SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
A kórházi szoba gépek csipogásától volt zajos, az ágy körül három vagy talán négy monitor is volt. Számok, grafikonok, vonalak, ki tudja mit mutattak. Én csak az ágyban fekvő lány kezét szorongattam, várva, hogy felébredjen. Könnyeim szép lassan csorogtak arcomon, egyre jobban eláztatva a lepedő egy darabkáját, ahol útjuk véget ért.
- SoRa ... - hallottam fájdalmas hangját.
- Itt vagyok.
- SoRa .... vigyázz EunJi-re. Kérlek ne add árvaházba.
- SoYoung ..... ne mondd ezt, együtt fogjuk felnevelni. Hamarosan .... hamarosan hazajössz és minden rendben lesz.
- Semmi nem .... nem lesz már rendben. Kérlek SoRa, bocsásd meg amit tettem .... nem akartam elvenni tőled Jimint. Gyűlölnöd kellene ....
- Ne beszélj így, soha nem tudnálak gyűlölni. A testvérem vagy. Ő tudja már .... tudja már, hogy apa lett? – nagyot nyeltem, de torkom összeszorította valami és nem tudtam kimondani a nevét.
- Jimin? SoRa, azóta nem is találkoztunk.
- Tudom, hogy Amerikába ment, de ....
- A bál óta .... nem beszéltem vele, azt sem tudja, hogy terhes lettem. SoRa ..... nem tudom, hogy ki az apja EunJi-nek.
- Ezt hogy érted?
- Még aznap éjjel ..... lefeküdtem Sehunnal is.
- SoYoung ..... nem Jimin az apa?
- Nem tudom, bármelyikük lehet. Kérlek, EunJi-nek ne mondd el soha .... Ígérd meg ....
- Megígérem.
- SoRa .... bocsáss meg ..... szeretlek téged és kérlek, viseld gondját EunJi-nek.
- SoYoung ....
- Majd odafentről .... vigyázok rátok .... Mennem kell ..... anya és apa már .... várnak.
- Nem hagyhatsz itt ... SoYoung .... mi lesz velem nélkületek?
- Szeretlek So ..... – és a csipogás egyenletes sípolássá változott.
- Neeeeem!! Nem veheted el őt is tőlem!
Két nővér is beszaladt a szobába, egyikük injekciós tűt szorongatott a kezében. Csak egy apró szúrás, és szinte éreztem, ahogy ereimben a vérem száguldva viszi a nyugtatót testem minden pontjára. A nővérek lefektettek a kanapéra, és néhány perc múlva megszűnt körülöttem a külvilág.
3 hét múlva
Csak álltam a kiságy mellett és néztem azt az ártatlan csöppséget, aki mit sem sejtett még a ránk váró nehézségekről. Odafönt valószínűleg nem lehetek szimpatikus, hogy így kibabráltak velem. Itt maradtam egyedül egy alig háromhetes babával, akit az anyja, a nővérem rám bízott. Még tizennyolc éves sem voltam ....
A részeg sofőr elvette tőlem a szüleimet és a testvéremet. Az nem vigasztal, hogy évekig fog a börtönben rohadni, hisz a szeretteimet már semmi nem hozza vissza. Nem mentem el a tárgyalásra, nem akartam látni sem.
Az orvosok szerint kisebb csodával ért fel, hogy a baba életben maradt, bár SoYoung-ot azonnal a műtőbe vitték és így világra jött ez a csöppség. So sérülései azonban olyan súlyosak voltak, hogy az orvosok tehetetlenek voltak. Mint egyetlen hozzátartozót engem kérdeztek, melyiküket mentsék meg. Bármennyire haragudtam rá, mégis őérte imádkoztam, őt kértem, mert gyermeke lehetett volna még, de ő a testvérem, őt nem pótolhatom senkivel. A szüleimet már elveszítettem, legalább ő maradjon velem. A műtőben azonban So még utoljára ellent mondott nekem, mert az altatás előtt utolsó szavaival megmásította a kívánságomat.
A szüleim a kórházba szállítás közben meghaltak, és még csak el sem búcsúzhattam tőlük, nem mondhattam el még utoljára, hogy mennyire szeretem őket, hogy mennyire jó szüleim voltak.
A temetés nagyon szűk családi körben zajlott le. Anya szülei eljöttek Busanból, és a húga is tiszteletét tette családjával együtt. Próbáltak rábeszélni, hogy EunJi-t adjam nevelőszülőkhöz, de hajthatatlan voltam. Soha nem tenném. Ő a testvérem gyereke, és lehet, hogy .... Jiminé. Bár amit halála előtt közölt velem, sokkolt és elbizonytalanított. Hogy lefeküdt azzal a barom Sehunnal is Jimin után ..... nem értettem. Több fiúval volt már kapcsolata, de ilyet sosem tett, egyidőben csak egy pasija volt. És pont Sehun, akinek mindegy ki az, csak kapható legyen. Nálam is próbálkozott, de ha a földön egyedüli férfi lenne, akkor sem kellene. Nekem csak ..... De ez már csak álom marad számomra.
Elgondolkodtam, vajon ha elmehettem volna a végzősök báljára, akkor is így alakult volna az életem?
9 hónappal korábban
Ma van a végzősök bálja, a nővérem bizonyára megkapja a bálkirálynő címet, mint az elmúlt két évben is. A búcsúbeszédet is ő mondta, nem véletlenül. Szeptembertől már a Yonsei Egyetem magabiztos elsőéves növendéke lesz jogászhallgatóként.
Az ágyamon elfeküdve kapcsolgattam a tévé csatornái között, mikor a telefonom üzenetet jelzett. Gyorsan kaptam a készülék felé, bizonyára SoYoung hív, hogy közölje, harmadszorra és immár véglegesen övé a királynői korona. Az üzenet azonban ismeretlen számról érkezett és egy elmosódott fényképet tartalmazott, elég sötétben készült. Mégis számomra tisztán kivehető volt, hogy a képen az általam két legjobban imádott ember épp egymást kényezteti, ez a két ember pedig SoYoung volt és Jimin. A fiú egy széken ült, míg a nővérem szemben az ölében. Kétség sem maradt bennem, vajon mit is csinálhatnak. A kép mellé rövid üzenet is érkezett:
'Sosem lesz a tiéd'
A szívem őrült kalapálásba fogott, a torkom elszorult. Görcsösen fogtam a telefont és nem tudtam elvenni tekintetem a képről. Hogy tehette ezt So velem? Tudta, hogy szerelmes vagyok az osztálytársába, Jiminbe, és úgy tűnt, én sem vagyok számára közömbös. Erre célozgatott Taehyung is, aki Jimin barátja volt, és egy utcában laktunk. Hogy Jimin meg akart hívni a bálra, de az igazgató ebben az évben úgy döntött, csak a végzősök vehetnek rajta részt.
És SoYoung .... hiszen MinSoo a barátja, már egy éve együtt járnak, ráadásul osztálytársak is. Mi a fene történt ott a bálon?
Nos, ez lenne az első fejezet. A sors nagyon kegyetlen tud lenni, ezt most SoRa is megtapasztalhatta. Vajon hogyan tovább? Boldogulni fog egy újszülött gyermekkel?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
