Sugoi

A félresikerült terv

Taisei és Fuyu először csak az őrökkel végzett. Nem akartak nagy vérengzést csapni, de csak az a cél lebegett a szemük előtt, hogy kiszabadítsák Chisét, bármi áron. Fuyu feladata volt megtisztítani az utat, hogy Taisei csak a lány megmentésére tudjon koncentrálni. Mivel Fuyu Zanpakutoja pont alkalmas volt az ilyen támadásokra, Taiseinek sem volt sok dolga a sétán kívül. Bár ezt nem mondta el neki, de a fiú valójában csak azért hozta magával Fuyut, hogy mikor a főpap rájön a szöktetésre, hátrahagyja és így Chisével együtt megmeneküljön. Így két legyet üt egy csapásra: ismét együtt lehet szerelmével, és megszabadul a számára sok kellemetlenséget okozó személytől.
Chise cellájának megtalálása nem volt egyszerű. Ebben a kora délutáni időpontban még nem kezdődtek meg a kísérletek, és csak úgy tudhatták meg a számukra fontos információkat, hogy minden egyes szobába bementek. Ezzel nem mentek sokra, mert szinte senki se tudott semmit Chise hollétéről. Sőt, néhányan még a nevét sem hallották soha. Taisei egyre idegesebb lett, és gyakran emelte meg a hangját a gyerekek ellen. Ez egyáltalán nem volt előnyös, mert csak sírást és félelmet váltott ki belőlük.
Szinte az egész helyet végig járták, de a felesleges gyilkoláson kívül nem értek el semmit. De nem vesztették el a reményük, hiszen Hiro főpap termében még nem néztek körül. Taisei magabiztosan indult arra. Biztos volt benne, hogy eredeti terve sikerülni fog. Ám arra, ami bent várta őket, nem számított.
Az ajtó résnyire nyitva volt, és beszélgetés hallatszódott ki a helyiségből. Bent egy ismeretlen fiú volt, és a főpappal veszekedett. Ruhája hasonló volt a shinigamikéhoz, de volt valami, ami nemességet sugárzott róla. Szőke haja kissé kócos volt, és láthatólag dühös volt valamiért. Taisei nem habozott tovább. Belökte az ajtót, és elindult egyenesen előre. Fuyu pár lépéssel lemaradva követte őt, készen arra, hogy harcba szálljon a bent lévőkkel.
A főpap és az idegen felkapták fejüket az érkezésükre.
- Taisei-kun, Fuyu-kun, már vártalak titeket - mosolyodott el a főpap - Van egy kis jutalmam számotokra.
- Nem érdekel semmiféle jutalom! - kiáltotta Taisei - Hol van Chise, maga idióta?
Hiro főpap csak nevetett, majd kezével megragadta a mellette lévő ponyvát, amivel valamit letakartak. Egy mozdulattal lerántotta.
Egy ketrec volt ott, benne emberi maradványokkal. Taisei először nem értette, miért kell neki ezt a felettébb undorító látványt megnéznie, de mikor Fuyu hirtelen rátámadt a főpapra, azonnal rájött, ki is van a ketrecben.
A főpap egy mozdulattal a falhoz vágta Fuyut, aki a kardját elejtette, és a földön kötött ki. Az ismeretlen fiú azonnal odarohant.
- Hé, kislány, jól vagy? - térdelt le mellé. Fuyu nem felelt, csak felült, és összetörten nézte a ketrecet.
- Ő egy fiú, te idióta - mondta Taisei még mindig lesokkolt állapotban. Nem akarta elfogadni, ami látott. Chise... Halott.
- Hiro-san... Mi ez az egész? - kérdezte idegesen az idegen. A főpap elnevette magát.
- Ez a te új birodalmad, Noroi-san - vigyorgott. Taisei azonnal felkapta a fejét. Szóval ez az alak a Noroi családból való... A féltestvére lenne?
- Nekem nincs szükségem erre! Megmondtam, hogy nem támogatom mások kínzását! - mondta idegesen.
- Noroi-san, ha nem teszed meg, meg kell halnod. Nem emlékszel? - kérdezte - A szüleid is megmondták, hogy muszáj elfogadnod az ajánlatom, mert különben kegyetlen sors vár rád!
- Nem árthatsz nekem - állt fel a földről a fiú, majd előhúzta kardját - A Noroi család nevében lefoglalom ezt a helyet, téged pedig kivégezlek!
- Rajta hát - mosolygott Hiro főpap. Taisei elképedve nézte a harcot, ami a szeme láttára alakult ki. Nem bírt megmozdulni... Chise maradványai beleégtek az elméjébe, és félelemmel töltötték el. Megértette, hogy miért volt olyan egyszerű megölni az őröket. Nekik nem kellett erősnek lenni, hiszen a főpap könnyedén legyőzte Fuyut is, és most szintén úgy tűnt, ő fogja nyerni a csatát.
Taisei remegő kézzel nyúlt Zanpakutoja után. Félt, de a bosszúvágya felülmúlta ezt az érzelmet. Elhatározta, hogy megöli azt, aki ezt tette. Megöli a főpapot, azt az ostoba Noroi-t, sőt, az egész családját, akik nem fogadták be. Mindenkit, aki megakadályozhatta volna, hogy Chise meghaljon. Ráadásul ilyen módon... A holtteste már napok óta ott lehetett a ketrecben... Ezt ő nem érdemelte!
Most, hogy a főpap a szőke sráccal volt elfoglalva, Taiseinek egy nagyszerű lehetősége nyílt a hátbatámadására. Tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Szemeiből könnyek hulltak a földre, ami méginkább arra késztette, hogy végezzen az ellenségeivel. Egy másodpercet se habozott tovább. Támadott. Kardjá mélyen beleszúrta a főpap hátába, majd ezt többször megismételte, egészen addig, amíg az a földre nem hullott.
Utána az őt meglepetten néző féltestvérét vette célba.
- Hé, mit csin... - kezdte volna a szőke, de nem tudta befejezni. Taisei kardjával a torkát vágta el, majd érzelemmentes arccal figyelte, ahogy a földre esik.
Fuyu, aki a terem másik végében próbálta összeszedni magát, nem mert megmozdulni. A történtek megrémítették, és mikor Taisei felé fordult, legszívesebben elfutott volna.
- Hé, Fuyu... Te a barátom vagy, ugye? - kérdezte Taisei.
- Az... A barátod - bólintott ijedten.
- Képes lennél feláldozni magad értem? - folytatta. Fuyu nemet akart mondani. El akart futni Taisei elől, de nem volt hozzá bátorsága.
- Igen... Te vagy a vezetőm, Taisei-san - motyogta.
- Akkor állj fel! - parancsolta Taisei - Elmegyünk innen, és megölünk mindenkit!
- Rendben... - próbált meg felállni a földről Fuyu. A bal lába megsérült, ezért a falnak kellett támaszkodnia, ha meg akart állni egy helyben.
Taisei egy pillanatra mintha meglepődött volna, majd közelebb ment Fuyuhoz. Megállt előtte, és kezét az ijedt shinigami mellkasához érintette, de csak egy pillanatig, utána gyorsan hátrált egy métert.
- Fuyu ez mi a fene? - kérdezte ijedten.
- Miről beszélsz? - nézet le a mellkasára Fuyu. Egy pillanat múlva már pirulva igazította meg ruháját, ami az esés következtében szétnyitódott.
- Egy férfi mellkasa nem így néz ki! Totál nem! - takarta el a szemét Taisei - Mi a franc vagy te?
- Én egy fiú vagyok! Teljes mértékben! - kiáltotta Fuyu meggyőzően.
- Nem vagy az! Te egy lány vagy! Egy lány, te jó ég! - Taisei ideges volt - És én veled aludtam egy szobában annyi éven át! Segítettem neked öltözni kiskorunkban!
- Fogd be, ez nekem sokkal kínosabb! - vágta rá Fuyu. Az előbbi félelme teljesen elszállt, és visszatért szokásos önmagához.
- Ha így belegondolok, elvetted a gyerekkorom! - folytatta a fiú - Olyan hülye vagyok, hát totál úgy nézel ki, mint egy lány! De ki hitte volna, hogy tényleg az vagy?
- Taisei-san, te idióta! - kiáltotta Fuyu.

