sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Hatvankilencedik fejezet: Apró dolgok

♡ Gyönyörű szép napot kívánok Lads! ♡

Meg is hoztam nektek azt a bizonyos fejezetet, amelyet halogatni szerettem volna már jó ideje, de nem bírtam. 

Nagyon remélem, hogy elfogja nyerni a tetszéseteket! Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek az eddigi voteokat, kommenteket és megtekintéseket! Csodálatosak vagytok! *-* ♡

Legyen további gyönyörű napotok!

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~Felbecsülhetetlen ajándék az élettől, ha az ember igaz szerelemre talál... amely minden áldozatért jutalommal fizet.~

Renée Ahdieh

Madison Clark~

Halovány mosollyal az ajkaimon kémleltem Párizs gyönyörű kilátását, amely minden egyes másodpercben magával ragadott. Figyeltem az erkély alatt sétálgató embereket, a város felett elsuhanó madarakat, amelyek csicsergése akaratlanul is görbületre késztette számat, míg szívemet boldog dobbanásokkal áldotta meg. A levegő kellemes, májusi fuvallatokkal volt megfűszerezve és még a frissen sütött pékáruk kellemes illata is megcsapta az orromat, hiszen a nem messze lévő üzletek már jó ideje kinyitottak. 

Belekortyoltam tartásomban lévő bögre tartalmába, nemsokkal később pedig tovább figyeltem az kis utca nyüzsgését. Nyugodt voltam, és egyre kiegyensúlyozottabb, ugyanis a Londonban történt eseményeknek már lassan három hete vége szakadt. Kicsivel több, mint egy hónapig tartott még az, hogy az ügyemet teljes mértékben lezárják, ezalatt az idő alatt pedig rengeteg tárgyaláson vettünk rész, amelyeknek szerencsére a végkifejlete ugyan az volt. Maverick-et és Declen-t életfogytiglanig tartó szabadságvesztésre ítélték több súlyosbító körülmény miatt is. Maverick büntetése nem lett volna ennyire súlyos, ha a nyomozás alatt nem derül ki, hogy éveket tölthetett ennek a kitervelésével, ahogyan a megvalósítása is hónapokba telt, ezen okok miatt változtattak a szankciója mértékén. Megállapították, hogy egyikőjük sem szenvedett kóros elmeállapotban, ezen felül azt is, hogy semelyikük sem érzett megbánást a cselekményeikkel kapcsolatban ami szerintem mégis felvetette a gyanút arra, hogy őrültek voltak, még akkor is, ha ez orvosilag nem volt igazolva. A férfit is, aki Declen-nek adta ki magát letöltendő szabadságvesztésre ítélték, mert segédkezett Saldana tervének megvalósításában. 

A bíróságon eltöltött idő alatt több dologra is fény derült, amely nem csak az én ügyemet vette számításba, hanem több, kisebb emberölést is. A két tettesre tudták bizonyítani azt, hogy megöltek egy banki alkalmazottat, egy ápolónőt és egy kislányt is. A gyermeket az egyik közeli óvodából rabolták el, később kiderült, hogy a kórházban dolgozó nővér lánya volt, és azért ölték meg, mert az édesanyja tudott arról, hogy a nagymamámat megmérgezték és beszélni akart a hatóságokkal. A banki alkalmazott viszont azért lelte halálát Maverick fegyvere által, mert nem volt hajlandó nagyobb összeget átutalni a számlájára az édesanyám aláírása nélkül. Ezt azonban nem tudta volna kivitelezni, ugyanis ezen gyilkosságok azalatt az idő alatt történtek, míg minket fogvatartottak. 

Miután megtudtam ezeket a szörnyűségeket napokig képtelen voltam rendesen álomra hajtani a fejem, mindannak ellenére, hogy Harry mellettem volt és támogatott, ahogyan Brad, Josie és a féltestvéreim is. Niall és Lilly gyakran látogattak meg minket, míg Londonban voltunk, viszont azután, hogy mi ideutaztunk Párizsba egy bizonyos időre megszakadt a kapcsolatunk, bár tulajdonképpen mindenkivel. Az első héten kikapcsoltuk a mobilokat és a laptopot amit Harry magával hozott, mert szerettünk volna egy kicsit teljesen elszakadni a külvilágtól. Szerencsére sikerült és emiatt rengeteg csodálatos emlékkel és élménnyel gazdagodhattunk.