De inkább belemerültem a tanulásba, és a munkába.
Ennek meg is lett az eredménye, mert summa cum laude végeztem el az egyetemet, és három cégtől kaptam állásajánlatot, melyből egyet el is fogadtam. Mark hazautazott, ő mindenképp Koreában akart dolgozni. Elbúcsúztunk és megígértük, hogy nem feledkezünk meg egymásról. Mikor kikísértem a repülőtérre, utolsó szavaival csak ennyit mondott.
- Viszlát haver Koreában! Fogunk mi még együtt dolgozni, úgy érzem. És Jimin .... én megkeresném azt a lányt – azzal hátat fordított és úgy emelte fel intésre kezét, melyben útlevelét és repülőjegyét tartotta.
Hazaérve elgondolkodtam szavain. Három év telt el, azóta semmit nem hallottam felőlük. Mi lehet SoRa-val? Vajon talált valakit? Esetleg férjhez is ment? És SoYoung? Hiszen ő MinSoo barátnője volt, bár a bál estéjén csúnya veszekedéssel szakított vele a fiú. Talán kibékültek.
Egy hét múlva munkába álltam. Szerettem ott dolgozni. Több mint egy éve dolgoztam már ott, újoncként elég nagy megrendeléseket hoztam a cégnek. Egy nap Koreából érkezett ügyfél, akinek nevét ismertem már én is. Jung HoSeok. Beszélgettünk némi ital mellett, és munkát ajánlott. Seoul-ban. Először elutasítottam. Mikor elutazott, hagyott egy névjegykártyát, ha meggondolnám magam. S&H Art. Két hétig vívódtam magammal. Mi van, ha ez egy jel, hogy el kell fogadnom, és a sorsom haza vezérel?
Két nap múlva repülőn ültem, útban Seoul felé. Hazamegyek.
Visszaemlékezés vége
És most itt ülünk együtt a megbeszélésen. Próbálok figyelni HoSeok-ra, és mosolyogni, de a gondolataim csak SoRa körül járnak. Vajon férjhez ment, vagy van barátja? Majd Markot kivallatom, ő bizonyára jobban informált.
- Akkor szerintem mindent megbeszéltünk. SoRa te JungKook-kal készítsd el a grafikát, MyungSoo megnézi a fotózás helyszíneit, te pedig EunSan kiválaszthatod a ruhákat. Mark a te feladatod lesz a modelleket megszerezni. Köszönöm, munkára fel! – az egész megbeszélésből ennyit hallottam. Jól bemutatkoztam már az első napomon, egy szót nem tudnék elismételni. Beszélnem kell Markkal, de sürgősen.
- Mark, beszélhetnénk?
- Miről van szó?
- Menjünk igyunk egy kávét, és közben elmondom.
Elsétáltunk a büféig, kértem egy macchiatot és egy lattet, majd a legtávolabbi sarokba invitáltam barátomat, ahol senki nem ült.
- Öregem, nagyon titokzatos vagy – nevetett Mark, miközben kávéját kavargatta. – Miről van szó?
- Szeretnék a kollégákról némi .... információt kérni.
- Jimin, évek óta ismerjük egymást. Ki vele, ki érdekel?
- SoRa – nem kerülte el figyelmemet, hogy megrándult a szája széle, ahogy kimondtam a nevet.
- Ő nagyon rendes lány, és zárkózott. Van egy titka, amit nem árult el még nekem sem – felfigyeltem a még nekem sem kifejezésre. Csak nem kerültek közel egymáshoz? – Miért érdekel?
- Mark, emlékszel, hogy meséltem neked egy lányról, akit a középiskolában szerettem? Csak közbejött az az affér a nővérével, és akkor elmenekültem New Yorkba. Az a lány .... SoRa.
- Az nem lehet .... – láttam rajta, hogy ideges. Miért? Beletúrt a hajába, és látszott, hogy nagyon gondolkodik. – Hogy is nem raktam össze az infókat .... Gondolhattam volna ....