*Három nappal később, a Noroi család birtokán*

Noroi Hiroyuki dühösen trappolt végig a ház folyosóján.
- Ostoba, ostoba, ostoba! - morogta magában - Hát ez soha nem nő ki a hülyeségeiből?
Néhány szolga megnézte, de a legtöbben már megszokták, hogy a fiatal lány igen hamar felbosszantotta magát gyakorlatilag bármin.
- Kai-chaaan! - rontott be az egyik szobába. A nevelője azonnal felkapta a fejét, és egy bosszús sóhajjal jelezte, hogy hajlandó meghallgatni úrnője mai hülyeségét - Találd ki, kivel hozott ma össze a sors, miközben a kertben olvastam!
- Csak nem Kuchiki-samával? - kérdezett vissza Kai. Tisztában volt vele, hogy Yuki egyetlen barátja járt náluk, elvégre ő hívta.
- Hát pontosan! Azzal az ostoba Byakkunnal kellett összefutnom! - bólogatott - És találd ki, mit csinált! Várj, elmondom, nem kell találgass!
- Mondd csak, Hiroyuki - legyintett lemondóan.
- Elvette a könyvem, és kényszerített, hogy beszélgessek vele! - mondta teljesen kiborulva - Hát hülye ez?
- Te vajon az vagy? - kérdezett vissza.
- Hé, ne tereld a témát! - mondta morcosan Yuki - Azt mondta, hogy antiszociális vagyok! De ez nem igaz! Ő az antiszociális!
- Egyáltalán tudod, mit jelent a szó?
- Még nem, de ki fogom keresni! A könyveim biztos írnak róla! - győzködte. Kai sóhajtott.
- Csak hogy tudd, igaza volt a fiatal úrnak.
- Szóval az ő pártját fogod? - lepődött meg Yuki.
- Így is mondhatjuk - bólintott - Hiroyuki, a te korodban a barátaiddal kellene foglalkoznod, nem a szobádba bújni, és várni, hogy a bátyád végre hazajöjjön!
- De Kai-chan! Nekem nincs szükségem barátokra, amíg itt van nekem Onii-chan! Ha visszatér a próbájáról, biztosan egyetért majd velem! - fordult meg sértetten Yuki - Ha megbocsátasz, most van néhány szó, aminek utána kell néznem. Le akarom győzni ostoba Byakkunt az elméleti vitákban, ha esetleg megint meglátogatna! - sietett ki a szobából. Kai sóhajtott, majd folytatta a birtokra érkezett üzenetek átvizsgálását.
Az egyik fekete papíron csak pár szó állt, amit Kai elkerekedett szemekkel olvasott el:
"Noroi Takashit három nappal ezelőtt meggyilkolták"
Kai elképedve ejtette el a lapot. Mégis hogy fogja elmondani Yukinak, hogy az, akit a legjobban szeretett, meghalt?