felém.
- Azért örülök, hogy életben vagy - mondta - Unalmas lenne a hülyeségeid nélkül.
Ez annyira kedves volt, hogy átgondoltam, hogy meghatódjak-e.
Végül nem tettem.
Marry látogatása után Abarai kapitány jött be hozzám. Nagyon jókedvű volt, és miután összevesztünk azon, hogy egyedül harcoltam Taisei-el, miközben ott volt tőlem öt méterre, viszonylag jót beszélgettünk. Leginkább arról, hogy Fuyu mennyire idegesítő volt, és milyen furán értelmes lett. Kiderült, hogy Renjit is idegesítette a lány, amikor még mindketten a hatodik osztagnál voltak. Akkor olyan megközelíthető volt, most meg alig lehet vele beszélni. De legalább a saját személyiségét mutatja, és ennek mindketten örültünk. Örülök, hogy Fuyu személyiség változása adott egy közös témát nagyjából mindenkinek.
Miután jó lányok módjára kibeszéltük Satō hadnagyot, a komolyabb dolgokra terelődött a téma. Még mindig nem volt tiszta néhány dolog ezzel az üggyel kapcsolatban, aminek Renji mindenképpen utána akart járni.
- Azt mondtad, volt valamilyen főpap, akivel Fuyu veszekedett, igaz? - kérdezte. Bólintottam.
- Nagyon hasonlított Taisei-re - mondtam. Renji elgondolkozva nézett rám.
- Fuyu állítása szerint nem hasonlított rá. Szerinte inkább olyan volt, mint az előző főpap. Van ötleted, miért?
- Talán... Nem tudom, talán csak védeni akarta Taiseit - vontam meg a vállam.
- Nem hinném, ő akkor már halott volt. Nem kockáztatta volna a saját szabadságát egy halott miatt - gondterhelten sóhajtott.
- Mi van, ha köze van azokhoz a fura, szürke ruhásokhoz? Ők is képesek voltak más alakot felvenni - magyaráztam.
- Egy olyan ellenség, akit mindenki másképp lát? - gondolkozott - Ez fura.
- Az nem kifejezés. Extra fura - bólogattam. Elvigyorodott, majd mintha csak egy kislány lennék, megsimogatta a fejem.
- Okos vagy te, ha megerőlteted magad! - dícsért meg. Kivételesen nem kaptam fel a vizet azon, hogy a hajam piszkálta. Amúgy is egész nap az ágyban feküdtem, a hajam volt a legkisebb gondom.
- Te pedig mégsem vagy olyan idióta vörös, mint gondoltam - néztem félre.
Elnevette magát, és bólogatott.
Azt hiszem, ez egy új barátság kezdete.

Renji látogatása után egy nappal mehettem haza, és végre a saját házamba is beengedtek. Mikor lefoglalták a Noroi birtokot, senki se mehetett se ki, se be, ezért amikor Kai-chan meglátott, dühös és büszke is volt rám egyszerre.
Egy fél órás szidás és három percnyi dícséret után engedett csak el, és jó nevelőnőhöz híven megkért, hogy takarítsam ki a szobám. Én pedig, mint leendő vezetője az egyik legnagyobb nemesi háznak, nekiálltam, és megpróbáltam a lehető leggyorsabban megcsinálni, amit parancsoltak nekem. Nem akartam büntetést kapni.
Estefelé, mikor épp az ellazító fürdőmet akartam volna igénybe venni, látogatóm érkezett.
Egy imádnivaló, lila yukatában kevésbé aranyos arccal fogadtam vendégem, aki nem más volt, mint Matsumoto hadnagy. Legalábbis őt láttam meg először, de mögötte még voltak egy páran.
- Hiroyuki-himee! - ölelt meg Rangiku feldobottan. Fogalmam sincs miért ölel meg minden alkalommal, amikor meglát, de mivel épp a fulladás határán voltam, nem volt lehetőségem megkérdezni.
- Szia, Yuki-san - hallottam meg egy ismerős hangot. Kis gondolkozás után rájöttem, hogy Byakkun húgával van dolgom. Mi is volt a neve?
Matsumoto hadnagy végre elengedett, és lehetőségem volt megnézni, pontosan hányan jöttek. Kicsit elképedtem, mert kettő helyett öten voltak. Matsumoto és a kis Kuchiki-lány mellett itt volt még a kedvesen mosolygó Hinamori hadnagy, a kicsit morcos Marry, és az arca alapján menekülni akaró Fuyu.
- Hehh? Mit csináltok itt ennyien? - kérdeztem.
- Megünnepeljük, hogy vége van a háborúnak! - mosolygott Hinamori.
- Mivel elfelejtettünk szólni neked, idehoztuk a bulit! - mondta jókedvűen Rangiku. Felvontam a szemöldököm, ezért kicsit segített - Mi vagyunk a buli!
- Ez valóban érdekes - bólogattam.
