SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Felmentem a másodikra a VIP részlegbe és félve nyitottam be a szobába. Csak a gépek monoton csipogása hallatszott, az ágyon pedig mozdulatlanul feküdt SoRa. Összeszorult a torkom a látványra, az a gyönyörű arca felpüffedve, véraláfutásokkal tarkított lilás foltok, szája sarkában var képződött a repedésen. Orrában szonda, ami a légzését segítette, karjában pedig infúzió.
Leültem az ágy mellé, megfogtam kezét, és egyfolytában azon gondolkodtam, hogyan jutottunk el idáig. Úgy éreztem, valami sötét dolog van a háttérben, és nem tudtam a képet összerakni. Mintha történt volna valami régebben, amiért ez bekövetkezett. Ismertem Sehun-t, hallottam már a nőkkel való bánásmódjáról. De ez .... minden képzeletet felülmúlt, ahogy SoRa-val elbánt. Hálát adtam önmagamnak, hogy elfelejtettem a képeket odaadni a lánynak, így vissza kellett mennem az irodába. Ki tudja, mit tett volna vele ez a vadállat. Az utolsó percben érkeztem, így mocskos tettét nem tudta véghez vinni. Remélem, hogy a doki nem hallgatott el semmit. A fizikai gyógyulás nem lesz hosszadalmas, de a lelki sérülés .....
Szólnom kell a többieknek. SuBin számát nem tudtam, de SoRa telefonjából kikerestem. Nem mondtam semmit, csak hogy jöjjön be a kórházba, történt egy kis baleset a barátnőjével.
A nehezebb Jimin lesz. Még két napja van hátra Japánban, de ahogy ismerem, az első géppel indulni fog.
- Hello Mark! – szólt bele telefonjába. – Történt valami? – Jimin és a megérzései, nem fogok tudni hazudni neki.
- Hello Jimin! Jól haladsz? Aláírtátok már a szerződést? – igyekeztem semleges hangnemet használni.
- Mark, túl régóta ismerjük már egymást. Nem hívtál volna fel, ha nem történt volna valami. A cégnél van baj?
- Jimin .... haza kell jönnöd .... SoRa .... – nem tudtam tovább mondani.
- Mi van SoRa-val? Történt vele valami? Mark, beszélj az istenért!
- SoRa .... történt egy kis baleset, ezért kórházban van. De semmi ko....
- Azonnal indulok!
Tudtam. Jimin az első repülővel jönni fog, ami holnap délben száll le. Az első útja a kórházhoz lesz, ebben biztos vagyok. Értesítettem HeiMin-t és JungKook-ot, velük nagyon jó barátságban van SoRa.
Gondolataimba mélyedve ültem, nem követve mennyi idő telt el, de már sötétedett. Hirtelen nyílt az ajtó, és SuBin a kollégáimmal együtt lépett be rajta.
- Mi történt? – kérdezte SuBin, és ahogy meglátta barátnőjét milyen állapotban van, elsírta magát. JungKook HeiMin-t ölelte át, aki szintén sírva fakadt.
Félrevonultunk a szobában és elmeséltem nekik mindent. Ahogy kiejtettem Sehun nevét, SuBin kezéből kiesett a kávé, de hasonlóan meglepett arcot vágtak a többiek is. Aztán a kirakós darabkái a helyükre kerültek, és minden világossá vált számomra, amint felváltva elmesélték SoRa történetét.
Éreztem, hogy valami titok lappang, de álmomban nem gondoltam volna, hogy Sehun ilyen rohadék volt már fiatalabb korában is. A sors majdnem megismételte önmagát, ha nem érek oda időben ..... Szóval ezt nem tudtam én, hogy akkor Jimin afférja után Sehun megerőszakolta SoRa nővérét. SuBin elárulta azt is, hogy EunJi nem a barátnője kislánya, hanem SooYoung-é. Na ekkor esett le az állam végérvényesen. Ezt jól titkolta a lány, és EunSan piszkos kis gyanúsítgatásai teljesen alaptalanok voltak, ő mégsem árulta el. Jimin pedig mindezzel akkor jött tisztába, amikor Jinsan-ban övé lett a lány, és szembesült a ténnyel, hogy SoRa szűz volt még.
Egy dolog sokkolt azért, hogy Sehun-nak gyereke született abból a szégyenletes aktusból, akiről nem is tud.
- Ezek szerint ti mindannyian tudtatok mindenről. Az én barátom meg nem szólt egy szót sem ezekről.
- Mark, ilyen dolgokkal senki nem dicsekszik. Egyébként mi véletlenül tudtuk meg. Emlékszel SoRa üdvözlő bulijára a karaoke bárban? Annyira erőltetted rá a sojut, de ő nem iszik alkoholt. Akkor mégis lehajtott kettőt, és utána hazakísértük. Ott mesélt el nekünk mindent – szólt csendben JungKook.
- Késő van, menjetek haza, én itt maradok vele. – fordult felénk SuBin.
- EunJi hol van? – érdeklődött HeiMin.
- A szüleimnél. Nem mondtam neki semmit. Jimin .... tudja már?
- Hívtam, holnap az első géppel indul haza. Délben száll le a repülője. Talán .... nem kellene megmondani, hogy Sehun volt. Félek nem hagyja ennyiben, de abból csak neki lenne baja.
- És mit mondanánk? Hogy egy vadidegen bement az irodába és nekiesett SoRa-nak? Ezt te sem gondoltad komolyan – fakadt ki HeiMin.
- Tudnia kell, nem titkolhatjuk el előle. De nem engedhetjük, hogy bármilyen meggondolatlanságra vetemedjen.
- Igazad van, SuBin. Biztos ne maradjak itt veled?
- Menjetek csak, megleszek.
- Akkor jó éjt, és vigyázz az álmára!
Jimin tehát úton van hazafelé ..... A barátok dolga lesz, hogy kíméletesen közöljék a történteket, de hogyan fogadja majd?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
