SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Szemeimet kinyitva ismerős volt a szoba, de nem otthon voltam. Voltam már itt. A kórházban. Mellettem fejét az ágyra hajtva a vőlegényem ült, kezei közé fogva enyémet. A másikba infúzió csöpögött. Elhúztam kezem és fekete hajába túrtam. Azonnal felemelte fejét.
- SoRa .... végre!
- Mi történt?
- Kicsim, elájultál az irodában, emlékszel? – simogatta meg arcom.
- Igen .... de mióta vagyok itt? – kérdeztem rosszat sejtve.
- Két napig aludtál egyfolytában.
- De az arcod .... – mutattam a szája melletti ragasztásra.
- Az az állat sikeresen felszakította a szám szélét, de az vigasztal, hogy ő sokkal rosszabbul nézett ki – és próbált mosolyogni. Ekkor nyílt az ajtó, és Taehyung lépett be rajta.
- Szia SoRa, hogy érzed magad? – érdeklődött, miközben csuklómat fogva megmérte a pulzusomat.
- Jól vagyok, és szeretnék hazamenni.
- Ennek úgy hiszem semmi akadálya. Kimerült voltál, és az izgalmak a te állapotodban nem tesznek jót. Vigyáznod kell magadra! Jimin, figyelj rá, ne engedd, hogy agyonhajszolja magát.
- Sosem hallgat rám, maximalista – sóhajtott nevetve a barátom.
- Mintha te nem lennél az – néztem rá szigorúan.
- Szegény gyerek, már előre sajnálom. Két ilyen szülő ..... csak a munkáról fog szólni az élete. Csodálom, hogy egyáltalán össze tudtátok hozni – vigyorgott sejtelmesen Taehyung. – Az infúzió még egy félóra, de ne ijedj meg, csak vitamin van benne. Ha az lefolyt, hazamehetsz.
Egész hazáig, és még otthon sem említettük a két napja történt eseményeket. Egy valami azonban nem hagyott nyugodni, és míg elindítottam a mosógépet, visszaidéztem a hallottakat.
- A gyerekhez semmi közöd, soha nem engedném, hogy tudjon rólad! Nem kell a mocskos pénzed!
- Mondtam már, cicám, mindenkinek van ára, neked is. Mindent el lehet intézni, ha pénzed van, a balesetet se tudták rám bizonyítani, a sofőröm van odabenn, mert megvettem a nyomozót, és a bírót is.
- Te .... miről beszélsz? Milyen balesetről? – nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Lehet, hogy mégsem az igazi bűnöst ítélték el, hanem egy ártatlan embert öt évvel ezelőtt? Nem hiszem el, nem létezik.
- Cicám, mondtam már, hogy a pénz mindent megold – vigyorgott továbbra is. – A nővéred meg jobban járt volna, ha a kölykét is magával viszi.
Sehun egy balesetről beszélt, amit nem tudtak rábizonyítani. Bekapcsoltam a laptopomat, és rákerestem az öt évvel ezelőtti balesetre. Újságcikkek, fotók, felkavaró tények, úgy éreztem megfulladok. A fájdalom görcsösen szorította a szívemet, de egyre több cikket futottam át. Mindegyikben az szerepelt, hogy a részeg sofőr egy 43 éves férfi, bizonyos Lee KwangSon. Elolvastam a tárgyalásról készült cikkeket is, ahol azt írták, hogy a férfi teljesen összetört, és épkézláb vallomást nem tudtak kihúzni belőle. Folyamatosan csak azt motyogta, 'megígérte, hogy vigyáz a családomra'.
- Miben vagy úgy elmélyülve? – ugrottam egyet a hangtól.
- Megijesztettél ...
- Mit nézel oly nagyon? Már kétszer is szóltam, de nem hallottad. Hoztam neked kávét – és letette elém a füstölgő bögrét. Számhoz emelve belekortyoltam, és most nagyon jól esett.
- Ne haragudj, de nem hagy nyugodni az, amit Sehun mondott.
- Sehun? – ráncolta össze szemét értetlenül - Mit mondott?
- Nem emlékszel? Folyamatosan a pénzével vagdalózott, hogy azzal mindent el lehet intézni. Meg hogy a balesetet is el tudta intézni, és a sofőrje van benn helyette.
- Csak nem arra gondolsz, hogy .... – odalépett a laptop elé, és megnézte a cikket, ami épp meg volt nyitva. – SoRa .... úgy hiszed, nem az az ember okozta a balesetet?
- Jimin, szerintem egy ártatlan ember ül börtönben Sehun helyett. Ezt nem hagyhatjuk.
- Kicsim, nyomozni akarsz?
- Te belenyugodnál, hogy a tényleges gázoló büntetlenül éli világát, míg helyette egy szerencsétlen ott rohad a börtönben? Családja van, akik elvesztették a kenyérkeresőjüket.
- Nem, én sem tudnék belenyugodni. De hallhattad, lefizetett mindenkit, gondolod, hogy most ennyi év után elővennék az ügyet? Most is le tud fizetni nyomozókat, ügyvédek hadát fogadhatja. SoRa ... - fogta meg kezeimet – tudom, hogy érzel. De a szüleidet és a nővéredet már nem hozhatja vissza semmi.
- Tudom, de ....
- SoRa, nem szabad ezen rágódnod. Most csak a babára szabad gondolnod, ő mindentől fontosabb. Én mindenben melletted állok. Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Egy rövid kis csók és ölelés után gondolkoztam. Jimin-nek igaza van. Csak az időmet pocsékolnám el, a tehetetlenség felőrölné az idegeimet, és ez egyáltalán nem hiányzik. A szüleimet és a nővéremet sosem fogom már visszakapni, Sehun pedig egyszer úgyis megkapja a büntetését.
- Egyébként, most hová lett?
- Eltűnt. Újra.
Vajon hol lehet? Bizonyára Bangkokban szívja az ópiumot, és thai masszázsszalonnak álcázott bordélyházakban erőszakolja a kurvákat. De ami történt, bármikor újra előfordulhat. Lesz nyugtunk tőle valaha is?
Másnap az ügynökségen belevetettem magam a Jambangee kampányába. MyungSoo már próbafotókat készített a lehetséges fotózási helyszínekről, Mark pedig felkeresett pár modellt. Nem akartunk sok embert bevonni, a kevesebb modellel kevesebb a probléma is. Bár meg kell hagyni, Mark nagyon érti a nyelvüket.
Épp JungKook-kal beszéltünk a katalógus grafikájáról, amikor HeiMin hófehér arccal lépett be. A barátja azonnal felugrott és indult feléje.
- Mi történt? Valami baj van? – kérdezte aggódva.
- Itt vannak ..... itt vannak a rendőrök.
- Rendőrök? Mit akarnak?
- A-azt mondták ... azt mondták, megtalálták S-Sehun-t .....
Vajon igaz lehet, amit SoRa sejt, és ha igen, Jimin jól tette, hogy lebeszélte a feljelentésről? De hogy ne legyen tőle nyugtotok, a következő részben újra előkerül .....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