- Hé, még én is eljöttem, úgyhogy legyél lelkesebb! - szólt rám Marry, mire azonnal kényszeredetten mosolyogni kezdtem. Hiába, őt senki se szeretné magára haragítani.
- Szóval, mit tudunk itt csinálni? - nézett körül Matsumoto, majd megállapodott rajtam a tekintete - Csak nem fürdeni készültél? Remek ötlet, mi is csatlakozunk!
- Mi van? - kérdeztem ijedten. Hogyan jött rá? És most komolyan nyílvános fürdőnek akarja használni a házam?
- Menjünk is! - ragadta meg Hinamori kezét. A közelben lévő szolgák elvezették őket.
- Hé, várjatok meg! - futott utánuk bosszankodva Marry, és a Kuchiki-lány is követte. De komolyan, mi a neve? Sosem voltam jó ezekben..
Sóhajtottam.
- Végülis, elférünk... - próbáltam pozitív lenni. Fuyu együttérzően nézett rám.
- Noroi-san, sajnos nem tudsz mit tenni. Rangiku-san ha valamit elhatároz, az általában úgy is lesz - mondta.
- Szóval téged is elrángatott? - mosolyodtam el. Sokkal jobb, ha nem csak az én esti programom ment fuccsba.
- Igen. Kuchiki kapitány azt akarta, hogy nála aludjak, de Rangiku-san meghallotta, és most itt vagyok - mondta kicsit letörten. Egy perverz mosolyra húztam a számat.
- Szóval majdnem Byakkunnál töltötted az éjszakát? - vigyorogtam - És aludtatok is volna?
- Noroi-san! - pirult el Fuyu, mire elnevettem magam. Elindultunk a többiek után, majd miután mindenki kicsodálkozta magát azon, hogy van kültéri fürdőszobám ( hát igen, az őseim kitettek magukért házépítés terén), végre mindannyian elfoglaltuk a helyünket a szinte forró vízben.
- Nincs is jobb, mint közösen fürdeni a barátaiddal! - kiáltott fel Rangiku boldogan.
- Szerintem egyedül ülni a szobádban, és a kudarcaidon gondolkozni sokkal szórakoztatóbb - vágta rá Fuyu morcosan. Rangiku elnevette magát, és közelebb ment a hatodik osztag hadnagyához.
- Valaki ma nagyon rossz kedvű - vigyorgott, majd megölelte.
- Engedj el! - próbált kiszabadulni a szorításából, kevés sikerrel.
- Na, ne legyél ilyen rosszkedvű! - nevetgélt Matsumoto.
- Én is rosszkedvű lennék, ha a pasim helyett mással kellene egy fürdővizen osztozzak - mosolygott Hinamori.
- Idióták! - nézett félre Fuyu kicsit elpirulva.
- Na, mi csak megakadályoztuk, hogy Rukia-san idő előtt nagynéni legyen - engedte el jókedvűen Rangiku.
Ó, szóval Rukia a neve! Tényleg rémlik valami.
- Hé, nem én vagyok az egyetlen, akinek van kedvese! Ott van még Marry-san is! - mutatott Fuyu az eddig mellettem lapító segédhadnagyra.
- Hé, ezt most miért kellett? - kérdezte ijedten a kis szőkeség. Mivel én voltam hozzá a legközelebb, rám hárult a feladat, hogy kezelésbe vegyem.
- Vajon Hirako kapitány mennyire magányos most nélküled? - kérdeztem - Furcsa lehet, hogy ma nem vagy mellette.
- Mégis honnan tud... - itt azonnal abbahagyta az elégedett mosolyom láttán. Lebuktatta saját magát.
- Marry-chaaan! - termett hirtelen mellette Rangiku - Csúnya dolog az ilyen dolgokat titkolni előlünk!
- Komolyan együtt szoktál aludni Hirako kapitánnyal? - kérdezte mosolyogva Rukia.
- Csak mikor megkér rá - vonta meg a vállát Marry - És igen, gyakran kér meg rá! - válaszolta meg a fel nem tett kérdésemet.
- És te vagy a domináns, vagy... - Rangiku nem tudta befejezni a mondatot, mert Marry a fejére csapott.
- Perverz! - kiáltotta.
- Ezek szerint ő az - nevettem el magam, mire én is kaptam egy ütést.
- Annyira szerencsések azok, akinek van barátja! - sóhajtott Hinamori.
- Pontosan! Nekünk miért nem jön össze semmi? - kérdezte Rukia, és a távolba meredt.
- Momo-chan szerette a régi kapitányát, de ő majdnem megölte - súgta oda nekem Matsumoto - Rukia-chan pedig a régi helyettes shinigami házában élt egy darabig, sőt, az erejét is neki adta még régen! Bár engem csak az érdekel, mit csináltak ketten abban a szobában... - vigyorgott. Rukia elpirult, és a haját kezdte piszkálni.
