SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Egy kedves barátom születésnapja alkalmából jöjjön nektek egy meglepetés fejezet.
- SoRa -
Másnap ebéd után hazautaztunk. Jimin mellettem ült a mikrobuszban, és egy pillanatra sem engedte el kezemet. HoSeok mint egy igazi munkamániás már a hazafelé vezető úton is a munkáról beszélt. Mark többször fordult hátra, és ilyenkor kíváncsi szemekkel nézett bennünket. Mintha sejtette volna, hogy történt valami, és erről bizonyosságot akart szerezni. Azt hiszem, beszélni fogok vele. El kell mondanom, ennyit megérdemel.
HoSeok mindenkit hazafuvarozott, utoljára hárman maradtunk, Mark, Jimin és én. A ház előtt mindhárman kiszálltunk a kocsiból, Mark a csomagom emelte ki, amikor Jimin váratlanul átölelt.
Nem érhetett volna nagyobb meglepetés következő tetténél. Jimin ugyanis gyengéden összeérintette ajkainkat, ezzel búcsúzott. Ahogy elvált tőlem, nem kerülte el figyelmemet Mark kíváncsi tekintete, de HoSeok is leesett állal lesett ki a vezető ülésből. Azt hiszem, keresztkérdések tüzébe fog Jimin kerülni, ha beszálltak.
- Megjöttem! – kiáltottam belépve a lakásba, és máris apró léptek szaladtak felém.
- Szia unni, annyira hiányoztál! – és már ugrott is EunJi a nyakamba.
- Te is hiányoztál, pöttöm – vontam szorosan karjaimba a kislányt, aki cuppanós puszit nyomott arcomra.
- És milyen volt? – érdeklődött Bini. – Történt valami?
- Mire gondolsz?
- Hohó, most megvagy! Ezek szerint valami történt?
- Miből gondolod?
- Azt hiszem, elég régóta ismerjük már egymást, hogy a reakcióidat tudjam. Ha csak egy sima csapatépítő kiruccanás lett volna, nem kérdeztél volna vissza. – mire zavartan fordultam el – Tudtam! Csak azt ne mondd, hogy sikerült megbeszélnetek a dolgokat.
- Hát ..... sikerült .....
- SoRa? Nézz rám ..... nem hiszem el! Esetleg .... valami más is történt?
- Bini ....
- Jimin? – mire szégyenlősen bólintottam. – Annyira örülök! – és EunJi mellett ő is nyakamba borult. – Ennyi év után ő sem felejtett el, akkor őrülten szerelmes lehet.
- Mondott valami ilyesmit – kuncogtam.
- Azt tudod, hogy ha EunJi lefekszik, mindenről részletesen be kell számolnod?
- Mindenről?
- Na jó, a korhatáros dolgokat mellőzhetjük ..... Mi? Történt esetleg ....
- Bini!
- Igen, imáim meghallgatásra találtak ..... – vigyorgott – Ezek szerint Jimin tökös legény, és mindent egy lapra tett fel. De remélem, hogy komolyan gondolja, ugye?
- Igen, és ....
- És?
- Szeretné megismerni EunJi-t.
- Tudja?
- Szerinted nem jött rá, amikor .... EunJi hoznál nekem egy pohár vizet?
- Basszus, erre nem is gondoltam. Tehát tudja. Mennyit?
- Mindent.
- Mindent? Azt is, hogy esetleg Sehun .....?
- Azt is.
SuBin türelmesen végigvárta, míg elérkezett a fürdés ideje, majd a mese, és ahogy EunJi-t ágyba dugtuk, azonnal elhelyezkedett a kanapén. Mindenről kikérdezett, na jó, hogy Jimin-nel milyen csodálatos élményben volt részem, arra nem volt kíváncsi. Meglepődött, hogy nem tagadta le és nem tiltakozott, hanem szeretné megismerné EunJi-t. Még így is, hogy csak fele az esély, hogy az övé.
- Jimin –
Nem akartam SoRa-tól úgy elválni, mintha semmi nem lenne közöttünk. Biztos voltam azonban benne, hogy a társaim kérdések özönét fogják rám zúdítani. Nem is csalódtam bennük.
- Jimin? Jól láttam? – hitetlenkedett HoSeok.
- Attól függ, mit láttál – mosolyogtam sejtelmesen.
- Ne terelj, te is tudod mire gondoltam. Te megcsókoltad SoRa-t?
- Csak egy ártalmatlan kis puszi volt.
- Ártalmatlan? Kis puszi? Ja, hogy ez csak az volt! Akkor ezek szerint legközelebb én is megpuszilhatom.
- Haver, ha jól sejtem, igyekeztél kihasználni a helyzeti előnyt, hogy egy szobába kerültél SoRa-val – szólt közbe Mark barátom.
- Nem használtam ki semmit. Beszélgettünk. Mint két régi iskolatárs.
- Beszélgettetek? Engem nem tudsz félrevezetni – nevetett. – Pechedre én ismerem a történetet.
- Milyen történetet? – kíváncsiskodott HoSeok.
- Azt, hogy ezek ketten már a középiskola óta szerelmesek egymásba. Csak történtek bizonyos dolgok, amik miatt ez nem teljesedhetett be.
- Bizonyos dolgok? Esetleg nem beszélnétek rébuszokban és végre beavatnátok engem is?
Elmondtam. Mindent. Mark ismerte a történet elejét, és ő tudott SoRa érzéseiről is irántam. Mert ezzel adott neki kosarat.
- Akkor most ti .... együtt vagytok? – kérdezte.
- Remélem, hogy igen. Mark, én tudok a beszélgetésetekről. SoRa elmondta.
- Haver, tudomásul veszem, hogy vesztettem – nevetett, miközben vállamba boxolt – De ha megbántod ....
- Sosem fogom. Túl sokáig vártam, hogy az enyém legyen.
- Öregem, te nem vártál, te bénáztál!
- Igen, gyáva voltam.
- És akkor? Most hogyan tovább?
- Meg fogok ismerkedni a kislányával – nyeltem nagyot, mert azt nem árultam el nekik, hogy EunJi nem SoRa gyereke.
- Nos, ez meglepetés volt számomra, de örülök. Akkor kedves Mark, úgy tűnik, a csapatban egyedül te maradtál szingli.
- Hát ez elég kellemetlen, mert az önbizalmam így eléggé megcsappant, de nem hiszem, hogy MyungSoo és EunSan között ez valami komoly dolog lenne. Inkább nevezném szükségletek kielégítésének barátok közt, extrákkal.
- Ezt jól megfogalmaztad. De valami gond adódhatott, mert EunSan eléggé savanya képpel ült egész nap. Nos, indulhatunk főnök!
Azért HoSeok arcát szerettem volna látni :) SuBin igazi barát, aki örül SoRa boldogságának ....
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
