SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
Egy kis meglepetés, mert Koreában már október 13-a van .... :)
- Jimin –
Hiányzott SoRa, még ha beszéltünk is minden este. Már csak két nap és láthatom. A Shibuya vezetőivel aláírtuk a szerződést, ezzel ismertté tehetjük a céget Japánban is. A cégtulajdonos és fia meghívására kellemes vacsorát fogyasztottunk egy hagyományos étteremben. Bár volt velünk tolmács a biztonság kedvéért, én alapszinten tudtam japánul, így közvetlenebbül folyt a társalgás.
- Kedves Jimin, még egyszer köszönöm, hogy ilyen készséges volt. A portfólió nagyszerű, bizonyára kiváló csapat áll a háttérben.
- Én köszönöm Mr. Yoshida a dicsérő szavakat. Valóban kiváló csapattal dolgozunk, mindannyian elismertek a szakterületükön, Jung HoSeok neve pedig garancia a minőségi munkára.
- És ha nem veszi tolakodásnak, önnek van felesége, vagy barátnője?
- Barátnőm van, és ha rajtam múlik, hamarosan a feleségem lesz – mosolyodtam el magam.
- Ó, meg is kérte már a kezét? – érdeklődött Mr. Yoshida.
- Még nem, de ahogy hazautazom, meg fogom kérni. – alig ejtettem ki az utolsó szót, a telefonom jelzett és Mark neve villogott a képernyőn. – Elnézést, a cégtől hívnak, fel kell vennem. - Hello Mark! – szóltam a telefonba. – Történt valami?
- Hello Jimin! Jól haladsz? Aláírtátok már a szerződést? – Ezért hívott fel? Rossz érzés kerített hatalmába.
- Mark, túl régóta ismerjük már egymást. Nem hívnál, ha nem történt volna valami. A cégnél van baj?
- Jimin .... haza kell jönnöd .... SoRa ....
- Mi van SoRa-val? Történt vele valami? Mark, beszélj az istenért!
- SoRa .... történt egy kis baleset, ezért kórházban van. De semmi ko....
- Azonnal indulok!
Tudtam, hogy baj van. Ha csak valami kis dolog lenne, két nap nem a világ, megvártak volna vele. De hogy Mark felhívott, csak azt támasztotta alá, hogy ettől komolyabb történt. Felálltam az asztaltól és vendéglátóim felé fordultam.
- Valami rossz hír?
- Elnézésüket kérem, a barátnőmet baleset érte és most kórházban van. Azonnal indulok haza. Mr. Yoshida, Hiroto, köszönöm a vendéglátásukat, még találkozunk – hajoltam meg feléjük egy kézfogás kíséretében, elköszöntem a tolmácstól, és sietősen távoztam az étteremből.
Másnap már korán reggel a Haneda Airport tranzitjában vártam, hogy végre szólítsák az utasokat az induló járatomhoz. Még utoljára felhívtam Mark-ot újabb információkért, de nem mondott többet most sem. Félek. Félek, hogy valami komoly baj történt. Nem akarom elveszíteni őt, mikor most találtunk egymásra. Nélküle már semmi nem lenne ugyanaz, és nem tudnék nélküle élni.
A Gimpo-ról egyenesen a kórházba vitettem magam a taxival. A kórházkapun belépve összeszorult a torkom, vajon mi vár rám odabenn? A másodikon kiszálltam a liftből, Mark-tól tudtam, hogy a VIP részlegen helyezték el. Megköszöntem, én is ezt szerettem volna. Mindenből a legjobbat az én szerelmemnek.
A folyosón megláttam HeiMin-t és Mark-ot, sietős léptekkel mentem feléjük.
- Jimin .... mielőtt bemész ..... szeretnék kérni valamit – fogta meg Mark a karomat.
- Engedj, látnom kell őt!
- Jimin .... ígérd meg, bármit hallasz, nem fogsz őrültséget csinálni – esedezett barátom.
- Mark, kérlek engedj be hozzá – és próbáltam lefejteni kezét karomról.
- Jimin!
Lassan nyitottam az ajtót és félve léptem be. A szobában egy nő ült az ágy mellett, akiben SuBin-t véltem felismerni, mellette fehér köpenyben egy férfi állt. Valószínűleg a kórház orvosa. Az ajtó nyitódására mindketten hátrafordultak, és én meglepve néztem a férfira.
- Taehyung?
- Szia Jimin, rég találkoztunk – nyújtott mosolyogva kezet.
- Orvos lettél? Ne haragudj rám, kérlek .... hogy olyan sokáig nem kerestelek.
- Tudom, hogy Amerikába mentél, és sejtem, miért nem adtál hírt magadról. Hiányoztál.
- Te is nekem – és átöleltem őt. Több mint három éve nem hallottam róla semmit, mert féltem, hogy a lányokról fog beszélni. A legjobb barátom volt, és csak remélni tudtam, hogy nem játszottam el ezt a bizalmat. – Nagyon sok beszélnivalónk van, de most .... látni akarom őt ....
SuBin felállt a székről és Taehyung mellé állt. Félve közelítettem meg az ágyat, ahol mozdulatlanul feküdt SoRa. Amint megláttam kékes-lila foltokkal tarkított, feldagadt arcát, felpüffedt szemét, varas-sebes ajkait ..... nem bírtam tovább. Sírva omlottam a székre, majd kezét simogatva csak ennyit tudtam kinyögni.
- SoRa ..... sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb jönni ....
Végighúztam ujjaim arca minden sérülésén, és akkor megláttam valamit. Egy szívásnyomot a nyakán. Lejjebb húztam a hálóruhát, és a kulcscsontján is találtam. Reszketve hajtottam le róla a takarót, és félelemmel vegyes érzelmekkel csúsztattam egyre feljebb a kórházi ruhát rajta. Amit láttam, elborzasztott, és első reakcióm a sírás volt, majd megtöröltem szemeimet. Óvatosan eligazítottam rajta a ruhát, majd betakartam a paplannal. Homlokára remegve adtam egy puszit, és fülébe súgtam, hogy meg fogom bosszulni.
Felálltam és megfordultam.
Ajjaj, nem szeretnék most Sehun helyében lenni .... Tehát Jimin most szembesült a ténnyel, hogy nem 'simán csak' baleset érte SoRa-t. Vajon mit fog mondani?
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Nagyon boldog születésnapot ennek a drága pasinak! :)
