SoRa egy baleset következtében elveszíti szüleit és nővérét. Nem marad azonban egyedül, mert a nővére gyermeket szült, és halálos ágyán megígérteti húgával, nem fogja árvaházba adni a kislányt.
Négy évvel később SoRa elhelyezkedik egy reklámcégnél...
- Ő az első szerelmem. Ez sosem fog elmúlni – feleltem suttogva, és ismételten letöröltem néhány kósza könnycseppet.
- Nem gondoltál arra, hogy EunJi-nek apa kell? Nem volt .... valaki ....
- Mégis ki akart volna egy gyereket a nyakába venni? Lehet, hogy rosszul döntöttem, de nem is akartam. Nekem még nem .... – hallgattam el hirtelen. Mindketten értetlenül néztek rám, majd mint akik megvilágosodtak, egyszerre kapták el tekintetüket rólam. JungKook szégyenlősen hajtotta le fejét, míg HeiMin odajött és megfogta a kezemet.
- SoRa, te mindkettőtöket feláldoztad. Biztos nagyon jó anya vagy. Egyszer megismerhetjük majd EunJi-t?
- Igen.
Mikor megbizonyosodtak arról, hogy nem lesz velem probléma, mindketten távoztak. Úgy hiszem, bennük barátra leltem. Milyen aranyosak együtt, szerintem JungKook-nak tetszik HeiMin, mi másért jött volna vele?
Magamra húztam a takarót és pillanatokon belül elaludtam. Holnap keserves nap lesz.
- JungKook –
Milyen szép hangja van SoRa-nak, azt a beképzelt libát majd megette az irigység. Nem tudom Mark miért erőszakoskodik ezzel a sojuval, látszik, hogy nem bírja az alkoholt. Már az első pohár után is szédült, aztán még kettővel ráerőltettek. Teljesen elálmosodott, nem tudom, hogyan fog így hazajutni.
EunSan szinte rámászott MyungSoo-ra, aztán nyávogva megkérte, hogy kísérje már haza. Csak a hülye nem vette észre mire is ment ki az egész. Mindenáron be akarja cserkészni, de nem nagyon kellett könyörögnie. Egymásra találtak, mert MyungSoo is csak egy éjszakára hajt.
HeiMin felajánlotta, hogy SoRa-t elkíséri haza, mert eléggé ramaty állapotban volt már. Hívott egy taxit, én meg gondoltam egyet, és beültem a sofőr mellé. Csak nem hagyok két nőt késő este egyedül hazavergődni. Aztán meg HeiMin hogy fog hazajutni? Majd én elkísérem, és talán ....
A lakásban SoRa kiadta magából a felesleget, aztán lefeküdt a kanapéra. HeiMin olyan gondoskodóan bánt vele, betakarta, és amikor azt hittük elaludt, egy mondat hagyta el száját.
Megígértem SoYoung, de látod, nem tudtam betartani az ígéretem. Tudom már, hogy mit érezhettél.
HeiMin aggódva kérdezte tőle, jól van-e, mert valami SoYoung-ot emlegetett. A lány szemei megteltek könnyekkel, és hamarosan utat is találtak. Egy fájdalomcsillapító bevétele után elmesélt mindent.
Amit hallottunk, teljesen ledöbbentett mindkettőnket. Beszélt a nővéréről, a szüleiről, hogy négy éve meghaltak egy balesetben, és a kislány akit nevel nem az övé, hanem a nővéréé. Így EunSan vádaskodása, hogy milyen fiatalon kezdett bizonyos dolgokat, és ezért nem volt esze, hogy védekezzen, teljesen alaptalanok voltak.
Volt egy szerelme, aki valószínűleg a kislány apja lehet. Valami Jimin, és még mindig szerelmes belé. Hogy így alakult az élete, feláldozta magát a kislányért, sosem volt senkije. Annyira sajnálom, de nem fogjuk magára hagyni.
Amikor megnyugodott, magára hagytuk. A ház előtt HeiMin szembe fordult velem és el akart búcsúzni.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem. Holnap találkozunk.
- HeiMin .... elkísérlek haza. Késő van.
- Menj csak nyugodtan, hívok egy taxit.
- Én .... szeretnélek elkísérni. És szeretnék .... mondani neked valamit. – kíváncsian nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Most szedd össze magad JungKook, gyerünk! – HeiMin, én .... kedvellek téged. Már régóta figyellek, te nagyon kedves lány vagy, és én .... én szeretnélek még jobban megismerni. Ha te is akarod. – Láttam, hogy zavarba jött és lehajtotta fejét. – HeiMin? – Lassan rám emelte tekintetét és szemei csak úgy ragyogtak.
- Én is kedvellek, JungKook – és ismét szégyenlősen lehajtotta fejét. Egyik kezemmel álla alá nyúltam és felemeltem. Milyen gyönyörű! Meg akarom csókolni, vajon engedné? Meg akarom azokat az érzéki puha ajkakat kóstolni. Ha tudná, milyen őrjítően kívánatos, és ahogy ajkai megnyíltak ....
- HeiMin, ne csináld ezt ...
- Mit? – kérdezte ijedten.
- Hogy így nézel rám, mert erre csak egyféleképp tudok reagálni – azzal ajkaira hajoltam és óvatosan megcsókoltam. Nem tiltakozott, nem tolt el, és én bátrabbá váltam. Magamhoz húztam, átöleltem karjaimmal, és olyan szenvedélyes csókban forrtunk össze, hogy a lélegzetem is elállt. Úgy simult karjaimba, mintha már ezerszer bújt volna hozzám. A szívem őrülten kalapált, azt hittem kiugrik a helyéről, de éreztem, hogy az övé is hasonlóan heves ritmust diktál. Mikor elváltunk egymástól, csak ennyit kérdeztem tőle. – Akkor hazakísérhetlek?
- Igen – válaszolta boldogan.
Nem kellett a taxi, gyalogoltunk és közben beszélgettünk, néha megálltunk, hogy átöleljem, hogy újra és újra összeforrjanak ajkaink. Nem volt tőlünk boldogabb ember az egész világon.
SoRa tehát kiöntötte szívét, de a titka jó helyen lesz a barátainál. És JungKook ..... erre számítottatok? :)
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
