Sugoi

A tiszt-avató ceremónia

Két hét telt el az osztagba kerülésem óta, és viszonylag jól boldogultam. Leginkább a papírmunkát kellett intéznem, és kihagytak a harcokból, bár már többen is azt akarták, hogy küzdjek meg velük. Heh, biztos nem.
A tagokat még nem ismertem meg igazán, elvégre ők akkor aktívak, amikor a normális ember alszik. Meg néha napközben is.
Az időmet leginkább azokkal töltöttem, aki közel voltak a kapitányi szobához, ugyanis nekem itt kellet a papírokat írogatnom. Ez Yumichikát, Ikkakut, Yachirut és Zaraki kapitányt jelentette, ugyanis mások nem mertek a kapitányi szoba közelébe menni. Totál megértettem őket.
Három nap múlva egy ünnepséget akartak tartani a városban, ami azt hivatott megünnepelni, hogy Soul Society legyőzte Aizen Sousukét, az árulót. Már egy éve történt a dolog, és mindenki nagyon rá volt készülve a bulira.
Én magam nem lelkesültem annyira az ilyen dolgokért, és nem szívesen mondtam igent, amikor a hadnagy azt mondta, hogy menjek vele. Szociális élet szaga volt a dolognak, amiben nem voltam jó.
- Yuki-chan! - lépett mellém Yumichika vidáman. Ránéztem, ekkor a másik oldalról valaki megborzolta a hajamat.
- Kicsi Yuki - vigyorgott Ikkaku. Hát igen, amikor Yachiru azt mondta, hogy úgy fognak rám tekinteni, mint egy kishúgra, komolyan gondolta. A két shinigami tényleg úgy bánt velem, mintha a kistestvérük lennék.
- Nagyon jó kedvetek van - állapítottam meg.
- Ez természetes. Egy ilyen szép napon mindenki jókedvű - mosolygott az ötödik tiszt.
- Leárazás van a kocsmában, vagy mi? - kérdeztem gúnyosan.
- Nem, az tegnap volt - felelte Ikkaku. Hm, ahhoz képest, hogy másnaposok, egészen élénkek. Megtanultak volna mértékkel piálni?
- Akkor miért vagytok ennyire feldobva? - gondolkoztam. De komolyan, általában csak akkor ilyen boldogok, ha meg kell valakivel küzdeni, vagy ha fodrászhoz kell menni. Mondjuk az utóbbi csak Yumichikát tölti el örömmel.
- A tegnap estéhez kötődik a boldogságunk oka! Azon a szépséges estén ugyanis..
- Végre szerelmet vallottatok egymásnak? - szakítottam félbe az ötödik tisztet. Megbotránkozva rázta meg a fejét.
- Yuki-chan, te okos vagy, de mégis olyan buta - simogatta meg a fejem - Meg kell tanulnod, hogy attól még, hogy sokat lógunk együtt, nem szeretjük egymást.
- Majd ha felnősz, meg fogod érteni - bólogatott Ikkaku.
Sóhajtottam, és bólintottam. Néha tényleg nem értettem az ilyen dolgokat. Elvégre a könyvekben nagy eséllyel szerették egymást azok, akik már régóta barátok voltak. Akkor ez a valóságban miért nem működött? Érthetetlen.
- Szóval, mi történt pontosan tegnap este? - tértem vissza az eredeti témára.
- Ismered Renjit, a 6. osztagból? - kérdezte a harmadik tiszt. Bólintottam, mire elégedetten vigyorogni kezdett - Kapitány lesz!
- Heh? - kérdeztem meglepetten - Fura. Nem néz ki olyan erősnek.
- Pedig nagyon is az! Már elérte a bankai szintet is! - győzködött Yumichika - Ezért a főkapitány kinevezte a harmadik osztag kapitányának!
- És ez nem minden! - folytatta Ikkaku - Három kapitányi hely üresedett meg a harc után, ezért az 5. és 9. osztag is új kapitányt fog kapni.
- És kiket? - kérdeztem kíváncsian.
- Az ötödik osztag visszakapja a régi kapitányát, a kilencedik pedig valamilyen ismeretlen pasit kap. Elvileg Hinamori hadnagy mentálisan összetört Aizen árulása miatt, ezért mellé is rendelnek egy másik hadnagyot, valami lányt. A 6. osztag új hadnagya pedig a régi 3.tisztjük lesz - magyarázta Yumichika. Ikkaku hevesen bólogatott.
- Néhány új alak, akikkel még nem harcoltam... Kíváncsi vagyok, mit tudnak! - vigyorgott.
- Hadd találjam ki. Ezen a béna kis ünnepségen fogják ünnepélyesen felavatni őket, ugye? - néztem rájuk.
- Ez természetes! Így a legszebb az egész ünnep! - bólintott Yumichika.
- Ha te mondod - indultam volna el, de az ötödik tiszt megfogta a vállam.
- Hé, nekünk fel kell készülnünk az ünnepre! Keresnünk kell neked valami szép ruhát, és a hajadat is meg kell csinálnunk! - mondta - Hamarosan a hadnagy is itt lesz!
- Fel tudok készülni magamtól is - vontam meg a vállam. Sajnálkozva megsimogatta a fejem.
- Majd ha nagy leszel, megköszönöd nekem - mondta. Ikkaku elvigyorodott.
- Na én megyek is, lányok. Jó készülődést - intett, majd nevetve elsétált. Yumichika sértetten megigazította a haját, majd csillogó szemekkel felém fordult.
- Szóval, a hajddal, vagy a ruháddal kezdjük?

