sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Második fejezet: Óceánkék szempár

♥ Hey Lads! ♥

Meg is hoztam nektek az ígért második részt! Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és hogyha időtök engedi, akkor visszajeleztek nekem valamilyen formában! Nagyon örülnék neki! ♥♥

Hihetetlenül hálás vagyok nektek az eddigi megtekintésekért, voteokért és a kommentekért! Elképesztő volt olvasni a szavaitokat, amiket az első fejezethez írtatok! Köszönöm őket! *-*♥♥

Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥♥

  ~Nagyon hangos? Mi lehet nagyon hangos? Egyedül a némaság. A mozdulatlan csend, amelyben szétpattan az ember, akár a légüres térben.~

Harry Styles~

-Hogy micsoda?-nyíltak nagyra a szemeim főnököm szavait hallva-Nem teheted ezt, már majdnem megoldottuk az ügyet!-háborodtam fel. Jensen csak összehúzott szemöldökkel nézett rám.

-Tévedésben élsz, ha azt gondolod, nem áll a hatáskörömben új dologgal megbízni, emellett pedig az sem érdekelne, ha csak pár órája kezdtél volna nyomozni az eltűnt ékszerek kapcsán, mert ennek a lánynak szüksége van valakire, aki képes megtalálni a családja gyilkosát.-mutatott indulatosan a sötétített üvegre-Te vagy a legjobb emberem, Styles, ne akard, hogy csalódjak benned.-szűrte fogai között.

-És mi van, ha igazam van, hogy nem százas a lány?-vontam kérdőre a férfit, már én is egyre modorosabban gesztikulálva.

-Akkor segítünk rajta, és elküldjük egy pszichológushoz.-mondta, majd az üveg felé fordult, maga előtt pedig összefonta karjait-Így is el fog kelleni neki egy.-jegyezte meg keserűen.

Nem értettem, hogy miért volt ennyire fontos Jensen-nek az a lány és, hogy miért vette el tőlem az eddigi legnagyobb feladatot, amit kaptam mostanában, de szemet hunytam felette és inkább engedelmeskedtem a férfinek. Szerettem annyira a munkámat, hogy ne kockáztassam a helyem a rendőrségnél. 

-Menj be hozzá, Frank nem boldogul vele, amint kijössz közlöm a további tennivalóidat.-szólt, tekintetét pedig rám sem emelte. Mély sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd benyitottam a kihallgatóba. 

A remegő lány egy vasszéken ült, míg előtte az egyik kollégám támasztotta a fejét, miközben próbált kicsalni bármit is a sértettből. Frank arca nyúzott volt, szemei pedig teljes kétségbeesést mutattak. Szinte teljesen biztos voltam abban, hogy a lány nem mondott neki semmit. Intettem Frank-nek, hogy engedjen oda, Ő pedig azonnal felpattant és az egyik falnak támaszkodott. Bíztam benne, hogy sikerül kicsalnom valamit a barna hajú, meglehetősen szép fiatal hölgyből, ám nem akartam óriási túlzásokba menni. Leginkább azért, mert elég zárkózottnak és bizalmatlannak tűnt. 

-Szia.-ültem le elé, és ujjaimat összefontam magam előtt miközben beszéltem-Harry Styles vagyok, nyomozó.-próbáltam oldani a feszültséget szavaimmal-Szeretném kideríteni, hogy ki ártott neked. Elmesélnéd nekem mi történt néhány nappal ezelőtt?-kérdeztem kedvesen, bízva abban, hogy az előttem helyet foglaló megszólal. 

Ám várhattam. Szemei, mosatlan ujjait pásztázták, miközben kissé kócos haja eltakarta előlem vonásait. Nem tűnt betegnek, vagy őrültnek, de azt biztosan tudtam, hogy napok óta nem aludhatott, mert a szemei alatt mély, sötét karikák éktelenkedtek. Látszott, hogy történt vele valami. 

Frank elém csúsztatott egy hasonló iratot, mint amit kint olvastam, viszont ahelyett, hogy belelapoztam volna visszatoltam, és megpróbáltam belenézni a lány szemeibe.