SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Sokszor elképzeltem már, milyen lesz amikor EunJi tudtával maradok itt éjszakára. Nos, nem ilyenre gondoltam. SoRa oly kívánatos volt még abban a pólóban is, ami csak sejtetni engedte, hogy van egy rövidnadrág is alatta. Lábain még látszottak a lilás foltok, és ahányszor eszembe jut, mit csinált vele az az állat, ökölbe szorul kezem.
Amint a takaró alá bújt, azonnal magamhoz öleltem. Biztos voltam abban, hogy nemcsak fizikai fájdalom érte, hanem lelkileg is traumát okozott az erőszak. Tudtam, hogy nem áll még készen arra, hogy férfiként érjek hozzá, pedig őrülten hiányzott már.
Némán feküdtünk egymás mellett, óvatosan cirógattam karjait, érezvén a libabőröket, mit kiváltottam belőle. Nem mertem kezdeményezni, és ő sem mozdult. Hirtelen kibújt ölelésemből, majd hátat fordított nekem.
- Jó éjt, Jimin .... – csak ennyit mondott.
Újra meg kell hódítanom, de küzdeni fogok érte, és elérem, hogy közel engedjen magához. Egészen.
Felé fordultam, óvatosan csúsztattam kezemet át derekán, miközben szorosan hozzábújtam. Apró kis puszit hagytam vállán, és nyakába súgtam.
- Szeretlek.
Éreztem, hogy keze enyémet keresi, és megtalálva hasára húzta azt.
- Én is szeretlek.
Egyelőre ennyi elég volt. Szorosabbra fontam ölelésem, és egy újabb puszi kíséretében szép álmokat kívántam. Bár az lett volna ....
Sikításra riadtam fel, s hogy SoRa mellkasomat ütögeti, közben azt nyöszörögte 'Engedj el kérlek .... Sehun ..... '. Újra álmodja az egészet, fel kell költenem. Próbáltam kezét lefogni, és ébresztgetni, de hiába.
- SoRa ..... ébredj fel, vége van .... kicsim, ébredj ....
Aztán végre kinyitotta szemét és sírni kezdett.
- SoRa, nincs semmi baj ..... itt vagyok veled – húztam egészen szorosan magamhoz, és simogattam hátát, közben puszilgattam arcát.
- Azt ..... azt álmodtam .....
- Tudom, kicsim .... ne sírj, vigyázni fogok rád, mindig.
Szorosan vontam ölelésembe, és éreztem, ahogy megnyugszik. Szíve nem kalapált már oly őrülten, és könnyei sem áztatták már gyönyörű arcát. Oly szótlan és mozdulatlan volt, úgy hittem elaludt. Váratlanul megszólalt.
- Jimin .... kérdezhetek valamit?
- Mondd, kicsim.
- Te .... kívánsz még engem? Tudod .... úgy ..... – meglepődtem kérdésén, és nem igazán tudtam, miért kérdezi ezt.
- Hogy érted? Szeretlek SoRa, az életemnél is jobban, és veled akarok élni. Veled akarok este lefeküdni, reggel melletted akarok ébredni, megvigasztalni, ha bánat ér, és együtt nevetni. Boldoggá akarlak tenni.
- De .... kívánsz engem? Azok után, hogy ..... Sehun ..... – majdnem megállt a szívverésem, azt gondolja, hogy mert az az állat hozzáért, nekem nem kell?
- SoRa, kicsim, azt hiszed, mert más férfi ért hozzád, nekem már nem kellesz? Hogy gondolhatsz ilyet? Hiszen nem tehettél róla, nem is voltál magadnál.
- Csak mert .... este nem kezdeményeztél, nem is csókoltál meg ....
- Kicsim .... én meg azt hittem, nem kívánod az érintésemet azok után. SoRa, én szeretlek téged, és minden este szeretkezni akarok veled, érezni akarom a testedet, átölelni és csókokat hinteni mindenhová ..... – és ahogy mondtam, úgy is tettem.
SoRa vágyakozón sóhajtott, ami egyértelmű jelzés volt számomra. Ugyanúgy kíván engem, mint én őt. Nem tétováztam egy percet sem. Szenvedélytől túlfűtött együttlétünk után kimerülten bújt hozzám, s én betakarva magunkat csak ennyit mondtam.
- Jó éjt, jagiya .... szeretlek.
SoRa még egy hétig otthon maradt, én két nap múlva bementem a céghez. HoSeok nagyon várt már, két új megrendelést kaptunk, és mindkettőnkre szükség volt. Amit lehetett hazavittem a barátnőmnek, nem akarta magát a munka alól kihúzni, de egyelőre képtelen volt az irodába betenni a lábát.
Ettől kezdve nem titkoltuk a többiek előtt sem, hogy együtt vagyunk, egyébként is sejtették mindannyian. EunSan megjegyzése csupán annyi volt, akkor most már lesz apja annak a gyereknek. Igen, lesz. Én leszek az apja.
Kimondhatatlanul boldog voltam, úgy éltünk, mint egy család. Volt, hogy EunJi-t én hoztam el az óvodából, ilyenkor csacsogott egészen hazáig. Felváltva meséltünk esténként, majd mikor elaludt, szenvedélyes együttlét után szorosan egymáshoz simulva hajtottuk álomra fejünket. Azt hittük, ebbe a boldogságba senki és semmi nem tud belerondítani. Hát tévedtünk.
Tehát mindketten mást gondoltak, de jó, hogy kiderült, nem? :) Szóval mi jöhet még ezek után? :D :D
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