- Értem! - mosolyogtam. Hallottam erről a helyettes shinigamiról, bár a nevét biztos nem tudtam volna megmondani. Valami gyümölcs volt, szilva, vagy eper? - És neked van valakid, Matsumoto-san? - kérdeztem.
- Lehetett volna - vonta meg a vállát - De végül elárulta a várost, és meghalt.
- Aizen kapitány ölte meg - mondta kicsit bűntudatosan Momo. Rangiku sóhajtott.
- Mindegy, már régi történet - legyintett - Veled mi a helyzet, Hiroyuki-hime? Van valami jó pasi a felsőbb körökben?
- Nem igazán - néztem félre. Ekkor valaki egyik karjával megölelt. Felnéztem, és Fuyu mosolygó arcát pillantottam meg.
- Azért csak volt valaki - mondta kedvesen.
- Oké, lehet. Volt egy bátyám, aki a vőlegényem is lett volna - motyogtam. Fuyu megrázta a fejét.
- Én nem rá gondol... - Rangiku szinte kikapott a kezéből.
- Meséld. El. Azonnal! - csillantak fel a szemei.
- Izé... Szóval Onii-chan...
- Onii-channak hívja, de cuki! - mosolygott Hinamori.
- A vérfertőzés legális a nemesek körében? - gondolkozott Marry hangosan.
- Remélem igen - vigyorgott Rukia, mire Fuyu azonnal felé nézett.
- Mit mondtál? - kérdezte fenyegetően.
- Folytasd! - parancsolta Rangiku rám nézve.
- Onii-chan és én nagyon közel álltunk egymáshoz. Egészen kicsi korom óta a menyasszonyának neveltek, és ő is így bánt velem. Aztán mielőtt hozzámehettem volna, elnyisszantották a torkát - fejeztem be a sztorit.
- Pedig milyen jól indult! - rázta meg a fejét hitetlenkedve Rangiku.
- Egyszer találkoztam a bátyáddal - mondta kicsit elgondolkozva Fuyu - Lánynak hitt.
- Talán azért, mert valóban lány vagy - sóhajtott Marry.
- De akkor még fiúnak adtam ki magam! És nagyon jól ment - mosolyodott el Fuyu.
- Mostmár nem tűnnél fiúnak - vigyorodott el Rangiku.
- Miért nem? Simán megoldanám! - mondta Fuyu lelkesen. Rangiku válasz helyett Fuyu melleire mutatott, amik valóban kizárták a fiúnak öltözés lehetőségét.
- Igaz, Satō-sannak nem menne - bólogatott Rukia - Talán még nekem, Hinamori-sannak és Kyoraku-sannak sikerülne.
- Mintha azt tervezném, hogy fiúnak öltözök... - igazította meg a haját Marry.
- Hirako kapitánynak biztos tetszene - vigyorogtam.
- Fogd be, Noroi! - csapott ismét a fejemre, mire elnevettem magam.
Túl könnyű felbosszantani.
Az égen ekkor színes tűzijáték rajzolódott ki. Kicsit meglepetten néztem fel.
- Végre! Erre vártam már mióta! - mondta Rangiku - Tudtam, hogy lesz, de azt nem, hogy mikor!
- Jó érzés, hogy most nem szúrnak le - állapította meg Marry.
- Ezt most Kuchiki kapitánnyal is végignézhettem volna... - panaszkodott Fuyu.
- Dettó - feleltem, mire mindketten elnevettük magunkat.
Rangiku furcsán méregetett minket.
- Úgy érzem nem mondtatok el valamit - motyogta, de nem kérdezett rá. Helyette a tűzijátékot csodálta, mint mi mindannyian.
Ahhoz képest, hogy nem erre számítottam, egész jól telt az este. Miután a tűzijáték véget ért, azon kezdtünk versengeni, hogy ki mossa meg Marry hátát, aki a legaranyosabb volt közülünk. Rukia nyert, úgyhogy szegény lány még elmenekülni se tudott.
Az este többi részében leginkább a szobámban szórakoztunk, és miután kielemezték a ruhatáramat, megállapították, hogy rám férne egy kis vásárlás, mielőtt Yumichika is meglátja, mik vannak a szekrényemben. Szegény ötödik tiszt biztos szívbajt kapna, engem meg lecsuknának gondtalanságból elkövetett gyilkosságért.
Csak hajnalban mentünk aludni, ami biztosan nem szerencsés, ha másnap város az osztag, meg persze a papírmunka. De legalább egyikünk sem lesz másnapos, mert Kai-chan nem engedte, hogy piáljunk, én pedig nem mondhatok neki ellent, mert különben leszidna, és szobafogságra ítélne. Mondtam már, hogy egy nemesi ház leendő vezetője vagyok, akinek nagyon nagy a hatalma?
Bár rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt, ma mégis békésen aludtam el. 
Úgyis utána fogok járni mindennek.