sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Harmadik fejezet: Kérdések

♥ Hey Lads! ♥

Meghoztam nektek a harmadik fejezetet! Nagyon-nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! Rengeteget jelentene, ha visszajeleznétek valamilyen formában! Örülnék neki!

Hihetetlenül köszönöm nektek a 160 megtekintést, az eddigi kommenteket és voteokat! El sem tudom mondani, hogy mennyit jelentenek! ♥♥

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♥♥

~Mindannyian szenvedünk a történelemtől, de a paranoid kétszer szenved: egyszer a való világtól, mint mindannyian, másrészt a saját fantáziáitól.~ 

Harry Styles~

Két órája már, hogy új ügyet kaptam úgy, ahogy annak is, hogy a kék szemű lány belecsöppent az életembe. Akármennyire is próbálkoztam, nem tudtam kiverni a fejemből kozmoszait. Mintha... minden fájdalom a nyakamba szakadt volna, mikor legelőször a szemébe néztem. Olyan érzésem volt, mintha belecsöppentem volna valami közepébe, és meg kellett volna találnom a helyes kiutat, mert különben elnyelt volna a mélység. 

Viszont, már annak is két teljes órája, hogy a falon lévő ketyegőt bámultam, és figyeltem ahogy a kis,- és nagymutató elhaladtak egymás mellett. Néha belelapoztam a titokzatos lány aktájába, ami szinte kongott az ürességtől, hiszen csak néhány adat volt benne. Az égszínkék szemű, barna hajkoronával ellátott fiatal nőt Madison-nak hívták. Teljes nevén, Madison Clark-nak.

Azóta, mióta megtudtam, csak ez a név ismétlődik a fejemben, és azon gondolkozom miért nem bírom elterelni a gondolataimat róla. Mióta Jensen elvitte, hogy felvegye az adatai, nem mozdultam a székemből, csak némán morfondíroztam. Miért gyilkolhatták meg a családját? Kinek, és miért jutott ez az eszébe? De ami a legfontosabb, Madison hogyhogy nem esett áldozatul? 

-Harry, gyere egy pillanatra.-nyitott be főnököm, én pedig majdnem kiestem a székemből hirtelen. Összevont szemöldökkel nézett egy darabig, majd csak intett fejével. Sietősen álltam fel kényelmemből, majd mentem utána. Az orvosi felé vettük az irányt és mikor az ajtó elé értünk hallottuk a kiáltozást, ami onnét szűrődött ki. 

-Ne érjen hozzám! Engedjen el!-hallottam meg egy számomra teljesen ismeretlen hangot, majd mikor Jensen benyitott megláttam Madison-t, aki hisztérikusan csapkodva tért ki Dr. Butler érintésétől. Több rendőr is próbálta lefogni, de nem akart csillapodni a lány nyavalygása. 

-Madison, engedd, hogy megvizsgáljalak!-szólt rá Dr. Butler, de az előbb említett még csak fontolóra sem vette kijelentését. Összevontam a szemöldököm és közelebb léptem. 

-Vettünk nyálmintát, megmértük a vérnyomását és hagyta, hogy megröntgenezzük, de vért nem hajlandó adni, semmi esetre sem.-ingatta meg fejét bosszúsan Jensen. 

-Miért?-kérdeztem bízva abban, hogy tudta rá a választ, ám mikor csak megingatta a fejét, tisztában voltam vele, hogy nem kellett volna visszajelzést várnom. 

Odamentem a vergődő lányhoz, majd intettem az Őt lefogó férfiaknak, hogy engedjék el. A kemény ellentartás hiányától Madison a földre esett, és mikor észrevette, hogy nem fogta senki, apróra összekuporodott és fejét térdeire hajtotta, majd előre-hátra kezdett hintázni, sőt ha jól hallottam motyogott is magában. Leguggoltam mellé és figyeltem meggyötört alakját.