Sugoi

A múlt csapdája

Sok-sok év telt el Fuyu, Taisei és Chise találkozása óta. A csoport, amihez mindannyian tartoztak, egy elhagyatott településen éldegélt, és minden szigorúan be volt osztva: naponta változott, hogy ki készíti az élelmet, ki felelős az ivóvízért, ki áll őrségben, és ki vigyáz a kisebbekre. Nagyjából hatvan fiatal lélek volt ott, de havonta jöttek újak. Mindennek a vezetője Taisei volt, aki az idő múlásával egyre mélyebb kapcsolatot kezdett kialakítani Chisével. Gyakran voltak együtt, és mivel ők voltak a legidősebbek, mindent megvitattak egymással, és így próbálták a legjobb irányba terelni a csoport tagjait. Már lassan a felnőtt kor határán jártak, és szinte minden az ő nyakukba szakadt: egyre több verekedés volt, és a gyerekek elégedetlennek lettek a helyzettel, amibe belekerültek. Nem tetszett nekik, hogy segíteni kell a munkában, és emiatt volt néhány lázongás, valamint páran a környező falukban is fosztogattak. A rend, amit annyi éven át próbáltak megtartani, összedőlni látszott.
Mindezek alatt Fuyu is egyre csak idősebb lett. Bár még a tinédzserkor határán volt, mégis átlátta a helyzetet, amiben volt: vagy a csoporttal marad, és a szabályai szerint él, vagy visszamegy szüleihez, és tovább tűri az általuk okozott szenvedéseket. Az utóbbi lehetőség nem volt túl csábító számára, ezért ahol tudott, segített Chisének. A gyerekkori kötődés, ami kialakult köztük, megmaradt, és szinte testvéri szeretetté alakult. Bár Chise mindig megértő volt vele, Fuyu nem merte elmondani neki, hogy akkor régen hazudott neki egy bizonyos dologgal kapcsolatban. Félt, hogy megharagudna rá, ezért inkább hallgatott. Persze az, hogy fiúnak adta ki magát, csak megkönnyítette a dolgát. A nők általában csak a takarítást és az élelem elkészítését csinálták, de a férfiak gyakran edzhettek, hogy meg tudják védeni a gyengébbeket. Fuyu ebben az egyben valóban jó volt. Megvolt a megfelelő erkölcse ahhoz, hogy a jó okért harcoljon, és a kiskorában átélt sorozatos verések miatt a többi fiatal által okozott ütéseket szinte meg sem érezte. Mindig, amikor sérülést okoztak neki, eszébe jutott, hogy ennél ő már rosszabbat is átélt, és feladás helyett inkább a győzelemre összpontosított.
Taisei is gyakran edzett a többiekkel, de amellett, hogy a csoport ügyeit intézte, néhány tárgyalás is lezajlott közte, és egy kissé furcsa hírű szekta között. A szekta akkori főpapja, Hiro, épp tagokat keresett, akik ott élhettek volna a szekta épületében, és cserébe csak segíteni kellett volna egy kutatásban, amit egy bizonyos nemesi ház támogatott. Taisei azonnal élni akart a lehetőséggel, de Chise tanácsára megfontolta, és nem mondott azonnal igent. Ha elutasította volna, akkor ugyanúgy folytathatták volna az életük, viszont ha beleegyezik... Akkor fejlődhetnek, és ami a legfontosabb: közelebb kerülhet családjához. Mindig is arról álmodott, hogy a Noroi ház elismeri. És most, hogy a cél ilyen megközelíthető volt, azonnal el akarta érni.
Egyedül Chise napjai nem teltek felhőtlenül. Hallott pletykákat már arról a szektáról, és egyik sem volt jó. Félt, hogy valaki meg fog sérülni, és bár nem merte kimondani, sejtette, hogy talán ő maga lesz az.