A nap végére rengeteg ruhát próbáltam fel, és még azt is megtudtam, hogyan lesz elkészítve a hajam három nap múlva. Yumichika és Yachiru tényleg komolyan vették ezt az egészet, és csak akkor pihenhettünk, miután a hadnagynak is találtunk egy aranyos ruhát. Ez estefelé történt, és már nagyon fáradt voltam, ezért mikor hazamentem, szinte azonnal az ágyamba dőltem, és elaludtam.
Az elkövetkezendő két nap készülődéssel telt. A 11.osztag feladata volt az ünnepély helyszínének feldíszítése. Mivel Yumichikát elfoglalta, hogy a női shinigamik folyton őt kérték meg, hogy segítsen nekik megcsinálni a hajuk és ruhájuk, ezért Zaraki kapitány engem kért meg, hogy intézzem a díszítést. Mivel szabad kezet kaptam, kedvemre parancsolgathattam az osztagnak, és kiélhettem a kisebbségi komplexusom által keletkezett tüneteimet. A végére egészen szép helyet hoztunk össze.

A ceremónia napján már korán reggel a helyszínre kellett érnünk, és viszonylag jó helyet találtunk, ahonnan figyelhettük a kapitányok és hadnagyok avatását. A már meglévő kapitányok két sorban álltak, egymással szemben az osztaguk száma szerint elrendezve, középen pedig a főkapitány állt. A kapitányok mögött a hadnagyok álldogáltak. A tömeg hamarosan elcsendesedett, és az avatás megkezdődött.
- Gotei 13! Az egy éve történt események miatt három kapitányi szintű shinigamit is elveszítettünk. A mai nap arra hívatott, hogy ezek helyét pótoljuk! - mondta hangosan Yamamoto főkapitány. A shinigamik kíváncsian várták az új tisztek bemutatását.
- A harmadik osztag új kapitánya, Abarai Renji, lépj elő! - kiáltotta, mire Renji előrébb lépett. A hadnagyi rangjelzés helyett egy kapitányi haori volt rajta. Mögötte hadnagya, Kira Izuru állt. - Ötödik osztag kapitánya, Hirako Shinji - folytatta, mire egy rövid, szőke hajú pasi lustán előlépett - És kilencedik osztag új kapitánya, Watanabe Taisei!
Egy viszonylag magas, sötét hajú srác lépett elő. Ha egy pasira lehet azt mondani, hogy gyönyörű, akkor ő az volt. A szeme sötétkék, olyan sötét, hogy hirtelen rossz érzésem lett tőle. Szép volt, de valamiért... kegyetlenséget sugárzott.
- Két új hadnaggyal is bővült a tisztek száma! - mondta a főkapitány - A hatodik osztag új hadnagya, Satō Fuyu és az ötödik osztag új segédhadnagya, Kyoraku Marry! Kérem a kapitányaikat, adják át nekik a hadnagyi jelzést! - parancsolta.
- Kyoraku Marry? - súgta oda nekem Yumichika - Talán Kyoraku kapitány rokona lehet?
- Az megmagyarázná, miért kap segédhadnagyi rangot - mondta Ikkaku.
Bólintottam.
- Kyoraku kapitány unokatestvérének a lánya. - mondtam, még mindig az avatást figyelve.
Marry csendesen hagyta, hogy Hirako kapitány a karjára tegye a hadnagyi rangot jelző jelzést, de az arcáról nem tudtam sok mindent leolvasni. Ellenben a másik csaj, Fuyu, talán zavarban volt, ugyanis az arcán egy halvány pír volt jelen. De hogy a rang elnyerésétől, vagy valami mástól, arra nem jöttem rá. Ostoba Byakuya ügyesen a lány karjára tette a rangjelzést, majd egy megfejthetetlen pillantást küldött felé. Legalább akkor mutathatna ki érzelmeket, amikor új hadnagya lesz... Na mindegy.
- Mostmár a Gotei 13 teljes! - kiáltotta a főkapitány - Shinigamik, érezzék jól magukat az ünnepségen! - zárta le a ceremóniát.
És ezzel a nap bulisabb része meg is kezdődött.