SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Az étkezőben már mindenki lenn volt, kíváncsi szemek meredtek rám. HeiMin kutatva nézte arcomat, hátha leolvas róla valamit az éjszakával kapcsolatban, de próbáltam visszafogni határtalan örömömet.
- Jó reggelt mindenkinek!
- Jó reggelt az álomszuszékoknak! Jimint hol hagytad? – érdeklődött HoSeok.
- Valakivel telefonál, nem akartam zavarni.
Az asztalon mindenféle finomság volt felhalmozva, de az első egy kávé volt. Jólesőn kortyolgattam a fekete nedűt, most igazán szükségem volt rá. Hirtelen megérintette valaki a lábamat az asztal alatt. Annyira váratlanul ért, még a kávém is félrenyeltem. A mellettem ülő Mark óvatosan ütögette meg a hátam.
- Ennyire ne siess, van időnk nyugodtan megreggelizni.
Újra kezembe fogtam csészémet és ránéztem a szemben ülő barátnőmre. Ahogy megláttam arcán a sejtelmes vigyort, tudtam, hogy ő volt a zaklatóm. Felvonta szemöldökét, mintegy kérdezve, mi történt. Csak egy apró biccentés, és már fülig is ért a szája. Ez persze nem kerülte el EunSan figyelmét.
- De jó kedved van korán reggel, HeiMin. Csak nem történt valami az éjjel? – ne már, ez állandóan bennünket fog baszogatni?
- Minden okom megvan a jó kedvre. Nem dolgozunk, a főnöknek köszönhetően gyönyörű helyen kikapcsolódunk, és hogy történt-e valami az éjjel .... úgy hiszem ez nem tartozik rád. De te elég morcosnak tűnsz, talán nem aludtál jól? – vágott vissza. Okos lány, nem hagyja magát. Úgy tűnik, kérdése betalált EunSan-nál, mert fintorogva fordult a tányérja felé. Csak nem elege lett MyungSoo-nak belőle? Nem csodálnám.
A reggeli után ismét síelni mentünk, de most egy másik pályára. Egész nap fülig ért a szám, csak az éjszaka történtekre tudtam gondolni. Ha Jimin-re néztem, azonnal olyan gondolatok jutottak eszembe, amelyektől még jobban kimelegedtem.
- Jimin –
Nem akartam SoRa-t kellemetlen helyzetbe hozni, ezért nem kísértem egész nap, mint az árnyék. Azért sűrűn legeltettem rajta szememet, csodás alakját még a síruha is kiemelte, arca kipirosodott a hidegtől. Csak kibonthatnám abból a ruhából .... Egyszerűen nem tudtam másra gondolni, mint a forró éjszakára, amit együtt töltöttünk. Oly édes volt, oly ártatlan, és minden egyes hajlata úgy illett az enyémhez, mint a kirakós darabjai. Tökéletes volt.
Amikor rájöttem, hogy soha nem volt még férfival, hirtelen átfutott az agyamon, talán most nem kellene. De képtelen voltam elszakadni tőle, nem beszélve arról, hogy annyira felizgatott, nem tudtam volna visszakozni. Éreztem, hogy ő is kíván, és apró kis sóhajai, melyek később kis sikolyokká változtak, még jobban feltüzelték vágyamat. Legszívesebben reggelig szeretkeztem volna vele, de nem volt nálam óvszer. Az utóbbi egy évben nem volt rá szükségem, és arra sem számítottam, hogy így alakul az első éjszakánk. Azt meg nem akartam, hogy minden együttlét alkalmával arra figyeljek, időben kiszálljak, mert minden érzékem őt akarta, érezni akartam teljes egészében, vele akartam törődni, kényeztetni. Csak szeretni akartam. Talán ha hazamentünk, lesz még ilyen alkalmunk. Mert én nem csak itt akarom őt, nem csak erre az egy vagy két éjszakára kell nekem. Hanem örökre.
- SoRa –
Az utolsó lesiklás végeztével visszasétáltunk a szállásunkra. Elfáradtunk, hiszen az egész napot kinn töltöttük a szabadban. A léceket és a bakancsokat az előtérben hagytuk, és a síruhából is ott vetkőztünk ki.
Lábaimmal alig bírtam felballagni az emeletre, holnapra biztos jó kis izomlázam lesz. Nem érkeztem még becsukni sem az ajtót, máris jött Jimin utánam. Hogy a fenébe ért fel ilyen hamar? Akkor kezdett lecuccolni, mikor én már indultam felfelé.
- Azt hitted, megszökhetsz előlem?
- Én?
- Ebben a testhez simuló szűk nadrágban olyan kívánatos vagy, muszáj volt sietnem – ezzel magához húzott és lecsapott ajkaimra. Ujjait végighúzta gerincemen, majd fenekemre csúsztatta kezét. Karjaimmal átkaroltam nyakát és úgy éreztem, örökké így tudnék maradni vele. Csókja először erőteljes volt, majd oly lágy lett, érzékeimre oly mértékben hatott, hogy az ájulás határán voltam. Gyengéden megsimogatta arcomat, majd elvált tőlem.
- SoRa .... mit csinálsz velem? – súgta rekedtes hangon, és egyre csak szemeimet vizslatta.
- Mert mit csinálok?
- Érzed ezt? – tette kezemet szívére, mely úgy kalapált, azt hittem kiugrik a helyéből. – Miattad ilyen. Soha nem éreztem még ilyet, és köszönöm, hogy megismerhettem ezt az érzést.
- Jimin, én ....
- Sshh .... ne mondj semmit .... csak engedd, hogy szeresselek.
Ajkai újra megtalálták enyémet, és szédületes csókban volt részem. Soha nem gondoltam, hogy ez ilyen jó lehet.
- Nem tudok elválni tőled, de át kell öltöznünk, nemsokára vacsora. Bár ha ezt a ruhát leveted, jobban örülnék, ha nem vennél fel semmit – kacsintott rám pajkosan.
- Jimin! – pirultam el szégyenlősen.
- Legszívesebben a vacsorát is kihagynám ....
- De én éhes vagyok!
- Én is – nevetett – de azért vacsora után kapok majd egy kis desszertet? – és huncutul mosolygott, amit úgy imádtam.
- Pontosan mire is gondolsz? – kérdeztem, mintha nem tudnám.
- Rád, SoRa, mindig rád gondolok .... rád vágyom .... őrülten.
Megrészegítettek szavai. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy enyém lehet ez a gyönyörű fiú, akibe oly régóta szerelmes vagyok. És a szavai, melyekkel egyértelműen tudtomra adta, hogy a ma estét ugyanúgy képzeli eltölteni, mint az előzőt. Elmémbe bekúsztak az éjszaka történtek, és mindenem bizsergett. Soha nem volt barátom, soha nem érintett senki olyan helyeken, ahol Jimin keze járt. Már attól jólesően megborzongtam, ha csak felidéztem azt az érzéki simogatást. Én is mondhatnám neki, Jimin, mit csinálsz velem?
A barátnők mindig milyen kíváncsiak :) Jimin talán felkészülhetett volna a mai estére, nemde? Mindketten boldogok ..... meddig?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
