- SoRa –
Azonnal felugrottam és átmentem HoSeok-hoz. Nem a kíváncsiság hajtott, de ha valaki érdekelt Sehun ügyében, akkor az én vagyok. Vajon hol találtak rá? Egyáltalán miért keresték? És mit akarnak? Beléptem az irodába, ahol a főnökön kívül Jimin és két nyomozó foglalt helyet.
- Gyere be, SoRa! – intett HoSeok – foglalj helyet. Uraim, ő Hwan SoRa, az üzletkötőnk.
Meghajoltam a nyomozók felé, majd óvatosan helyet foglaltam vőlegényem mellett, aki azonnal megfogta kezemet. Kíváncsian néztem rá, talán ő már hallott valamit. Láttam, hogy az arca nyúzott, vajon pihen eleget?
- SoRa, az urak Sehun miatt vannak itt.
- Történt .... valami? – fordultam feléjük.
- Hölgyem, az autópálya rendőrségtől kaptuk az értesítést, hogy a 77-es úton Imjingak után találtak egy összetört és kiégett Porsche Panamera-t – megszorítottam Jimin kezét, Sehun-nak is ilyen autója van. – A kamerafelvételek alapján a gépjármű vezetője 250-nel száguldozott az autópályán, a lehajtónál elvesztette uralmát a kocsija felett és a szalagkorlátot átszakítva lezuhant a felüljáróról. Az autó még perdült egyet, és földet éréskor a felüljáró beton támfalába csapódott majd kigyulladt.
- A vezetője .... Sehun .... vele mi történt?
- A kiérkező mentők sajnos nem tudták megmenteni, Oh Sehun meghalt.
Sehun meghalt?! Vége a rettegésnek! Igaza volt Jimin-nek, hogy ne kezdjek el nyomozni, a büntetését nem kerülheti el senki sem. A karma őt is megtalálta. Hogy sajnálom-e? Nem. Megérdemelte. Túl sok szenvedést és bánatot okozott már nekünk. Végre fellélegezhetünk és nyugodtan élhetünk a továbbiakban.
- Mivel a holttest csúnyán megégett, a törvényszéki orvos DNS vizsgálatot is végeztetett rajta, így sikerült biztonsággal megállapítani a személyazonosságát. A szervezetében egyébként igen magas arányban alkohol és különféle kábítószer származékok voltak kimutathatók.
A nyomozók elköszöntek, és magunkra maradtunk. HoSeok két kezébe temette fejét, majd néhány percnyi csend után megszólalt.
- Beszélnem kell az anyjával. Ő az örökös, tudnom kell, mi a szándéka a céggel. A fele az enyém, és nem szeretném ha tönkremenne mindaz, amit eddig felépítettünk és közösen elértünk.
Három nap múlva a temetés szűk családi körben zajlott le, a média teljes kizárásával. Egyedül HoSeok képviselte a céget, mint társtulajdonos, és meglepő hírrel érkezett vissza.
- Gyűlölöm ezt a muszájból felvett fekete öltönyt, és gyűlölöm a nyakkendőket is – huppant le a forgószékbe, miközben nyakkendőjét lazítgatta. Épp a tárgyalóban voltunk, az asztalokon képek, fotók, rajzok, újságcikkek, minden terítve volt. – Képzeljétek, valami nagyon érdekes dolgot tudtam meg. Ti tudtátok, hogy Sehun-nak volt felesége? – Mindannyian leblokkoltunk, a hír bombaként robbant.
- Sehun .... nős volt? De hogy ..... és mióta?
- Nem igazán tudok többet én sem. Ott állt a sír mellett egy fiatal, igen dekoratív nő talpig feketében. Megkérdeztem tőle, hogy milyen rokonságban álltak, és azt válaszolta, hogy ő az özvegye. Mondjuk azt igencsak furcsának találtam, hogy nem az anyósa mellett állt.
- Akkor most kié lesz a cég? Vagy talán hagyott korábban végrendeletet.
