Újra rád találtam

3

Épp vacsorához terítettünk SuBinnal, mikor megszólalt a telefonom. A hívó szám ismeretlen volt, felvettem.

- (Hwan SoRa?) Igen, az vagyok. (Be tudna kérem jönni a kórházba?) Mi történt? (A szüleit és a nővérét autóbaleset érte)

- SoRa .... SoRa! Jól vagy? – kérdezte SuBin ijedten, mikor a telefon kiesett a kezemből.

- Be kell mennem .... be kell mennem azonnal ....

- Hová kell menned? Mindjárt vacsorázunk.

- A szüleim .... SoYoung .... baleset érte őket – felkaptam telefonomat és hívtam egy taxit.

- Veled megyek – szólt SuBin.

A kórházban ismételten megbizonyosodhattam, hogy valamiért nagyon utálnak az égiek. A szüleim a kórházba szállítás közben meghaltak, és a nővérek már csak SoYoung szobájához tudtak kísérni. De So terhes ... a baba ..... nem lehet ....

- Visszaemlékezés vége –

Ketten maradtunk, ez a háromhetes ártatlan csöppség és én. Hogyan fogom felnevelni, hiszen még csak a kezemben sem volt ekkora baba? Mi lesz az iskolával, most, hogy utolsó éves vagyok? És az egyetem? Arról valószínűleg le kell mondanom. De EunJit akkor sem adom oda senkinek. Ő talán .... Jimin gyermeke, bár SoYoung sokkoló vallomása után két jelölt is van.

Hazaköltöztem a szüleim lakásába. A nagyszüleim itt maradtak velem, hogy a gyámhivatalnál elintézhessük a hivatalos papírokat. Mivel én kiskorú vagyok, addig a néhány hónapig ők lesznek EunJi gyámjai, majd aztán hivatalosan is átveszem.

A nagyi sok mindenre megtanított, ami a gyerekneveléshez kell. Hogyan kell a tápszert elkészíteni, hogyan kell tisztába tenni, és egyáltalán a kezemben tartani. EunJi nagyon jó kislány volt, sokat aludt, így pihenhettem és tanulhattam is. Az iskola hátralevő időszakára magántanuló lettem, hogy a picit ne kelljen bölcsibe adni. SuBin minden nap elhozta a leckét, és ilyenkor együtt babáztunk.

- SoRa, olyan édes ez a kislány, főleg ahogy gügyög meg kapálózik a kezével.

- Igen, gyönyörű kisbaba.

- És .... nem zavar, hogy ....

- Hogy Jimin az apja? Talán így rendelte a sors, hogy ő nem lehet enyém, de a gyerekét felnevelhetem. Keserű vigasz ez számomra. Ámbár az sem biztos, hogy ő az apja.

- Hogy?

Elmondtam a barátnőmnek mindazt, amit SoYoung a halálos ágyán megvallott. Egyszerűen nem tudott napirendre térni, hogy tudott a nővérem azzal a bunkó Sehunnal egyáltalán szóba állni, nemhogy lefeküdni. De hogy két fiúval egy éjszaka .... ő sem értette. So nem ilyen volt. Nem tudom mi történhetett a bálon, de ez már titok marad örökre.

Akkor még így hittem.

Három hónapja már a balesetnek, és anyagi megfontolásból úgy döntöttem, kisebb lakást keresek kettőnknek. Nem messze innen találtam is egy számunkra megfelelőt, a miénket pedig sikerült jó áron eladni. Eljött a költözködés és ezzel egyidejűleg a selejtezés ideje is.

EunJi felügyeletét SuBin szülei vállalták, míg mi pakoltunk. A szüleim és a nővérem ruháit bezsákoltuk, hogy egy karitatív szervezethez eljuttassuk majd. SoYoung ruhásszekrényének fiókjában egy nekem címzett borítékot találtam. Meglepetten ültem vele a kanapéra és óvatosan bontottam fel. Mikor írhatta és mi lehet benne? Valahogy magyarázatot sejtettem a történtekre, és nem csalódtam. Ahogy elolvastam a levelet, kihullott a kezemből és keserves sírásra fakadtam.