sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Nyolcadik fejezet: A benne dúló vihar

♥ Hey Lads! ♥

Meg is hoztam nektek a nyolcadik fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket, és ha így lesz, akkor valamilyen formában visszajeleztek nekem! Rengeteget jelenten! :)

Nagyon-nagyon hálás vagyok a több mint ezer (!!) megtekintésért a rengeteg voteért, és kommentért! Elmondani nem lehet, hogy mennyire boldog vagyok ezektől a dolgokról! Csodálatosak vagytok, köszönöm! ♥ 

Legyen nagyon szép napotok! 

Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥ 

  ~Ha ez a fiú sokat mellette lenne, olyankor is, amikor ideges és jóformán önmagát se bírja elviselni, csak annyit kellene tennie, hogy belenéz a szemébe, és ettől a nyugodt szempártól rögtön lecsillapodna. ~

Harry Styles~

Erősen az utat figyeltem miközben a mellettem ülő az ablakon bámult kifelé. Szinte éreztem a felőle áradó idegességet, de nem tehettem ellene semmit, mert nem akartam még inkább tetőzni a gondjait. Ezért inkább csak a vezetésre koncentráltam, holott tekintetem rengetegszer elvándorolt a jobb oldalamon ülőre. Nem is tudom, hogy mi volt a legnagyobb furcsaság benne. Az, hogy vérbeli britként bal oldalról vezetem az autómat, vagy az, hogy túl sokszor pillantgattam át a másik térfélre? Fogalmam sincs, mindenesetre utáltam a gondolatát annak, hogy minden bizonnyal összeesküvés elméleteket gyártott a fejében. 

-Miért kellett engem is magaddal hoznod?-szólalt meg halkan, és már készültem arra, hogy visszakérdezek, de időben felfogtam szavait. Összepréseltem az ajkaimat, és sóhajtottam egyet. Tudtam, hogy nemsokára megered a nyelve, de arra nem számítottam, hogy ilyen hamar. 

-Mert van még néhány vizsgálat, amit nem végeztek el rajtad, hiszen az adott orvos szabadságon volt.-mondtam, bízva abban, hogy nem fogja érdekelni milyen más orvosokról és vizsgálatokról beszéltem neki. Tévedtem...

-Mire gondolsz?-vándorolt felém a tekintete. Nagyot nyeltem, mert tudtam, hogy el kell neki mondanom. Helyette inkább leparkoltam a kapitányság előtt, leállítottam a motort és felé fordultam. 

-Tudod...-kerestem a megfelelő szavakat-A főnököm, Jensen szeretné kizárni az ügyből a legelterjedtebb bántalmazási módot, ami nőt érhet.-próbáltam körülírni, szavaim végén pedig láttam a megdöbbenést a lányon. 

-Nem erőszakoltak meg.-szögezte le-Most már visszamehetünk?-nézett rám kétségbeesve. Fogalmam sincs mit gondolt, ha elmondja akkor nem kell megvizsgáltatni? 

-Nem, Madison, attól tartok, hogy nem.-ingattam meg a fejem, és lesütöttem szemeim-De nem kell félned, rendben? Nem lesz semmi baj, ez csak egy rutinellenőrzés.-szóltam, majd átnyúltam a sebességváltón és megfogtam a kezét, bízva abban, hogy megenyhül. Arcára félelem ült ki, igaz, de már nem láttam tőle azt a feszengést, mint pár perccel ezelőtt. Tudtam, hogy nem fogadta el, hogy megvizsgálják, csak próbálta hideg fejjel kezelni a dolgot. 

-Velem leszel?-kérdezte nagy szemekkel. Istenem! Ez a lány annyira ártatlan volt! Megpróbáltam elfojtani a mosolyom, de úgy tűnt, hogy nem sikerült. Madison értetlenül bámult rám emiatt, én pedig csak vállat rántottam. 

-Nem tehetem. Személyiségi jogok, meg hasonló...-kuncogtam fel, akkor is, ha az egész helyzet nem volt vicces. Leginkább azért, mert tudtam, Mad valószínűleg azért akarta ezt, mert megbízott bennem, és szüksége lett volna egy biztos pontra, amely az ismeretlen helyzetekben is mellette áll-De nem kell aggódnod, kint foglak várni.-szorítottam rá a kezére, majd kifelé intettem-Jobb lenne ha mennénk, Jensen már vár minket.-mondtam, és főnökömre néztem, aki kint állt az ajtóban és éppen a cigije elgyúrásával bajlódott.