Dél körül járhatott az idő, amikor Taisei körbejárta a kis, romos falut, amit szállásként vettek igénybe. Mindenki nagyon eleven volt, a környéket a zsivajuk töltötte be. Céltudatosan sétált a helység szélén álló kis edzőhelyhez, ahol sejtelme szerint Chise volt található. Tudta, hogy Fuyu miatt sok időt tölt itt. A tudat, hogy a lány más fiúkkal is jóban van rajta kívül, kissé féltékennyé tette őt. Még régebben megígérte neki, hogy ha hivatalosan is a Noroi család tagja lesz, az úrnőjévé fogja tenni Chisét, de mintha csak a falnak beszélt volna. Úgy érezte, szerelme nem vette őt komolyan.
Ezért minden alkalmat megragadott, hogy vele lehessen, és az, hogy Fuyu ennyire kötődött a lányhoz, idegesítette. Most szerencséje volt, mert Chise az egyik fa alatti padon üldögélt, és láthatólag egyedül volt. Taisei elmosolyodott, és kihasználta az alkalmat, hogy távolabbról is megnézze a lányt. A hosszú aranyhaja tisztán csillogott a napfényben, és szabályos keretbe foglalta arcát. Általában egy világoskék kimonot viselt, ami elfedte az évek alatt nőiesebbé vált testét. Szemei általában a zöld árnyalatait vették fel, de leggyakrabban a smaragd színében csillogtak. A fiú közelebb ment hozzá, és mosolyogva leült mellé a padra.
- Chise-chan! Jó híreim vannak számodra! - szólította meg. A lány felpillantott rá.
- Azzal az egyezséggel kapcsolatban? - kérdezett vissza.
- Pontosan - bólintott Taisei - A tegnapi tárgyaláson végül elfogadtam Hiro-dono ajánlatát. Mivel későn értem ide vissza, nem akartalak felébreszteni, de esküszöm mondtam volna hamarabb is!
- Rendben, hiszek neked, Taisei-kun - felelte a fa ágait nézve Chise.
- Nem örülsz neki? Végre egy biztos pont lehet az életünkben! Az a szekta már nagyon sok mindenkit befogadott, és eddig senki sem panaszkodott rá!
- Nyilván ennek is megvan az oka - mondta Chise. Taisei sóhajtott.
- És Hiro-dono szerint van rá esély, hogy beszélhessek az apámmal.
Chise ismét ránézett.
- Hé, elmondtad neki? Ez butaság volt, tudod? - szidta meg - A Noroi család nyilván nem akar egy fattyút a nyakába, lehet, hogy ki fognak nyírni téged.
- Ez nem olyan, Chise-chan! Nem tennének ilyet! Ők biztosan befogadnak majd, és úgy fognak szeretni, mintha mindig is a család tagja lettem volna! Hiro-dono azt mondta, hogy mindannyian kedvesek!
- Folyton csak a te Hiro-donodról beszélsz! - csattant fel Chise - Ostobságokat mond neked, és te elhiszed ezeket! Ne higyj az embereknek!
- Ő jó ember! Hihetek neki, hidd el! - győzködte Taisei - Emlékszel? Ő adott nekem egy kardot, amivel meg tudom védeni magam!
Chise sóhajtott.
- Valóban adott neked kardot, de sose mondta hogyan használd - mondta - Nézd, ahonnan én jöttem, ott nem sok jó emberrel találkoztam. A felnőttek mind önzőek voltak, és a saját bánatukat másokon élték ki.
- Ne keverd össze a nyomorban élőket a nemesekkel! - vágta rá Taisei - Nekik mindenük megvan, nincs okuk gonosznak lenni!
- Úgy hiszem, a nemesség nem jár együtt a jósággal - szólalt meg valaki csendesen pont előttük - Attól még, hogy mindened megvan, ugyanolyan ember vagy, mint bárki más. A nyomorgók és nemesek problémái bizonyos szemszögből ugyanazok. Az, hogy különböző ruhába vannak öltözve, nem teszi őket ténylegesen mássá.
- Fuyu-chan! - pillantott fel Chise. Taisei kicsit bosszankodva szintén felnézett. Fuyu már magasabb volt, mint első találkozásukkor. Nem volt valami izmos, de még így is ő volt Taisei után a második a harcolni tudók között. Sötét haját, ami egy kicsivel az álla alá ért, általában hátrakötötte egy kicsi copfba. Ezt Chise elképesztően aranyosnak találta, de Taisei egyáltalán nem értette őt. Fuyu olyan arcvonásokkal rendelkezett, hogy fiúnak már-már túl szép volt. Ha elsőre ránézett az ember, azonnal lánynak gondolta. Fénylő kék szemei az égboltra hasonlítottak, kezei pedig puhák voltak, és kecsesek. Taisei alig bírta elhinni, hogy egy ilyen kis nyápic alak közel áll az ő Chiséjéhez.
- Szerintem az ember értékét nem lehet abban mérni, hogy milyen a társadalmi helyzete - mondta csendesen. Taisei azonnal felpattant a padról.
- Lehet, hogy igazad van, de tök mindegy, mert holnapután ez az egész hely a szektához megy, és ott fogunk élni! - mondta feldúltan, majd elrohant. Nem akarta tovább hallgatni Fuyut, és az idegesítő szövegét.

