SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Bár SoRa nem mondott semmit, nem kerülte el a figyelmemet egyik reggeli rosszulléte. Akkor még semmire nem gondoltam. Két nap után azonban este a vacsoránál csak tologatta az ételt, mire megkérdeztem.
- SoRa, jól vagy?
- Persze, csak valahogy nem kívánom az ételt.
- Tegnapelőtt reggel tudom, hogy rosszul voltál – mire ijedten emelte rám tekintetét. Mit titkol előlem? – Valami baj van?
- Jimin, beszélnünk kell.
Ezzel csak még jobban megijesztett. Lehet valami problémája, és nem szól róla? De ha EunJi lefeküdt, beszélni fogunk róla. Nem hagyom ennyiben, ha gond van, orvoshoz megyünk. Amit azonban hallottam, álmomban nem mertem rá gondolni. Először nem is tudtam, hogyan reagáljak rá, aztán fülig érő szájjal kaptam karjaimba.
- Kicsim, terhes vagy? – és átölelve csókokkal halmoztam el arcát. – De szedtél gyógyszert, nem?
- Míg a kórházban voltam, nem szedtem, és amikor hazajöttünk .... nem is védekeztünk.
- SoRa, kicsim, el nem tudom mondani milyen boldog vagyok. Gyerekünk lesz ....
- Ez nem olyan egyszerű.
- Csak nem akarod elvetetni? Nem engedem. Egy baba, a tiéd és az enyém .... végre lesz EunJi-nek testvére!
- Jimin ..... – tördelte kezét és elhúzódott tőlem.
- Mi a baj?
- Az orvos szerint 4-5 hetes terhes vagyok. Öt hete .... öt hete Sehun .... – és itt könnybe lábadt szemekkel elhalkult.
- Ne emlegesd azt a szemetet ..... – de ő csak rám emelte tekintetét és némán nézett rám. Elszorult a szívem attól a mérhetetlen szomorúságtól, amit láttam arcán. Nem értettem, hogy jön ide Sehun, és aztán leesett. Lehet, hogy Taehyung mégsem mondott el mindent? - SoRa .... azt mondták .... nem történt meg .....
- És mi van, ha mégis? Én nem akarom, hogy EunJi-nek olyan testvére legyen, akinek ugyanaz az apja, mint neki. Nem bírnám elviselni ..... – nézett könyörgően rám. – Nem akarom, hogy örökké emlékezzek az erőszakra, és azt sem akarom, hogy te .... hogy ezért ....
Értettem már, mit akart tudatni velem. Ha ő és a nővére is ugyanattól a férfitól estek teherbe, erőszak által ..... attól fél, hogy elhagyom majd. Gondolkoznom kell. Egy biztos, ezért nem fogom elhagyni. Hazudnék, ha azt mondanám, boldoggá tenne a tudat, hogy két gyereket nevelünk, és egyik sem az enyém .... Valami megoldás biztosan létezik, ma már olyan fejlett az orvostudomány, csak meg lehet nézni valahogy ..... valami mód csak van erre is.
- Kicsim, elmegyünk az orvoshoz, vannak már olyan vizsgálatok ..... meg tudják állapítani a terhesség alatt is, hogy ki az apa, nem?
- Igen, van. Az orvos is ezt javasolta. De ....
- De?
- De azt is mondta, hogy veszélyes lehet a babára, mert vetélést idézhet elő. Jimin, ha mégis a tiéd, és lesz valami baja ..... sosem bocsátom meg magamnak – és sírva fakadt.
- SoRa, kicsim, ne sírj ..... találunk megoldást, rendben? – emeltem fel fejét. Istenem, még így kisírt szemekkel is milyen gyönyörű! – És ha attól félsz, hogy elhagylak .... sosem foglak. Szeretlek. És ha kiderül, hogy a baba nem az enyém ..... akkor is szeretni foglak és melletted állok. Mindig.
Aznap éjjel csak némaságba burkolózva feküdtünk egymás karjaiban. Sokáig nem tudtam elaludni, és tudom, hogy ő sem aludt. Gondolataink ugyanazon dolog körül jártak. Kié lehet a gyerek? Déja vu érzésem volt, a sors megismételni látszik önmagát. Sehun és én .... bármelyikünk lehet az apa. Öt évvel ezelőtt ugyanez történt. Csak a lány volt más.
Egy hét telt el, és itt vagyunk a kórházban. Dr. Choi kiváló szakember, Taehyung is őt ajánlotta. SoRa rettenetesen fél, hogy valami baja lesz a babának, de a doki megnyugtatta, ez csak egy ártalmatlan mintavétel. Csak úgy repkedtek az orvosi szakszavak, igyekeztem elraktározni és megérteni mindent. Szerencse, hogy SoRa esetében mellsőfali a méhlepény, eddig szúrnak be a hasfalon keresztül, a magzatburkot nem érintik.
- Kicsim, itt leszek veled, minden rendben lesz – adtam csókot ajkaira, és kezét el nem engedve álltam odébb, helyet adva ezzel az orvosnak.
A doki lefertőtlenítette a hasát, amin még nem látszódik a terhességből semmi. Amikor a tűt beszúrták, felszisszenve szorította meg kezemet. Az egész nem tartott tíz percig sem.
- Készen is vagyunk, minden rendben van – vigasztalta dr. Choi – semmi ok az aggodalomra. Az eredmény 3-5 napon belül meglesz, miután öntől is vért vettünk – fordult felém. – Bár ahogy tudom, korábban már volt hasonló vizsgálata, azzal összevetjük a kapott eredményt, és még nagyobb biztonsággal állapíthatjuk meg az apa kilétét.
- Köszönjük, doktor úr.
- Ajánlatos lenne még egy órát pihennie a hölgynek, aztán hazamehetnek. Ha lehet, két-három napig kerülje az emelést, egyébként nincs eltiltva semmitől sem – mosolygott.
Az elkövetkezendő napok csigalassúsággal teltek. Öt nap után már türelmetlenül néztük át a postaládából kivett küldeményeket, és csalódottak voltunk, hogy még mindig semmi. Aztán a mintavétel után pontosan egy héttel a kórház logójával ellátott boríték lapult a levélszekrényben. Izgatottan fogtam kezembe, és a lakásba lépve SoRa kezébe adtam. Remegő kézzel vette át, majd szép lassan kibontotta. Idegőrlő pillanatok voltak.
- Jimin, együtt akarom megnézni veled – állt meg a bontással. Mellé álltam, miközben ő szép lassan nyitotta szét a levelet. Amint elolvastuk, a papír kacsázó mozdulatokkal hullt ki kezéből a földre. Biztos voltam benne, hogy az ebben foglaltak megváltoztatják az életünket.
Tudom, hogy most utálni fogtok, amiért itt hagytam abba, de izguljatok ti is egy kicsit .... Vajon ki az apa? És hogyan lesz ezután?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
