SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
- Persze, csak ez a dal olyan csodálatos. Én nem gondoltam, hogy JungKook-nak ilyen hangja van.
- Most már tényleg te jössz, nem húzhatod ki magad! Valamennyire csak tudsz énekelni – szólított meg EunSan. Nem volt nehéz észrevenni az enyhe gúnyt a hangjában. Azt hiszem, emberedre találtál.
Szép lassan kiálltam és énekelni kezdtem. Láttam HeiMin arcán a boldogságot, JungKookén a csodálatot, Markén az elismerést, MyungSoo-n a kacérságot, míg EunSan féltékenyen fintorgott. Mikor befejeztem és helyemre ültem, ismét telitöltötték a poharakat.
- A gyógyszer hatása egészen biztos elszállt már, nincs kibúvó. Fenékig!
Valóban nem tudtam már mit kitalálni, kénytelen voltam lehúzni a sojut. Rövid idő után már melegem volt, éreztem, hogy arcom is pirul. A hangulat a tetőfokára hágott, és bizony elég szépen fogyott az ital az asztalról. Kénytelen voltam még két pohár sojut meginni, de már nem forgott úgy a nyelvem, és mérhetetlen álmosság jött rám. Nem szabad innom többet.
Még észleltem, hogy EunSan keze folyamatosan MyungSoo tarkóját simogatja, aztán egyszer csak felállt.
- Azt hiszem, én már eleget ittam, távozom. MyungSoo drága, nem kísérnél el? Olyan késő van már – ezt a nyafogást nem bírnám elviselni, és csak a hülye nem látja, mire megy ki a dolog. Holnap biztos egy közösen töltött éjszaka után jönnek majd dolgozni. A srác mint aki nem tudja miről van szó, gálánsan ráadta a kabátot és távoztak.
- Szerintem mi is mehetnénk. SoRa, jól vagy? – kérdezte Mark.
- Talán .... nem lesz hazáig baj. Hívnátok egy taxit?
- Elkísérlek – ajánlotta HeiMin – nem engedlek egyedül.
- Akkor én elmentem. Reggel találkozunk. JungKook te maradsz még?
- Én .... megvárom a taxit, hogy rendben legyen minden – válaszolt a fiú csendben.
HeiMin támogatásával kisétáltunk az előtérbe. Mire a taxi megérkezett, már voltak gondjaim, a gyomrom is liftezni kezdett. Mi hátraültünk, és egy pillanatnyi tanakodás után JungKook beült a sofőr mellé. Bemondtam a címet és elindultunk. A ringatózó autóban meleg volt, és úgy éreztem nem fogom kibírni hazáig.
Megérkeztünk, JungKook kifizette a fuvart. A hűvös szellő ellenére melegem volt, botladozva mentem a bejáratig. HeiMin szegény próbált megtámasztani, de egy óvatlan pillanatban összeakadtak lábaim és már láttam magam kiterülve a betonon. Az utolsó pillanatban erős karok tartottak meg.
- Segítek felkísérni – mondta JungKook. A liftben előkotortam a kulcsomat, de a zárba HeiMin tette. Alig nyílt ki az ajtó, és mintha csak erre a pillanatra várt volna, az elfogyasztott soju visszafordult a gyomromból. Épp beértem a WC-ig és egyetlen öklendezés kiürítette szervezetemből. HeiMin fogta össze hajamat tarkómnál.
- Jól vagy? Le kellene feküdnöd minél előbb.
Megmostam a fogam és visszamentünk a nappaliba, ahol JungKook a fotelben ült. Eléggé megrémülhetett, meg kellett nyugtatnom.
- Nincs semmi bajom, ami felesleges volt, kijött. - Leültem a kanapéra, de el is dőltem azonnal. HeiMin hozta a takarót, és rám terítette. Becsuktam a szemem, és úgy éreztem, nem is tudom kinyitni. Egy kicsit még forgott velem a világ. – Megígértem SoYoung, de látod, nem tudtam betartani az ígéretem. Tudom már, hogy mit érezhettél.
- SoRa, minden rendben? – hallottam HeiMin gondoskodó hangját a távolból. Kinyitottam a szemem.
- Jól vagyok, most már rendben leszek.
- Csak mert valami SoYoungot emlegettél, meg hogy nem tudtad betartani az ígéreted. – Bizonyára az alkohol hatása volt, de elszorult a torkom és a szemem megtelt könnyekkel. Jól mondják, hogy a részeg ember könnyen elérzékenyül. Én is ilyen lettem. Úgy éreztem, széthasad a fejem, a szívem körül pedig egyre erősebbé vált egy szorító érzés. – Akarsz beszélni róla?
- Hoznál nekem egy fájdalomcsillapítót? A fürdőszobában van a polcon. Irgalmatlanul fáj a fejem.
- Majd én hozok! – ugrott fel JungKook.
A tablettát szétrágva nyeltem le egy fél pohár vízzel. Anya így tanította, sokkal hamarabb felszívódik, ezáltal hamarabb is hat. Anya, miért nem vagy itt velem?
- SoYoung .... a nővérem volt. Négy évvel ezelőtt egy részeg autós beléjük rohant. A szüleim a mentőben haltak meg, míg So .... a kórházban halt meg két nappal a szülés után.
- A nővéred .... terhes volt? – kérdezte félénken HeiMin.
- Igen, akkor született EunJi – mindketten felkapták fejüket. – EunJi nem az én lányom, hanem a nővéremé.
Úgy éreztem, hogy ebben a két fiatalban megbízhatok, így szép lassan elmeséltem nekik mindent. Jimint, a végzősök bálját, SoYoungot. Mire a végére értem, letaglózva ültek, szótlanul. JungKook szólalt meg előbb.
- Noona, veled nagyon keményen elbánt az élet.
- De miért mondtad, hogy ő a te lányod? Ő tudja? – kérdezte HeiMin.
- Igen, EunJi tudja, hogy nem én vagyok az anyja. Nem titkoltam előle. Mindig viszünk virágot a temetőbe. Úgy gondoltam, könnyebb ez így, ha mindenki úgy tudja, az én lányom.
- SoRa, nem fogjuk elmondani senkinek, a titkod nálunk marad – nyugtatott HeiMin, JungKook pedig egyetértően bólogatott.
- Köszönöm nektek.
- Kérdezhetek valamit?
Úgy tűnik, SoRa barátokra talált a munkahelyén, akiknek elárulja titkát. JungKook milyen gavallér, ugye? :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
