SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
- Kicsim, nem fogom ezt sokáig bírni .... – súgta csókok között.
- Akkor talán ..... tennünk kellene ez ellen valamit – néztem vágyakozva szemébe.
- SoRa, annyira kívánlak ....
Nem kellett több, karjaiba kapott és bevitt a hálószobába. Óvatos volt, mintha csak az első alkalom lett volna. Végigcsókolta testem minden porcikáját, és a vágyakozás egyre fokozódott bennem. Bár órákig el tudtam volna viselni ezt a kényeztetést, testem többre vágyott.
- Jimin, téged akarlak érezni ....
Igyekeztünk visszafogni hangunkat, hiszen tudtuk, EunJi a másik szobában alszik. Amikor már nem tudtuk, hol van az én, és hol van a te, csak mi voltunk, együtt, csókkal zárta le ajkaimat a végső egyesülés pillanatában. Míg az érzés lecsengett, egymást átölelve próbáltuk szabályozni lélegzetünket, csitítani őrülten dobogó szívünket. A takaró alá rejtve kielégült meztelen testünket váratlanul szólalt meg Jimin.
- SoRa, szeretlek. Veletek akarok élni.
- Így lesz Jimin – és befészkeltem magam ölébe, hogy soha többé ne engedjen el.
Már világosodott, mikor telefoncsörgésre ébredtem.
- Sshh ..... aludj tovább, de nekem mennem kell. Ma már munkanap van – és adott egy apró csókot.
- Mmm ..... zuhanyozz le.
- Majd otthon, nem akarok most zajt csapni – súgta, miközben felöltözött – Még tudsz pihenni egy keveset, odabenn találkozunk.
- Szia .... hiányozni fogsz.
- Te is nekem – majd újabb csók után csendben távozott.
- Jimin –
A hétvége minden várakozásomat felülmúlta. EunJi .... tündéri kislány. Féltem, hogyan fog hozzám viszonyulni, de már az első pillanatban azonos hullámhosszon voltunk. Talán ez lenne a jel, hogy ő az én lányom? Szerzett ugyan kínos perceket, amikor megkérdezte, ismertem-e az apukáját, de SoRa segített kihúzni a bajból. Ezt nem beszéltük meg, nem is gondoltam, hogy szóba fogja hozni. Ebből is látszik, bármennyire is jól neveli SoRa, és anyjaként bánik vele, azért egy apát pótolni nem lehet. Már most erőteljes lelkiismeret furdalásom van, mennyi mindent megadhattam volna neki, ha tudok róla! De SoYoung .... A kislány vacsorára is meghívott, és még az esti mesét is én olvastam el. Aztán amit akkor mondott, teljesen ledöbbentett. Nem elég, hogy átlátott rajtunk, és közölte, miszerint ő tudja, hogy szeretem a nagynénjét, megkérdezte, leszek-e az apukája. A torkomba fészkelődött gombócot alig tudtam eltüntetni, szemeimbe könnyek gyülekeztek, de gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen, ha ő is akarja.
Aztán SoRa lepett meg, oly kacéran viselkedett, ha nem tudnám, hogy én voltam az első, elgondolkodtam volna. Próbáltam tartani magam, hiszen EunJi a másik szobában aludt, de ki tudna ellenállni olyan csábításnak, amit ez a lány intézett ellenem. Nem bírtam tovább, felkaptam karjaimba és bevittem a hálószobába. Oly érzéki volt, oly gyönyörű, és végre nem kellett arra vigyáznom, nehogy testvért csináljunk EunJi-nek. SoRa tudta, hogy a jinsan-i együttlétünk alkalmával nagyon észnél kellett lennem, de gondoskodott róla, hogy felhőtlenül élvezhessek én is mindent. Gyógyszert szed, így még arra a kellemetlen óvszerre sincs szükség.
Vasárnap meglepetésként elvittem őket Lotte World-be, és olyanok voltunk, mint egy igazi család. Kézen fogva korcsolyáztunk EunJi-vel, az Aquariumból alig lehetett kivonszolni, és még a nyakamba is képes volt felülni. Kimondhatatlanul boldog voltam velük. Persze SoRa úgy tett, mintha féltékenykedne, mert ez a pöttöm csak velem foglalkozott. Összeszorult a szívem, mennyire hiányzik neki egy apa ..... Titok nem maradt előtte, mert rajtakapott bennünket egy csóknál, és vattacukortól ragacsos kezével karolta át a nyakunkat, miközben közölte, tudta ő, hogy szerelmesek vagyunk egymásba.
Mikor hazaindultunk, már bóbiskolt, a lakásba karjaimban vittem fel, és az esti mesének már a felénél elaludt. SoRa teával várt, s én magamhoz vontam, mint akit soha nem akarok elengedni. Nem volt nehéz vágyainkat az egekig korbácsolni, s csak remélni mertük, hogy EunJi nem fog felébredni.
Már világosodott, mikor telefonom csengésére ébredtem.
- Sshh ..... aludj tovább, de nekem mennem kell. Ma már munkanap van – és adtam egy apró csókot.
- Mmm ..... zuhanyozz le.
- Majd otthon, nem akarok most zajt csapni – súgtam, miközben felöltöztem – Még tudsz pihenni egy keveset, odabenn találkozunk.
- Szia .... hiányozni fogsz.
- Te is nekem – majd újabb csók után csendben távoztam.
Nekem már esélyem sem volt tovább aludni, így a fürdőszobába vonultam. A zuhany felfrissített, később köntösömbe bújtam, és hajamat törölve készítettem a szokásos ébresztő kávémat. Bőven volt időm reggelizni is, majd kényelmesen felöltözve indultam munkába.
- Jó reggelt! – köszöntem belépve HoSeok irodájába.
- Jó reggelt neked is, Jimin. Kipihented magad a hétvégén?
- Nem panaszkodhatom – feleltem mosolyogva.
- Na-na .... csak nem .....
- De igen – válaszoltam fülig érő szájjal.
- Akkor jó. Tíz órakor megbeszélést tartunk, remek híreim vannak.
- Rendben, szólok a többieknek is.
Vajon mik lehetnek azok a remek hírek? No, majd megtudjuk.
A folyosóra kilépve majdnem beleütköztem abba az emberbe, akit legszívesebben képen töröltem volna.
Nagyon nagy az összhang ..... :) Szerencséjük, hogy EunJi volt annyira fáradt, hogy ismételten nem ébredt fel :D :D Szerintetek ki az, akibe Jimin belebotlott a folyosón?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
