sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Hatvanegyedik fejezet: Merengő

♡  Szép napot kívánok nektek, Lads! ♡ 

Meg is hoztam a hatvanegyedik fejezetet, amelynek a történései valószínűleg meglephetnek Titeket. Lehet, hogy néhányan már akciójelenetre számítottatok, vagy legalábbis valami hasonlóra, viszont imádok a maihoz hasonló fejezeteket írni, ezen felül pedig húzni az időt. Remélem mindennek ellenére elfogja nyerni a tetszéseteket :) ♡

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a több, mint 72 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg voteot és a biztató kommenteket. Fantasztikusak vagytok, nem bírom elégszer hangsúlyozni. 

Legyen további gyönyörű napotok. Bízom benne, hogy jól érzitek magatokat ♡

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡ 

~A valódi szerelem nem múlik el soha: ha egyszer a szívben megfogalmazódott, örökké virít, s teremjen bár rózsát, vagy tövist, de azért oly fa az, melynek gyökerét meg nem őrli idő, szenvedés, oly boldogság, mely sírunkig elkísér, s oly gyötrelem, mely még a föld alatt sem éri végét.~

Toldy István

 

Harry Styles~

Behunyt szemeimet pihentettem néhány perce, s hallgattam a mellkasomon fekvő barna hajú szépség csendes lélegzetvételeit, amelyek egy jó ideje betöltötték már a teret. Nem beszélgettünk, viszont még aludni sem tértünk, egyszerűen csak élveztük egymást társaságát és a nyugalmat, amelyet abban kevéske kis időben magunkénak tudhattuk. Szerettem volna, ha ez a végtelenségig terjeszkedhetett volna, de nem voltunk időmilliomosok, főleg nem mostanában. 

Declen gondolata erősen rám telepedett, ez a súly pedig azóta nyomta lefelé a vállamat, mióta Jensen megemlítette, hogy miközben követett minket, észrevette a gyilkost is. Brad megkért, hogy meghatározhatatlan ideig költözzek hozzájuk, így amikor a szolgálati lakás felé indultam végig remegett a kezem és megpróbáltam olyan gyorsan összeszedni a dolgaimat, amennyire csak képes voltam, ugyanis attól tartottam, hogy talán ismét baja eshetett Madison-nak. Nem bírtam volna ki a tudatát annak, hogy nem vigyáztam rá eléggé most sem, s ezért történt vele valami. Így is kibírhatatlan volt, hogy míg mi szórakoztunk és beszélgettünk nemcsak egy, de két ember is szemmel tartott minket, róluk pedig még csak tudomást sem szereztem, annyira lefoglalt Madison lenyűgözése. 

Ötletem sem volt, hogy Brad mennyit láthatott a kapcsolatunkból, mindenesetre már sokkal jobban gyanakodott, mint eddig, így óvatosnak kellett lennünk. Declen már valószínűleg így is túl sokat tudott rólunk, annak ellenére is, hogy megpróbáltunk körültekintők lenni, mégsem tűnt fel egyikünknek sem, hogy követett minket. 

-Mióta vagy ennyire jóban Brad-el?-kérdezte halkan a mellkasomon fekvő. Mielőtt válaszolhattam volna neki, ujjaimat pólója alá csúsztattam, és óvatos köröket kezdtem el írni a bőrén, amily tettől másodperceken belül kirázta a hideg. Magamban mosolyogtam ezen.

-Talán tíz éves lehettem, amikor Ő újonc volt, és az édesapám mellé osztották be.-magyaráztam, Madison pedig aprót bólintott-Tulajdonképpen majdnem egész eddigi életemben ismertem, szóval kérdés sem volt, hogy az egyetem után Londonba jövök, és vele dolgozok. Mindig is a második apámnak tekintettem, az évek alatt pedig egyre jobban megismertük egymást. Szerintem ezért nem akarja, hogy bármi is legyen közöttünk.-csúszott ki a számon, mire a lány felnézett rám, igéző kék íriszeit enyéimbe fúrta, és kíváncsian méregetett. Ettől a csillogósától még okosabbnak tűnt.