Két nap múlva elérkezett a nap, amit egy fordulópont volt Taisei életében. Akkor még nem tudta, hogy ez pozitív, vagy negatív lesz rá nézve, de miután odaértek, és Hiro főpap fogadta őket, minden világossá vált a számára.
Eleinte kedvesek voltak. Néhány küldött is érkezett, hogy a holmikat, amiket a gyerekek magukkal akartak vinni, elvigyék. Út közben étellel és vízzel kínálták őket, sőt, a fiatalabbak cukrot is kaptak. Nem mintha annyira szükségük lett volna rá.
Mikor az épülethez értek, pár percig várniuk kellett, mielőtt bementek volna. Azt mondták, hogy egy helyi betegség miatt mindannyiuk vérét meg kell vizsgálni, és csak akkor mehetnek be, ha biztosan nem hordozzák ezt a vírust. Néhány furcsa, szürkébe öltözött alak egy névsor szerint hívatta őket, és vért vett tőlük. Miután egy furcsa lap alapján a nevüket kihúzták, vagy pipát tettek melléjük, mindenkit behívtak. Taiseinek ekkor kezdtek gyanúsak lenni a dolgok. Megfogta a mellette álló Chise kezét, és gyengén megszorította.
- Minden rendben van - mondta, de csak saját magát akarta meggyőzni.
Ekkor az alakok különválasztották a fiúkat és lányokat, ezért Taisei különvált Chisétől, és Fuyuval együtt állt be az oszlopába.
- Taisei-san, mondd, ennek így kell történnie? - kérdezte bizonytalanul Fuyu. Taisei idegesen megrázta a fejét.
- Fogalmam sincs. Asszem igen. De semmi gáz sincs, oké? Nem hoztam rossz döntést - felelt.
Fuyu mintha kicsit aggódni kezdett volna.
Ekkor elvezették őket.
Taisei az első pár órában, amit egy cellában kellett töltsön, nem tudta mire gondoljon. El volt választva Chisétől, és ez zavarta. Néhány percenként kiszólítottak egy-egy személyt, és a végére csak Taisei és Fuyu maradt. Mivel eddig senki sem jött vissza, arra gondoltak, hogy a szállást osztották be. Vagyis Taiseinek ez volt az elmélete, Fuyu ennél sötétebb gondolatokat gyártott. Mikor ismét nyílt az ajtó, egyszerre kettejüket szólították, és együtt követték az alakot. Egy szobába mentek, ahol Hiro főpap várta őket.
- Taisei-san, Fuyu-san - mosolygott rájuk.
- Mi ez az egész, Hiro-dono? - kérdezte Taisei idegesen. Már nyílvánvalóvá vált számára, hogy valami nincs rendben.
- Ez? Csak egy kis segítséget kapok tőletek a kutatásomban, semmi több. Talán nem fogjátok mindannyian túlélni, de nem aggódj emiatt. Veletek más terveim vannak.
- Mit fog tenni Onee-channal? - szorította ökölbe a kezét Fuyu.
- A nőkre nincs szükségem, ezért valószínűleg kivégzés őket, vagy ki tudja... Lehet máshol is megállják a helyüket - mondta jókedvűen a főpap.
- Nem teheti ezt Chise-channal! - kiáltotta Taisei.
- Onee-chan nem tett semmi rosszat, ahogy itt senki sem! Miért akarja bántani őket? - kérdezte Fuyu. Hiro jókedvűen felelt.
- Mert ez a kutatás célja - vigyorgott - De ne féljetek. Bennetek megvan minden ahhoz, hogy shinigamik legyetek. Még sosem kísérleteztem shinigamin, úgyhogy nem fogom elszalasztani a lehetőséget.
- Nem leszek a maga kísérleti alanya! - vágta rá Taisei - És shinigami sem leszek csak azért, hogy utána meghaljak!
- Ha nem teszed meg, elveszek valamit, ami fontos neked. Hogy is hívták? Chise? - gondolkozott - Ne akard, hogy baja essen - mosolyodott el.
Taisei és Fuyu összenéztek. Tekintetük dühös volt, valamint volt valami, ami a szemükben tisztán látszódott: félelem.
Azon a napon Watanabe Taisei, a Noroi család törvénytelen gyermeke elveszítette a csatát a sors ellen, és úgy tűnt, nem változtathat végzetén. Összetört, és nem tudta mit tehetne.
A napok szinte egybefolytak számára. Shinigamivá kellett válnia, és ehhez egy számára idegen akadémiát kellett végigjárnia, számára idegen emberekkel. Ugyan Fuyu ott volt mellette, őt mégsem tartotta igazán a barátjának, sőt, nem is bízott meg benne. Mikor nem az akadémián volt, a szektában kellett végignéznie, hogy mit tesznek azzal, aki nem fogad szót vezetőinek. Taisei bosszút forralt. Kegyetlen, véres bosszút, ami sok lelket felemésztett volna. De ekkor már ez őt nem érdekelte. Csak Chise megmentése járt a fejében, és ezért bármit feláldozta volna.
Egészen addig várt, amíg el nem végezte az akadémiát. Ekkorra már volt olyan erős, hogy képes legyen uralni a Zanpakutoját, és Fuyuval együtt kitalálták a tökéletes tervet. Már csak a megfelelő időre volt szükség.
Ez pedig nem volt más, mint a nap, mikor végleg visszaköltöztek a szekta épületébe.

Sziasztok
Köszönöm a vote-okat és kommenteket, amiket eddig kaptam ❤️😍
Sajnálom a kis kihagyást, próbálom rendszeresen hozni a részeket, de néha az ötlethiány közbeszól 😢😀
Eddig mit gondoltok Taisei és Fuyu múltjáról? Valamint szerintetek mit tennének Yu-ék, ha megtudnák, kivel is állnak szemben valójában? 🤔😆 Írjátok meg komiban! 😄❤️