- Mark, minden rendben?
- Jimin, azt mondtad, szeretted. Most, hogy láttad, érzel még valamit iránta?
- Neked elárulhatom, de ez maradjon közöttünk. Sosem tudtam elfelejteni őt. Még gyönyörűbb, mint amire emlékeztem. De nem tudom, férjhez ment-e, van-e barátja ....
- Most nincs senkije. De ...
- De?
- Van egy kislánya.
SoRa-nak gyereke van? Valakinek sikerült elfeledtetnie vele a rossz emlékeket. Egy gyerek .... így már nehéz lesz próbálkoznom nála.
- És a gyerek apja hol van?
- Ez a titok, amiről nem beszélt. De megígérte, hogy egyszer elmondja.
- SoRa -
Az elkövetkezendő napokban belevetettem magam a munkába. Ahányszor csak HoSeok irodájába mentem, mindig remegő kézzel nyitottam meg az ajtót, vajon épp benn van-e nála Jimin. Akármennyire is látni akartam, féltem a vele való találkozástól. Rettegtem attól, hogy kiderül EunJi származásának titka, és elveszik tőlem. Amikor értekezleten voltunk mindannyian, rögeszmésen vizsgáltam a férfit, és próbáltam közös tulajdonságokat felfedezni a kislánnyal. Igyekezetem hasztalan volt, mert egyre jobban tudatosult bennem, hogy EunJi bizony SoYoung-ra hasonlít, egyre jobban. A fekete haján kívül semmi hasonlóságot nem mutatott sem Jimin-nel, sem Sehun-nal. Vajon melyikük lehet az apa? Ez a bizonytalanság sokszor feszültté tett, és ezt a kollégák is észrevették rajtam.
- SoRa kedves – tudtam, ha EunSan így szól hozzám, abban nem sok köszönet lesz. Hát nem tévedtem. – Az utóbbi időben annyira ingerült vagy. Talán kellene már egy apát keresned a kislányod mellé, ha érted mire gondolok – és gúnyosan mosolygott.
HeiMin és JungKook felkapták a fejüket és egyszerre néztek rám. Megnyugtatóan bólintottam feléjük, nem kell aggódniuk. Próbáltam összeszedni a gondolataim, hogyan is vághatnék vissza, de EunSan megelőzött.
- Hány éves is a kislányod? Négy vagy öt? És mióta neveled egyedül? – erre Jimin is felemelte fejét és csodálkozó szemekkel nézett rám. Ha most elkezd agyalni, mindenre rá fog jönni. Ez az idióta picsa, nincs jobb dolga, mint engem basztatni?
- Most volt négy éves, és hogy mióta vagyok egyedül, nem hiszem, hogy sok közöd lenne hozzá – éreztem, hogy elpirulok, és alig tudtam palástolni izgalmamat.
- Én csak jót akarok neked. Ha gondolod, összehozhatlak ....
- Most már befejezhetnéd EunSan – szólt közbe erélyesen Mark. Tényleg, valahogy kiment a fejemből, hogy ő is itt van. Miért is nem állította le hamarabb?
HeiMin a jegyzetére rajzolgatott, miközben felém fordította.
„Minden rendben?" olvastam a papírra vetett kérdést, mire csak bólintottam egyet.
A megbeszélés ideje alatt Jimin folyamatosan engem nézett, nem tudtam elkerülni a kíváncsi szemeket. Többször belekapaszkodtam tekintetébe, annyira hiányzott.
A végén HoSeok nagy bejelentést tett.
Tehát most már Mark is tudja, hogy SoRa milyen fontos szerepet tölt be barátja életében. EunSan pedig ..... képtelen arra, hogy ne szúrjon bele SoRa-ba valahogy .... És vajon mi lesz az a bejelentés?
YOU ARE READING
Újra rád találtam
FanfictionSoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt. Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...