sʜᴇʟᴛᴇʀ-Menedék (H.S) ❁Befejezett❁

Hatvanadik fejezet: Kínzó másodpercek

♡ Szép napot kívánok nektek, Lads! ♡

Meg is hoztam nektek a hatvanadik fejezetet, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket :) Kérlek, ha így lesz akkor jelezzetek nekem vissza valamiféleképpen, fontos lenne :) ♡

Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a több, mint 71 ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet! Csodálatosak vagytok, nem bírom elégszer elmondani ♡

Legyen további gyönyörű napotok! Bízom benne, hogy mindannyian jól vagytok ♡

Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡

~Krízishelyzetben az ember lefagy. Nincs készleten válaszunk a traumára. Mert a trauma kívül helyezkedik el azon a területen, amit az életről ismerünk. Ezért csak állunk, és nézünk magunk elé, mint a kőszobor. Amikor valaki olyasmit követ el ellenünk, amire nem számítottunk. Amikor önkényesen áthatol a határainkon.~

Tisza Kata

 

Madison Clark~

A történtek előtt megterveztem a jövőmet, az életemet, hogy mit teszek azután, miután befejezem az iskolát. Az összes dolgot, amit tehettem volna, leírtam egy kis naplóba, majd amiket sikerült megvalósítanom belőle, kipipáltam és újat jegyeztem fel a helyére. Akkor viszont mikor már tíz perce némák voltunk, Harry karjai pedig biztonságot nyújtó ölelésben részesítettek, csak azon járt az eszem, hogy túléljem a mát. Tulajdonképpen talán nem is az volt a problémám, hogy Declen megfigyelt minket vagy az, hogy Brad is ugyanezt tette hanem, hogy teljes mértékig tisztában voltam azzal, hogy az életem újra felfordult és megeshetett, hogy ez a szakasza ami következett nem végződik ennyire jól vagy pedig nyugodtan, mint a mostani. 

-Jobban vagy?-kérdezte közelebb lépve hozzánk Josie, én pedig aprót bólintottam, de nem engedtem el a fiatal nyomozót és legnagyobb meglepetésemre Ő sem próbálkozott ezzel, még akkor sem, hogyha Brad szemei lyukat égettek a bőrünkbe. 

-Harry itt marad addig, míg nem sikerül elkapnunk Declen-t, ez reményeim szerint alig néhány nap, de akár egy hét is lehet. Mindenesetre még ma felhívom Niall-t és a többieket, hogy holnap jöjjenek ide megbeszélni a rajtaütéssel kapcsolatban néhány dolgot.-informált minket az idős férfi, én pedig végre felnéztem a göndör hajú rendőr mellkasáról, és megtöröltem az arcomat. Még nem sírtam, de képes lettem volna rá, és nem is kellett volna megerőltetnem magam. 

-Hogyan szeretnéd elkapni?-kérdeztem meg hirtelen, mire az előttem lévő mélyet sóhajtott és elhúzta a száját. Harry keze lecsúszott a vállamról, ugyanis tisztában volt azzal, hogy nem szabadott ilyenféle kapcsolatot létesítenünk a szobában lévők előtt. Nemsokkal ezután felegyenesedett és visszasétált a könyvespolc elé, majd összefűzte karjait maga előtt, ajkait pedig egy vonallás préselte, míg jobb szemöldökén rántott egy aprót, kissé provokálva Jensen-t. 

-A helyzet az, hogy valószínűleg téged követ, szóval... öhmm... arra gondoltunk...

-Gondoltál.-jegyezte meg epésen a fiatal nyomozó, mire főnöke rá nézett, szemeivel pedig legszívesebben felperzselte volna az alkalmazottját. 

-Szóval gondoltam, hogy a holnapi vagy az azt követő napon megint elmehetnétek Harry-vel Owen-hez. Ahhoz, hogy meglegyen a látszat el kellene töltenetek ott egy kis időt, majd a visszaúton elkapnánk Delcen-t. Persze csak akkor, ha megint lesz annyira bolond és követ titeket. Máskülönben talán megint bottal üthetjük a nyomát.-magyarázta a férfi, nekem pedig újra összeszorult a torkom. Lenéztem a kezeimre, és én is elhúztam a szám, mint nemrég az ősz hajú.