SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Te jó ég, ezt elfelejtettem elmondani Jimin-nek! Hogy mit is találtunk ki Binivel, mit mondjunk EunJi-nek az apjáról. Nem gondoltuk, hogy bármelyikük is előkerül, ezért a kislány úgy tudja, hogy Amerikába ment tanulni, és nem tartotta SoYoung-gal a kapcsolatot. Kicsit beleszőttük az igazságot a hazugságba. Jimin kérdőn nézett rám, mert fogalma sem volt, mit is kellene válaszoljon. Próbáltam higgadt maradni, és megfogtam EunJi kezét.
- Nem, kicsim, nem ismerte apukádat. Tudod ő másik iskolába járt.
- Kár, mert szerettem volna ha ismeri .... ha valamit tudott volna róla – bújt hozzám. – Messze van az az Amerika? – Ha lehet, Jimin még meglepettebben nézett rám.
- Nagyon messze van – válaszolt Jimin, és láttam rajta, várja a magyarázatomat.
- EunJi apja .... Amerikába ment tanulni, és azóta sem hallottunk felőle semmit. Talán nem is tudja, hogy van egy ilyen csodálatos kislánya.
- Pedig biztos boldog lenne .... ha megtudná és megismerné – Jimin nehezen találta a szavakat, hogy ne árulja el magát. Felváltva nézett hol engem, hol EunJi-t, mintha hasonlóságot keresne közöttünk. – Én biztos örülnék.
A továbbiakban szerencsére nem került szóba semmilyen kényelmetlen kérdés. EunJi előkerítette a kedvenc kártyáját, és addig nem nyugodott, míg nem játszottunk. Láttam, hogy vigyorogva néz Jimin-re, de ő is belopta magát a szerelmem szívébe. Megvolt az összhang, kérdés, hogy ennek van-e oka, vagy csak úgy jött.
Jól elszaladt a délután, és én egyre sűrűbben váltottam szerelmes pillantásokat Jimin-nel. Volt, hogy elfeledkeztem a kártyáról, annyira belemerültem a nézésébe, mire EunJi egy 'Unni figyelsz te egyáltalán?' kérdéssel visszazökkentett a játék közepébe. És nem is lenne ez a meglepetések napja, ha ez a kis boszorka nem teszi fel a nagy kérdést.
- Ugye velünk vacsorázol, Jimin?
- Én .... nem tudom .....
- Unni, ugye velünk vacsorázhat? – kérlelt, és nem akartam elhinni, hogy ilyen hamar megkedvelte. Ezt ugyan JungKook is hamar elérte nála, mert az is szinte szerelem volt az első látásra. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de hogy is tudtam volna nemet mondani ilyen invitálásra?
- Kicsim, nem tudjuk, hogy van-e ..... más programja ....
- Én ráérek – vágta rá gyorsan Jimin egy huncut vigyorgással.
- Akkor viszont kell egy kis segítség, ha nem akarunk vajas kenyeret adni a vendégünknek.
- Unni, én segítek – ugrott le az ágyról, és már húzta is a kezem a konyha felé.
- Jól van na, ennyire ne siess – és egy sóhajjal távoztunk.
Nem volt nekem szükségem segítségre, csak kíváncsi voltam EunJi véleményére. Úgy döntöttem, egy full extra összetételű rántotta készül, hagymával, sonkával, paprikával, kevés krumplival és sajttal. EunJi felverte a tojásokat, majd visszaküldtem a szobába.
- EunJi, nem szabad a vendéget magára hagyni, most már boldogulok magam is.
- Unni, én tudok egy titkot. Elmondjam?
- Titkot? Miféle titkot?
- Jimin szerelmes beléd. Láttam ahogy rád nézett – és sejtelmesen vigyorogni kezdett. Hirtelen a szívem a torkomba ugrott és ott dobolt valami őrült módon. Elárultuk volna magunkat? – Te is szerelmes vagy belé?
Letettem a fakanalat a kezemből, és megtámaszkodtam a pult szélén. Mit válaszoljak? Ha eltitkolom, és később kiderül, EunJi soha többé nem fog nekem hinni. Ha bevallom .... igen, el kell neki mondanom.
- EunJi, kicsim .... tudod .... unni nagyon régóta szerelmes Jimin-be. De ha ....
- Unni, akkor én is szeretni fogom őt – és apró kis kezeivel átölelte derekamat. Lehajoltam hozzá, és én is átöleltem.
- Szeretlek pöttöm – és magamhoz szorítottam. Hirtelen elengedett és a legártatlanabb nézésével tette fel következő kérdését.
- Akkor lesznek majd gyerekeitek is? Mert akkor lennének testvéreim.
- Khm .... EunJi ..... itt még nem tartunk – és összedörgöltem orrunkat – De ha sokáig kérdezősködsz, sosem lesz vacsora.
Míg a konyhában szorgoskodtam, elgondolkodtam néhány apróságon. EunJi .... hiányolja a családot. Mert számomra a kérdése a gyereket illetően csak ezt jelentheti. Ezzel viszont arra is rá kellett jönnöm, hogy nem csak a testvér hiányzik neki, hanem egy apa is. Én lehettem anyja helyett anyja, és igyekeztem tapasztalatlanságom ellenére megfelelni ennek, de az apját nem tudtam pótolni. Vajon ha Jimin lenne a tényleges apja, mit szólna hozzá? Elfogadná bizonyára, sőt .... de össze is törné, hogy nem jelentkezett évekig. Nem, nem szabad még elmondani. Még várnom kell.
A vacsora után még egy keveset beszélgettünk. EunJi volt olyan aranyos, hogy felajánlotta a mosogatást. Odahúzta a kis műanyag széket, és arra felállva végezte ezt olyan beleéléssel, hogy még a nyelvét is kidugta, annyira koncentrált.
- SoRa .... te nagyon jó anya leszel, bár most is az vagy. EunJi annyira tökéletes – szólalt meg Jimin. – Nagyon nehéz lehetett egyedül.
- Az első időkben a nagyiék segítettek, aztán meg Binivel ketten csak elboldogultunk valahogy. SoYoung azt kérte, ne adjam árvaházba a lányát. Soha nem tettem volna.
- Köszönöm neked .... bár nem tudhatom, hogy én .... hogy enyém-e .... de akkor is.
Mikor EunJi befejezte a mosogatást, rávett bennünket arra, hogy társasjátékozzunk. Kíváncsian néztem Jimin-re, vajon mit szól ehhez a játékdélutánhoz, mert bizonyára nem így képzelte el. Az arcán azonban olyan boldogság látszott, hogy megnyugodtam. Tulajdonképpen azért jött, hogy a kislánnyal megismerkedjen, és ez a lehető legjobb módja ennek.
Sokáig játszottunk, mikor észrevettük, mennyire elszaladt az idő.
- EunJi, ideje lenne megfürödni és aztán alvás.
- De ugye itt leszel még Jimin, mikor kész leszek? És mesélsz nekem? – meglepetten néztem Jimin-re, de a válaszra nem voltam felkészülve.
Nagy az összhang Jimin és a kislány között, vajon van ennek valami alapja is? És vajon mit válaszolt Jimin?
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
