SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
- Elég necces volt, de sikerült nyernem – dőlt hátra elégedetten. – Tizenkettőnél tartottunk mindketten, és már úgy tűnt döntetlen lesz, azonban a sors kegyes volt, és elém sodorta SoRa nővérét.
- SoYoung-ot? – kérdeztem nagyot nyelve.
- Igen. Öregem, az a csaj .... Régóta fájt már rá a fogam, de MinSeo-val járt, és sajnos hűséges volt hozzá. Aztán jött Hwasa, és a segítségével le tudtam koptatni azt az idiótát. Persze SoYoung bepiált akkor este, eleinte kicsit tiltakozott, de aztán elkapta a hév őt is és így sikerült nyernem.
Alig tudtam uralkodni magamon. Tehát így vették rá MinSeo-t a szakításra, ez is tőle indult ki. Hwasa .... ha eszembe jut, a gyomrom is felfordul tőle. Miatta veszítettem el SoRa-t. Még hogy elkapta a hév ..... SoRa elmondása szerint SoYoung tiltakozott, de ez a rohadék itt szemben velem megerőszakolta. Persze, hisz csak így tudta azt a kurva fogadást megnyerni.
- Régi szép idők ..... nem tudtam, hogy SoYoung meghalt, csak mostanában hallottam SoRa-tól. De ez a lány, nem is tudtam, hogy van gyereke, sőt, azt se tudtam, hogy bárkivel is kavarna. A gyerek korából kiindulva viszont elég korán összejött valakivel, még az iskolában. Nem tudom, hova lett a pasi, de most biztos, hogy egyedül van.
Csak néztem a velem szemben ülő férfit, és valami nem hagyott nyugodni. Sehun olyan volt, mint aki .... mint a vadász, aki a következő áldozatát készül becserkészni. SoRa .... szólnom kell neki, vigyázzon, soha ne maradjon vele kettesben. Féltettem őt.
- SoRa –
Négy napja utazott el Jimin, még az utolsó estén eljött hozzánk. EunJi ragyogott, és a szerelmem ugyanolyan fülig érő szájjal volt egész este. Bár tudjuk, hogy nem ő az apja, mégis úgy viselkedett vele, mintha a sajátja lenne. Talán egyszer valóban megadhatom ezt az érzést neki.
Minden este beszéltünk telefonon, a tárgyalások sikeresen lezajlottak, már csak a szerződést kell aláírni. Itthon mi is végeztünk az Elisan kampányával, holnap reggel HoSeok asztalára tudom tenni a kész anyagot.
- Biztos ne maradjak segíteni? – kérdezte HeiMin sokadjára.
- Menj csak nyugodtan, tudom, hogy mozijegyetek van mára. JungKook elmondta.
- Máskor is meg tudjuk nézni azt a filmet.
- Köszönöm, de tényleg menj, csak összeállítom és én is megyek.
- Ne maradj sokáig! Holnap találkozunk – köszönt el majd távozott.
Kimentem a konyhába, készítettem egy nagy pohár kávét, és kivételesen némi habot is nyomtam a tetejébe. Vétkezzünk egy kicsit, aztán fussunk neki a munkának.
Az utolsó lapokat illesztettem a kész anyagba, meg kell hagyni, mindenki kiváló munkát végzett, de ezért is vagyunk ilyen jó csapat. Még ha személyesen nem is jövünk ki mindig egymással, a szakértelmüket el kell ismerni. Még EunSan-ét is, akármennyire is szeret kötözködni. Bár mostanában mintha visszább vett volna.
Összehajtottam a dossziét, majd nagyot sóhajtva dőltem hátra székemben.
- Nem is tudtam, hogy te még itt vagy – hallottam meg azt a hangot, amitől a hideg is kirázott.
- Én meg azt nem, hogy te egyáltalán benn vagy – válaszoltam.
- No-no, milyen harapós valaki – közeledett felém Sehun. Hogy a fenébe és mikor jött be?
- Nem vagyok harapós, csak fáradt. De befejeztem, a csapat ismételten kiváló munkát végzett.
- Akkor talán ezt megünnepelhetnénk?
- Megünnepelni?
- Hozok egy üveg bort és beszélgethetnénk, mint két régi jó barát – és már előttem állt. Mint két régi jó barát, hát ezt kedves Sehun te sem gondoltad komolyan. Felálltam székemből és próbáltam megkerülni őt.
- Én nem szoktam alkoholt inni, most pedig engedelmeddel sietnék haza a kislányomhoz.
- Ne siess annyira, szépségem – kapott karom után. Szépségem? – Amióta csak megláttalak itt, azóta próbálok közelebb kerülni hozzád. Lehetne jobb munkád, ha te is akarnád. Ugye érted, mire gondolok? – nyalta meg szája szélét egy kacsintás kíséretében.
- Ne haragudj, de tökéletesen meg vagyok elégedve a jelenlegi munkámmal.
- Ne légy már ilyen elutasító, cicám – szorította meg kezem.
- Nem vagyok a cicád – próbáltam szabadulni, de rohadtul erősen tartott. Fogadni mernék, hogy be is fog kékülni.
- Micsoda vadmacska, sejtettem én, hogy nem az az ártatlan kis szűz vagy, akinek mutatod magad – miközben magához rántott és karjaiba szorított. Hiába ficánkoltam, egyre szorosabban fogott. – Gyere csak, most végre úgy megduglak, hogy könyörögni fogsz a farkam után.
Rémületemben képtelen voltam bármilyen ellenállásra is, mint egy dúvad, olyan volt. Jimin, csak rá gondolok, és próbálok erőt gyűjteni. Már egyik kezével a blúzom alatt kutakodott, és durván rámarkolt mellemre, majd ajkaimon végignyalva erőszakosan tolta nyelvét számba. Éreztem rajta, hogy ivott, de ez nem mentség arra, amit csinált. Végső elkeseredésemben megharaptam nyelvét és alsó szája szélét, mire hirtelen elengedett.
Sajnos elérkeztünk a történet mélypontjához, ettől kezdve igencsak pörögnek az események. És nem lesz kellemes ....
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
