sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Negyvenötödik fejezet: Paranoia

❤ Szép estét, Lads! ❤

Meg is hoztam nektek a negyvenötödik fejezetet, amelyet eléggé hosszúra sikerült megírnom. Nagyon bízom benne, hogy elfogja nyerni a tetszéseteket s ha így is lesz, akkor valamiképpen visszajeleztek nekem. :) ❤

Figyelem!:A fejezet első néhány bekezdésében fellelhetőek bántalmazások és tabu, szexuális utalások. Ezeket figyelembe véve olvasd! Köszönöm!

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, voteot és kommentet. Egyszerűen csodálatosak vagytok! ❤❤

Legyen további szép estétek! 

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ❤

~Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, amelyekkel széttörhetném ezt a borzalmas állapotot: a várakozást. (...) Megérintettél, felnyitottál, magadévá tettél. Féltékeny vagyok és őrjítően elhagyatott a némaságban. Az idő nem múlik. Egy helyben áll, de rossz helyen áll.~

Ingmar Bergman

Harry Styles~

A lány hosszú, barna haját összefogva hordta, a lengedező szél pedig éppen felkapta az egyik tincsét, miközben egy telefonhívást intézett. A fotó egy buszmegállóban készült, valószínűleg nem messze Madison régi lakóhelyétől. Nem sok, megközelítőleg néhány méterről csinálhatták a dokumentációnak szánhatott képeket, amelyek Mad minden lépéséről beszámoltak. Ez, és ehhez hasonló anyagokkal volt tele Declen számítógépe, amin már a sokadik órája böngésztem a fájlokat. Valószínűleg a férfi nem gondolta, hogy valaha elhagyja, hiszen nem védte semmilyen biztonsági kód sem. Volt néhány mappa a Clark családról, viszont akadt néhány illegálisan letöltött pornó videó is, amiket előszeretettel különített el, attól függően mennyire beteges vágyat éreztek a benne szereplők. Legszívesebben hánytam volna attól, hogy Declen miféle undorító ember is volt, hiszen az asztalomon pihenő gépen mindenféle, a bűnelkövetéshez jól megágyazó dolog is volt, a jogellenes fegyvercsempészettől, a videókon át amikben gyermekeket molesztáltak egészen az embergyilkosságokról szóló cikkekig minden rajta volt. 

Rájöttem, hogy tagja volt egy internetes fórumnak, amikben hozzá hasonló elmeháborodott emberekkel chatelt, olyan dolgokról, amelyekről semmit sem akartam tudni. Megvolt a gyanúm, hogy innét vette az ötletet ahhoz, hogy Talia fejét meglékelje, így megölve s megkínozva Őt, arról nem is beszélve, hogy ez a vitalap adhatott számára késztetést arra, hogy megerőszakolja a kis Gracet, illetve ez előtt, vagy után tölthette le az internetről azokat a videókat, amelyekben gyermekeket bántalmaztak szexuálisan. Nem gondoltam volna, hogy valaha hányingerem fog támadni a munkámtól, de abban a pár órában, míg ezekkel foglalkoztam, rendesen felkeveredett a gyomrom. Biztos voltam abban, hogy azon az éjszakán nem fogok tudni aludni, bár nem mintha eddig teljesen rendben lett volna ez a cselekvésem. 

Ahelyett, hogy még több gyomorforgató képet vagy fájlt néztem volna Declen visszataszító életéről, inkább visszalapoztam azokhoz a fotókhoz, amelyeket Madisonról készített. Bármennyire is fájdalmas volt nézni a barna szépséget, mégis a lelkembe költözött egyfajta megnyugvás, hogy most minden rá bajt hozó dologtól távol tölthette a perceit, biztonságban és kedves emberek között. Tudtam, hogy Brad felesége és a két gyerkőcük nem fogja hagyni, hogy Mad magába forduljon, ezen felül mindent elkövetnek majd azért, hogy minél jobb formába hozzák Őt, nem csak a gyógyulófélben lévő testére gondolva, hanem a hasonlóképpen összeforrasztásra váró lelkére is.