SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Karácsony előtt egy héttel elvittem EunJi-t a plázába, ahol már minden ünnepi díszben pompázott. A kislány ámuldozva nézte a csillogó díszeket, a fényfüzéreket, az életnagyságú mikulást a bejáratnál. Kicsit megszeppenve bújt hozzám közelebb, mikor a piros kabátos fehér szakállú ember lehajolt hozzá és egy cukrot nyújtott felé. Nem kellett sokáig kínálgatnia, mert győzött az édesség és a mikulás kedvessége.
Végig sétáltunk minden emeleten, aztán beültünk egy kávézóba, hogy egy jól megérdemelt forró csokit elfogyasszunk. EunJi-n a fáradság jelei kezdtek mutatkozni, de hősiesen tartotta magát. Igaz hazafelé a buszon elaludt, így kénytelen voltam a karjaimba venni őt. Aznap este elmaradt nemcsak a fürdés, de az esti mese is.
Már csak három nap volt az ünnepig, amikor JungKook beállított egy karácsonyfával.
- Hát ez? – kérdeztem kíváncsian.
- Úgy gondoltam, ezzel kiengesztellek – villantotta meg nyuszis mosolyát. Egek, akár egy nagy gyerek.
- Rendben van.
Másnap szombat volt, így elkezdtük EunJi-vel közösen feldíszíteni. Feltettük a kézzel varrott filcből készült csillagokat, kesztyűket, kiscsizmákat, harangokat. Minden egyes dísznél egyre fájdalmasabban törtek elő az emlékek azokról az időkről, amikor ezt még So-val csináltuk, és együtt voltunk mindannyian. Soha nem jönnek már vissza azok a karácsonyok.
Amint készen lettünk, elégedetten szemléltük meg művünket.
- Unni, olyan gyönyörű lett – tapsikolt EunJi.
- Igen, azt hiszem elégedettek lehetünk magunkkal. Talán megérdemelnénk egy kis forró csokit, nemde?
Kézen fogva ballagtunk a konyhába, és míg én a vizet forraltam, EunJi a bögréket tette az asztalra, gondosan belemerve a megfelelő mennyiségű barna port. Hirtelen kis karokat éreztem meg derekam körül.
- Unni, nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek pöttöm.
Leguggoltam hozzá és átöleltük egymást. Háta mögött egyik kezemmel óvatosan törölgettem a szemembe gyűlő könnyeket. Nem akartam, hogy sírni lásson.
- Te sírsz, unni? – hát, nem tudtam elég észrevétlenül csinálni.
- Dehogyis, csak a szemembe bent valami.
És elérkezett a nagy nap. Az ajándékok gyönyörűen becsomagolva a fa alatt, az étel elkészítve, sütemények a hűtőben, az asztal pedig szépen megterítve. Az evőeszközök és a szalvéta elhelyezése EunJi feladata volt, aztán még a poharakat is megengedtem, hogy a megfelelő helyre tegye.
Vacsorára vártuk Binit, mint keresztanyát, valamint HeiMin és JungKook kapott meghívást. EunJi alig tudta kivárni, hogy a végére érjünk, nagyon kíváncsi volt az ajándékaira. A jó keresetemnek köszönhetően kicsit dőzsölhettem, és a pöttöm szobáját felújítottam. Még korábban anyagot vásároltam, és mivel volt varrógépünk, míg ő óvodában volt, vagy Bini elvitte magához, kibontakozhattam. Párnahuzatokat, függönyt, ágytakarót varrtam neki pink és fehér színben, ehhez egy pink szőnyeget vettem, melyen különböző méretű rózsaszín pettyek voltak. A túlságosan babás rózsaszínt nem szerettem, ez legalább sokáig jó lesz. Nem maradt azért el a játék sem, hiszen egy négyéves gyereknek az az igazi ajándék. A kislány sikongatott, amikor meglátta a nagy rongybabát és egy halom babaruhát, amiket szintén én ügyeskedtem össze.
A keresztanya cicás pizsamát és köntöst hozott, HeiMin pedig egy nyuszifüles kapucnis pulóvert. JungKook külön ajándékozott, és amikor kibontottuk a szépen feldíszített csomagot, könnyes lett a szemem.
- Ezt ..... honnét ..... hogyan? – nem találtam szavakat a meghatottságtól. EunJi csomagjában ugyanis egy teljesen élethű arckép volt, ami a kislányt ábrázolta SoYoung-gal, az enyémben pedig a nővéremmel közösen EunJi-vel együtt. – Bini ..... te voltál, ugye? – fordultam barátnőm felé.
- Igen. Én adtam a fényképeket JungKook-nak.
- Köszönöm. És neked is köszönöm JungKook, ettől gyönyörűbb ajándékot még sosem kaptam. Tudtam, hogy gyönyörűen rajzolsz, de hogy ennyire .....
- SoRa, amikor először megjelentél a cégnél, már akkor elhatároztam, hogy le foglak rajzolni. Aztán ahogy megismertem EunJi-t és a történeted, úgy gondoltam, ez lesz a megfelelő ajándék.
- Köszönöm, igazán köszönöm.
A céges karácsonyi buli a két ünnep között félúton volt megtartva. Az irodaház gyönyörűen feldíszítve, a nagy tárgyalóban hatszemélyes asztalok körülötte székekkel, előtte a folyosón büfét alakítottak ki. Mi hatan természetesen együtt ültünk. HeiMin és JungKook még titkolták, hogy együtt járnak, de EunSan nyíltan flörtölt MyungSoo-val. Ha rajta múlt volna, már rég nem lennének itt, hanem valamelyikük hálószobájában.
HoSeok rövid kis köszöntőt mondott, egyúttal ismertette azt is, hogy sikerült az idén néhány igen jelentős üzleti partnert szerezni. Az érintett üzletkötők meg is kapták érte a jutalmukat, viccesen hozzátette, talán nem szórták el az összest. Bejelentette továbbá egy új munkatárs érkezését az újév első napjától, aki majd az ő munkáját fogja segíteni. A nők örülhetnek, mert egy jóképű fiatalember lesz az új kolléga, akinek személyét egyelőre titokban tartotta.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Sehun sűrűn emelgette a whiskys poharat, közben felém pillantva. A tekintetében volt valami ragadozó, és én ösztönösen húzódtam az asztalnál ülő barátaimhoz közelebb.
- Valami baj van SoRa? – súgta Hei.
- Nem, semmi, csak ez a Sehun .... állandóan engem bámul.
- Ne is törődj vele, inkább igyunk egyet!
Kortyoltunk egy keveset a pezsgőből, majd kezdetét vette a buli. EunSan azonnal magával rángatta MyungSoo-t, míg Mark felém fordult.
- Felkérhetlek?
- Nem igazán vagyok egy táncos típus, de most kivételt teszek. Csak vigyázz, nehogy letapossam a lábad.
Mark kellemes táncpartner volt, ügyesen vezetett, még néha meg is forgatott. Sikerült kiűzni a fejemből Sehun-t, és kimondottan jól éreztem magam. Néhány szám után Mark váratlanul így szólt.
- Nem megyünk ki egy kicsit? Akkora a zaj, hogy beszélgetni sem lehet.
- Mehetünk, de csak ha a büfénél megállunk egy nagy kávéra.
- Ez egy jó ötlet.
Mint jeleztem, kicsit könnyedebb rész volt ez a karácsony miatt. No de .... új kolléga érkezik egy jóképű fiatalember személyében ..... ugye sejtitek ki lesz az? És Mark ..... mit szeretne mondani?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
