sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Ötvenötödik fejezet: Rövidzárlat

❤ Gyönyörűen szép napot, Lads! ❤

Meg is hoztam nektek az ötvenötödik fejezetet, amely ismét eléggé tartalmasra sikerült az én véleményem szerint. Bízom benne, hogy Ti is hasonlóképpen fogjátok gondolni, sőt majd amint elolvastátok a részt, leírjátok nekem a gondolataitokat. Örülnék neki! :) ❤

Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi visszajelzéseket, történtek azok megtekintés, vote, vagy komment formájában! Fantasztikusak vagytok! ❤❤

Bízom benne, hogy mindannyian jól vagytok ❤

Legyen további szép napotok! 

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ❤

~Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.~

Tábori Piroska 

Madison Clark~

Halvány mosoly uralkodott az ajkaimon, amikor figyeltem Rowan és Waylon önfeledt játékát a konyhaasztalnál. Josie és én reggelit készítettünk, miközben a többiekre vártunk, hogy mihamarabb enni tudjunk. Alig múlt el háromnegyed nyolc, de úgy gondoltuk megpróbáljuk kihozni a legtöbbet abból a napból. Josie elmondása szerint Brad még aludt, azonban akkor amikor tálaltunk a friss reggelihez megjelent, Harry pedig csak azután, hogy a fiúk már helyet foglaltak az asztalnál. Göndör hajába túrva jött le a lépcsőn, közben pedig gyönyörű smaragdzöld szemeivel minket fürkészett, majd miután megtalált engem, halvány mosolyra húzta ajkait. Hasonlóképpen tettem, mint Ő majd azután, hogy belépett a helyiségbe és köszönt, mellém sétált. Brad furcsán méregetett minket Josie pedig megpróbálta kirángatni a bámulásából a férjét, miközben rántottát öntött a fiaiknak. 

-Csatlakozol hozzánk, ugye?-kérdeztem reménykedve, a férfi pedig összepréselte az ajkait, majd megrázta a fejét. 

-Nem, sietnem kell, talán majd legközelebb.-sandított rám, pillanatokkal később pedig kicsit ráncolta a homlokát gondolkozása közepette-Viszont egy órán belül érted jövök, ugyanis kilenckor kezdődik a látogatási idő.-szólt, rejtve elmondva egy fontos információt a fejében megszületett tervéről. Hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit szeretett volna velem tudatni, azonban percek múlva felragyogott a szemem. 

-Owen-nél?-kérdeztem lelkesen, a férfi pedig csak mosolyogva bólintott egyet. Joise lelkesen kezdett beszélni arról, mennyire jó lesz majd, hogy ismét láthatom a bátyámat ezen felül pedig dicsérte Harryt, amiért ilyen jó dologgal lepett meg. Sokáig nem tudtam figyelni a nőre, ugyanis elvesztem a rám meredő, mélyzöld szemekben amelyeknek tulajdonosa széles vigyorra húzta rózsaszín ajkait. Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam, köszönetképpen pedig hosszú csókra invitáltam volna, azonban ezzel várnom kellett. Gondolataim miatt kissé elpirultam, így lehajtottam a fejemet, de a görbület nem hervadt le egy másodpercre sem számról. Rettentően boldog voltam abban a pillanatban. 

-De most mennem kell.-fogta meg felkarom amit kicsit meg is szorított, ezután Josiera nézett, Bradet figyelmen kívül hagyva-Köszönöm, hogy itt maradhattam éjszakára.-hálálkodott a nőnek, ami főnökének kicsit sem tetszett, ugyanis összefonta maga előtt a karjait, mint egy hisztis gyerek. Fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna a kibékítésük érdekében.