sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Ötvenhetedik fejezet: Elégtétel

♡ Gyönyörű napot, Lads! ♡

Meg is hoztam nektek az ötvenhetedik fejezetet, amely hozzám mérve eléggé rövid lett, s mint említettem más stílusban írtam, mint ahogyan szoktam eddig. Bízom benne, hogy nem probléma, s ennek ellenére is elfogja nyerni a tetszéseteket! Örülnék néhány visszajelzésnek :)

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 66 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet! Egyszerűen csodálatosak vagytok, szavakba nem tudom foglalni mennyit jelentenek ezek :) ♡

Figyelem! A részben előfordulhatnak gyomorforgató utalások a halál gondolatával kapcsolatban, kérlek vedd figyelembe még mielőtt olvasni kezdesz! Köszönöm! 

Legyen további szép napotok, remélem mindannyian egészségesek vagytok! ♡

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

U.i: Szemszög szándékosan nincs feltüntetve. :)

~Vedd el valakitől, ami a legfontosabb neki, tedd reménytelenné és készen is van a bosszú. Vedd el valakitől a lehetőséget, hogy szeretteinek segítsen, hogy oda menjen, ahová a szíve húzza és készen is van az igazi szenvedés.~Ezel-Bosszú mindhalálig c. film

~~~

A férfi mély levegőt vett, megdörzsölte a szemét, és megfogta az ölében tartott távcsövet, hogy azzal kémlelje a temető szélén állókat. Hányingere támadt, mikor a nyomozó átölelte a lányt, és hátára simította kezét, miközben vigasztalta. Ő akart a göndör hajú helyében lenni, és bármit megtett volna azért, hogy Madison figyelmét élvezhesse. Ha tehette volna kipattant volna a nemrég ellopott autójából, és a fegyverét előrántva halálra lőtte volna a rendőrt, aki állandóan beleköpött a levesébe. Ökölbe szorította kezét a gondolatra, közben pedig elhúzta száját, mikor megpillantotta a kopó kezében lévő vörös rózsát. Amint beszálltak a fekete terepjáróba Declen gyújtást adott az alatta lévő járműre, majd készült kikanyarodni a parkolóból, azonban észrevette, hogy a szemügyre vett személyek sem mozdultak semmit. Összevont szemöldökkel nézett bele újra a távcsőbe, így pontosan láthatta a mozdulatot, amint a barna hajú lány megcsókolta a mellette ülőt. 

-A picsába!-káromkodott, majd ledobta maga mellé a tárgyat, ezután pedig dühösen megütötte a kormányt. 

Abban a perceben képes lett volna elvenni a lány életét, annyira felbosszantotta az, hogy más ajkai között keresett támaszt a sajátjai helyett. Declen fújt egyet, majd visszaemlékezett arra az időre, amikor majdnem esélye nyílt arra, hogy ismét megérinthesse a fiatal Clarkot. Emlékezett arra, ahogyan elmélyedve ült egyedül a parkban lévő padon, s a lábánál lévő, farokcsóváló kutya megbabonázva nézte Őt. Declen is úgy érezte magát, akárcsak a kaukázusi, ugyanis éppen olyan elvarázsolt volt a lánytól, akárcsak az eb. Persze, akadtak napok, amikor annyira feldühítették a rendőrök vagy Madison, hogy újra képes lett volna ölni, de ezt gyógyszerekkel könnyen elnyomta magában. 

A nyomozóra is emlékezett azon az estén, s arra, ahogyan megcsókolta azt a vörös hajú nőt. Miközben Declen az egyik falnál rejtőzködött, tekintete Madison felé terelődött, hiszen tisztában volt vele, hogy mennyire fájhatott ez a barna hajú szépségnek. Ő sosem akarta bántani, csak azokon a napokon, amikor elszaladt vele a ló. 

Mindig figyelte Őket, így esély sem volt arra, hogy olyan lépést hajtottak végre, amelyről ne tudott volna Declen. Hasonlóan tisztában volt azzal, hogy Styles nyomozó egy ideig az alkoholba fojtotta bánatát vagy azzal, hogy Madison többször is meglátogatta a pszichiátert. Aznap, mikor a fehér épület elé érkeztek, a férfi azt gondolta Madisont zárják a falak közé, azonban mikor a lány boldogan mosolyogva lépett ki onnét rájött, hogy mindössze csak azt az idegesítő Owent látogatták meg, aki minden egyes nap kikészítette, s megkeserítette a napjait.