sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Hatvanhatodik fejezet: Őrangyal

♡  Szép napot kívánok nektek, Lads! ♡

Itt is lennék a hatvanhatodik fejezettel, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket, mindannak ellenére, hogy ez rövidebb lett, mint az előző. :) 

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a több, mint 82 ezer (!!!) megtekintést, a rengeteg voteot és a biztató kommenteket, csodálatosak vagytok! ♡♡

Legyen további csodálatos napotok! 

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡ 

 

~A tudás megszerzésével sem tűnnek el a csodák és a rejtélyek a világunkból. Mindig lesznek újabb felfedezendő titkok.~

Anais Nin

 

Harry Styles~

Azon a napon rengeteg dolog játszott ellenünk, ámbár a mi oldalunkon is. De nem csak akkor, hanem az egész ügy lefolyása alatt akadtak kisebb-nagyobb problémáink, amelyeket szerencsére úgy tudtunk megoldani, ahogyan az a helyzettől legjobban elvárható volt. Tulajdonképpen fogalmam sem lett volna, hogy hogyan találjuk meg Madison-t, ha nem bukkan fel a szolgálati lakásban Declen oldalán. Megeshetett, hogy a halott családtagok közül néhányan vagy akár mindannyian vigyáztak ránk és ügyeltek arra, hogy ne essen komoly bajunk. 

-Jól vagytok?-kérdeztem megkönnyebbültségtől remegő hangon, miután a robbanás elhalkult. Declen rosszul tákolhatta össze a bombát, ugyanis az nem szólt akkorát, mint bármelyikünk is várta volna. Igaz, a hangjától kitörtek az ablakok, törmelékek zuhantak ránk, de a háznak illetve nekünk nem esett bajunk. 

A nők könnyes szemekkel néztek fel rám, közben pedig éreztem ahogyan a szívem egyre nyugodtabban kezdett el dobogni megeshetett, hogy amiatt, mert láttam az egész borzalmas ügy végét. Belenéztem Madison gyönyörűen kéklő íriszeibe, amelyek átlátszó könnyekkel keveredtek, pillanatokkal később Gemma kezén lévő kötél felé nyúltam, hogy eloldozzam azt. Legszívesebben ordítottam volna vele, elmondtam volna neki mekkora ostobaságot művelt azzal, hogy segített Declen-nek, de néma maradtam, talán a saját érdekemben. Azután, hogy Ő már eltudott lépni a radiátortól barátnőm remegő teste mellé térdeltem, viszont mielőtt még elengedtem volna, egy apró üvegszilánkot vettem el a válláról, amely akár a bőrébe is fúródhatott volna. 

-Minden rendben?-kérdeztem csendesen azután, hogy felegyenesedtünk. Nem is számítottam a barna hajú szépség ölelésére, de amilyen váratlanul ért, annyira jól esett a közelében lenni. Attól féltem már soha többé nem tudom ezt megtenni. Akár azért, mert Declen elrabolta, akár pedig a bomba detonációja okául is. De jól voltunk, és ez számított-Vége van, Mad.-suttogtam nyakhajlatába, Ő viszont ahelyett, hogy válaszolt volna szorosabban ölelt magához. Felnéztem nővéremre, aki megszeppenve állt előttünk, és éppen szólásra nyitotta a száját, amikor az ajtó nagy durranással vágódott ki mellettünk. Elváltunk egymástól a barátnőmmel, de éppen csak annyira, hogy magam mögé kényszerítsem Őt is és Gemma-t is, viszont meglepetésként ért, akiket magunk előtt láttunk. 

-El sem hiszem, hogy jól vagytok!-szorította mellkasára a kezét Brad, akinek a jelenlétét egyáltalán nem értettem, elvégre úgy volt, hogy majd Gemma és én elindulunk hozzájuk azért, hogy biztonságban legyünk. Sietősen közeledett felénk, majd azt követően, hogy felmérte az épségünket erősen megszorította a vállamat, valószínűleg amiatt, mert nem hitte el, hogy tényleg előtte álltunk.