- Sürgősen fel kell keresnem az anyját. Ő többet fog tudni mondani.
Váratlanul nyílt az ajtó, HeiMin ismét elfehéredve jött be. Szegény lány, az utóbbi napokban csupa olyan dolog történik, ami megrémiszti őt.
- A hölgy ....
- Állj félre és engedj be! – lépett be egy lefátyolozott arcú fekete ruhás nő. Ismerősnek tűnt a hangja, de nem jöttem rá honnét. Rossz előérzetem volt. – Nicsak, régi kedves ismerősök! Hát csak nem egymásra találtatok? – fordult felém. – Talán nem ismersz meg? Igaz, több mint öt év telt már el azóta – és felhajtotta a fátylat, szabaddá téve ezzel arcát. Megremegtem és úgy éreztem, el fogok ájulni. Jimin karjaival átölelte derekam, de éreztem, hogy ő sem nyugodt.
- Hwasa ....
- Hát csak megismertél! Igaz nem voltunk barátnők, de vannak közös emlékeink. Igaz Jimin?
- Mit akarsz itt? – kérdezte barátom szorosabbra vonva ölelését.
- Na, köszönthetnétek udvariasabban is a főnökötöket.
- Kit?!
- Úgy döntöttem, átveszem a céget – értetlenül néztünk egymásra. – Ja, hogy nem mutatkoztam be? Kedveseim, én vagyok Sehun özvegye, és enyém a cég. Úgyhogy jó lesz, ha azt csináljátok, amit mondok.
- Azért ebbe nekem is lenne beleszólnivalóm – vetette közbe HoSeok. – Csak a fele az öné, ha valóban ön Sehun felesége. A másik fele ugyanis az enyém.
- Nekem az is elég lesz – ezzel odatipegett HoSeok mellé és kényelmesen elhelyezkedett a székben. Arra azért vigyázott, hogy az amúgy is rövid ruhája még többet mutasson combjából. Meg kell hagyni, még ennyi év után is kiváló alakja volt. Annak idején nagyon sokan csorgatták utána a nyálukat, csak két embert nem kapott meg. Jimin-t és MinSeo-t.
- Drága SoRa, jól látom, hogy csak sikerült Jimin-nel összejönnöd? Pedig nem kevés munkám volt benne, hogy elválasszalak titeket egymástól. Az az idióta MinSeo ..... csak egy kicsit le kellett itatnom, és mindent elhitt, amit mondtam neki. Nem beszélve a nővéredről. Elhitte, hogy az a hülye ki akar vele békülni .... cchh ..... Sikerült mindenkit szétválasztanom, csak sajnos, te, kedves Jimin, akkor is csak ezt a libát láttad. Egész Amerikáig bujdokoltál bánatodban.
Úgy éreztem, rögtön megfojtom, ha még egyetlen szót kiejt a száján. A többiek letaglózva ültek vagy álltak, nem igazán tudtak ebben a színjátékban részt venni. Jimin közben megfogta a kezem, és éreztem, hogy egyre erősebben szorítja. Valószínűleg hasonló véleménnyel volt ő is, de nem tudtunk mit tenni. Ha átveszi a céget, bármelyik percben kirúghat mindkettőnket.
Senki nem mert megszólalni, de a feszültség érezhető volt. Mintha egy puskaporos hordón ülnénk, ami bármelyik pillanatban robbanhat. Hwasa nagyokat sóhajtozott, és méretes műkörmeit vizsgálgatta.
- Szegény drága Sehun, így kellett meghalnia ....
- Elég legyen ebből! – kiáltott egy hang, és mindannyian az ajtó felé néztünk.
Hoppá ..... erre vajon hányan számítottatok? Sehun tehát nincs többé, de hogy nős volt, és épp Hwasa ..... Vajon az ajtóban ki jelent meg?
YOU ARE READING
Újra rád találtam
FanfictionSoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt. Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...