sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Tizenegyedik fejezet: Felvételek

♥ Hey Lads! ♥

Így péntek örömére hoztam nektek egy fejezetet, bízva abban, hogy ez még jobban feldobja a hétvégéteket. Csak remélni merem, hogy ez így lesz. 

Ha tetszett a fejezet, akkor kérlek Titeket hagyjatok magatok után valami jelet, nagyon megköszönném! Nagyon szépen köszönöm az eddigi voteokat, kommenteket és a több ezerkilencszáz (!!) megtekintést! Fantasztikusak vagytok! ♥♥

Bízom benne, hogy jól telt az első hetetek, és minden rendben folyt az iskolában. Van valakinek története az első napról? Szívesen elolvasnám *-* ♥

Legyen gyönyörű hétvégétek!♥

Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♥

  ~A könyörtelen mosoly és az erőszak nem múlik el a testből és a lélekből.~ 

Harry Styles~

Órák óta a laptopom monitorját bámultam, mert azoknak a kameráknak a felvételeit pörgettem, amelyet Madison-nal hoztunk el a házukból. A képernyő több részre volt osztva, pontosan négyre, mert ennyi helyiség volt megfigyelve. A felvételeket felgyorsítottam, hiszen így hamarabb ment a dolog. Heteket néztem végig úgy, hogy semmi érdekes nem történt, csak ettek, aludtak és dolgoztak. Éppen olyan volt a helyzet, mintha a vihar előtti csendben lettünk volna, mert minden egészen feszült volt. Felismertem néhány képkockán Maverick-et és Declen-t, azt a két férfit akiket Madison a nevelőapjaként és a mostohatestvéreként emlegetett. Furcsán viselkedtek, pillantásokat váltottak vagy éppen egymás fülébe súgtak valamit. Igaz, ezeket csak futólag láttam, hang pedig egyáltalán nem volt. Legalábbis, ezeknél a pillanatoknál nem. Gyanúsak voltak nekem, mert éppen olyan viselkedést tanúsítottak, mint két oroszlán, akik a gazellákra vadásztak. A kaotikus ebben a hasonlatban pedig az volt, hogy a ragadozók tényleg megöltek néhány zsákmányt.

-Öhm... én csak szerettem volna jó éjszakát kívánni.-hallottam meg Madison hangját amely a nappali és a lépcső találkozásától érkezett. Felkaptam a fejem, pontosan úgy, ahogy Gemma, aki eddig a tv-t nézte. Az olvasó szemüvegemet levettem, és megdörzsöltem a szemeimet mielőtt rámosolyogtam volna a lányra. 

-Neked is jó éjszakát, Madi.-mondta nővérem fáradtan, nemsokkal ezután pedig ásított egyet. Figyeltem a barna hajú fiatal lányt, aki még akkor is azt a fekete bőrkötéses albumot szorította mellkasához, mikor éppen elalváshoz készülődött. 

-Nemsokára én is megyek.-szóltam, szavaim után pedig hajamba túrtam, és megpróbáltam olyan biztatóan ránézni, amennyire csak tudtam. Szerettem volna azt mondani neki, hogy nem kell félnie, mert nemsokára ismét mellette leszek, hogy őrizzem az álmát, viszont tudtam, hogy ez cseppet sem lett volna olyan bíztatás, amit abban a helyzetben ki kellett volna ejtenem. 

-Pont erről szerettem volna beszélni.-vakarta meg a tarkóját, miközben gyönyörű szemeivel felnézett rám-Azt hiszem, elég bátornak érzem magam, hogy egyedül elaludjak.-gyűrögette annak a pizsamának az ujját amit Gemma-tól kapott. Igaz, az anyag nagyon lenge volt alapból is, de látszott, hogy Madison kissé elveszett abban a ruhában. Nem mintha a nővérem testesebb lett volna, egyszerűen csak kettejük között volt néhány méretkülönbség. Míg Ő a sokéves úszás miatt -amit megjegyzek, együtt csináltunk- izmosabb és vállasabb volt, addig Mad csontosabb és erőtlenebbnek tűnt.