SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Sokáig játszottunk, mikor észrevettük, mennyire elszaladt az idő.
- EunJi, ideje lenne megfürödni és aztán alvás.
- De ugye itt leszel még Jimin, mikor kész leszek? És mesélsz nekem? – meglepetten néztem Jimin-re, és ő válaszolt.
- Itt leszek, és a mai esti mesét én mondom el neked.
Soha ilyen gyorsan nem készült el ez a pöttöm, mindig könyörögni kellett, hogy végre el tudjon szabadulni a gyümölcsillatú habfürdőtől. De most .... Szédületes gyorsasággal csutakolta tisztára magát a szivaccsal, majd megtörölközött a hatalmas puha törölközővel. Épp egy aprócska kis csókban forrtunk össze, mikor bevágódott a szobába nyuszis pizsamájában, és megfogta Jimin kezét.
- Akkor mehetünk is. Jó éjszakát unni! – és már húzta is a szerelmem kezét magával.
- Hé, a puszi hol marad? – kérdeztem sértődötten.
- Bocsánat, unni – és visszaszaladt hozzám, kis karjaival átölelt és cuppanós puszit adott mindkét arcomra, amit viszonoztam – Jó éjszakát!
- Jó éjt neked is, kicsim, álmodj szépeket!
- Jimin –
EunJi .... csodálatos kislány. Annyira izgultam, vajon milyen lesz az első találkozásunk. Amikor megláttam, szívem őrült nagyot dobbant, és azonnal arra gondoltam, ő az én lányom. Az este kiváló hangulatban telt, bár volt olyan pillanat, amikor a lélegzetem is elállt attól, amit hallottam. Pontosabban mikor EunJi megkérdezte, ismertem-e az anyukáját. Ezzel nem is lett volna probléma, ha a következő kérdése nem ugyanez lett volna az apukáját illetően. Kétségbeesetten néztem SoRa-ra, hogy mit is kellene mondanom, hiszen ezt a témát nem érintettük. Szerencsére gyorsan kapcsolt.
- Nem, kicsim, nem ismerte apukádat. Tudod ő másik iskolába járt.
- Kár, mert szerettem volna ha ismeri .... ha valamit tudott volna róla – és szorosan odabújt SoRa-hoz. – Messze van az az Amerika? – Ha lehet, még meglepettebben néztem rá.
- Nagyon messze van – válaszoltam, de közben valami magyarázatot vártam, hogy miért is kérdezi ezt.
- EunJi apja .... Amerikába ment tanulni, és azóta sem hallottunk felőle semmit. Talán nem is tudja, hogy van egy ilyen csodálatos kislánya.
- Pedig biztos boldog lenne .... ha megtudná és megismerné – nehezen találtam a szavakat, nem akartam elárulni magam. Felváltva néztem a lányokra, mintegy hasonlóságot keresve közöttük. – Én biztos örülnék – és ezt akkor így is gondoltam.
Meglepetésként ért a kérdés, hogy maradok-e vacsorára, EunJi olyan édesen kérlelte a nagynénjét. Természetesen igent mondtam, mire ők a konyhába vonultak egy rövid kis tanácskozásra. Gondolom engem is gyorsan kibeszéltek, mert a kislány olyan vigyorogva jött vissza. Mit nem adtam volna, ha tudom, mit is mondtak egymásnak.
Vacsora után még EunJi társasjátékozni akart, s én jót mulattam SoRa kétségbeesett arcát látva. Gyorsan odasúgtam, hogy nincs ezzel semmi gond, hiszen így lehet egy gyereket megismerni, a saját kis közegében. Olyan jó hangulatban telt az este, észre sem vettük, hogy elszaladt az idő.
- EunJi, ideje lenne megfürödni és aztán alvás.
- De ugye itt leszel még Jimin, mikor kész leszek? És mesélsz nekem? – váratlanul ért a kérdés, és hazudnék ha azt mondanám, nem esett jó. Ezek szerint átmentem a vizsgán.
- Itt leszek, és a mai esti mesét én mondom el neked – közöltem vele és a vigyort le sem lehetett vakarni az arcomról.
Nem gondoltam, hogy a gyerekek ilyen hamar meg tudnak fürödni, mindig is úgy gondoltam, órákig képesek a vízben játszani. Épp egy aprócska kis csókban forrtunk össze, mikor bevágódott a szobába nyuszis pizsamájában, és megfogta kezemet.
- Akkor mehetünk is. Jó éjszakát unni! – és már húzott is magával.
- Hé, a puszi hol marad? – kérdezte SoRa sértődötten.
- Bocsánat, unni – és visszaszaladt hozzá, kis karjaival átölelte és cuppanós puszit adott mindkét arcára. – Jó éjszakát!
- Jó éjt neked is, kicsim, álmodj szépeket!
EunJi szobája igazi kislány szoba volt. Nem volt csipkés, hercegnős, de jó ízléssel berendezett, és biztos voltam benne, hogy a pöttöm boldog itt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Láttam, hogy sok minden SoRa kreativitását dicséri, a párnák, a függöny, az ágytakaró, és még a játék tároló kosarak is. Nem volt telezsúfolva játékkal, hiszen egyedül nevelte a gyereket, és itt elszorult a torkom. Ha tudtam volna, és ismételten csak eljátszottam a gondolattal, mi van, ha az enyém ..... nem maradtak volna egyedül. Mindenben segítettem volna őket, de még nem késő jóvátenni mindezt.
EunJi befészkelte magát az ágyba és kezembe adott egy mesekönyvet. Nem volt hosszú a mese, de mire a végére értem, a kislány nagyokat pislogott.
- Én tudom ám a titkodat – súgta félálomban. Egy pillanat alatt leizzadtam, vajon mire gondol. – Tudom, hogy szereted unnit.
- Igen, szeretem őt – válaszoltam – de ez maradjon a mi titkunk.
- Akkor máskor is eljössz majd hozzánk?
- Eljövök.
- Jó éjszakát!
- Jó éjszakát EunJi – és odahajoltam, hogy puszit adjak arcára. Váratlanul átölelte nyakamat és viszonozta a puszit, de a következő mondatára nem voltam felkészülve.
- Leszel az apukám?
A gyerekek mindig jól tudnak időzíteni, és jókat tudnak kérdezni. EunJi pedig úgy tűnik, mestere ennek. Lehet alapja a kérdésnek, vagy csak egyszerűen szimpatikus neki Jimin?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
